Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Várady Zoltán: A császári hadsereg jelenléte Tolna vármegyében a 17-18. század fordulóján
ismét jelezte, hogy 11.363 forint 46 krajcárt már kifizetett, és a császári ökrök és gondozóik tartására 9252 forint 42 krajcárt költött, ráadásul Samics megfenyegette a vármegyét, hogy egyik kapitányát vagy hadnagyát 20 katonával executio végrehajtására a vármegyébe küldi. A vármegye a budai albizottság segítségéért folyamodott, hogy a hadbiztos tartózkodjon az utalványozástól, az executiot pedig szüntessék meg, illetve a katonai végrehajtás kiadásait vonják le a vármegye adósságából.21 Mindenesetre a 20 katona repartícióját elkészítették: a kapitányt az élelmezési altiszttel és hat katonával Tolnára, a tizedest két katonával Iregre (ma: Iregszemcse) szállásolták be, három katonát pedig Dombóváron, két-két katonát pedig Győrén, Medinán és Szekszárdon helyeztek el.22 1700 októberében a vármegyei közgyűlés elrendelte a beszállások katonák kihágásainak összeírását, mégpedig az ezred egyik kapitánya, Vernier báró tisztjének jelenlétében. Ugyanakkor úgy határoztak, hogy a katonákat csak Vernier báró utalványára lehetett ellátni, az illető kapitánynak Szekszárdon külön házat épített a vármegye, Guido Starhemberg gróftól pedig az ezrednek járó összeg kifizetésére türelmet kérnek.23 1701 januárjában a budai albizottság nyugta ellenében az ezred számára 2500 forint kifizetésére kötelezte a vármegyét. Az esedékes közgyűlésen felolvasták Johannes Ernest Kestler főhadbiztos levelét, amelyben újabb két ezred elhelyezését kérvényezte A vármegye nemcsak a főhadbiztosnak, hanem Starhemberg grófnak és a budai albizottságnak is elutasító választ küldött.24 Kestler a Starhemberg-ezred újabb századának elhelyezését rendelte el, illetve 1000 forintot utalványozott az ezred törzskari tisztjeinek. A század kapitányát Pincehelyen, hadnagyát Tamásiban, a zászlóst és a strázsamestert Simontornyán helyezték el, a káplárt és a többiekről való gondoskodás a vármegyei apparátus feladata lett. Érdekesség, hogy a vármegye erről nemcsak a főhadbiztost és a budai albizottságot, hanem a birtokában való érintettség okán Esterházy Pál nádort és Batthyány Ádám országbírót is tájékoztatja.25 1701 februárjában a Guido Starhemberg-ezred két százada is Tolnában tartózkodott, és az elhelyezésükkel összefüggő nehézségek tovább növelték a Kuttenstein- ezredbeli századokkal kapcsolatos gondokat. Miután a vármegye Ciuprelli kapitány századát illetően számvetést kívánt készíteni, ám a kapitány a zászlósának nem adott megbízólevelet, így azt el kellett halasztani.26 Az albizottság újabb 2792 forint 30 dénárt utalványozott a Starhemberg-ezred számára, amelyből megengedték a kihágások kárainak levonását. A vármegye az összeg azonnali behajtását rendelte el német executio (tehát szigorúbb behajtás) kilátásba helyezésével. Az albizottságnak jelezték fizetési szándékukat a már említett törzskar részére, és közölték, hogy a porciót 4 forint 50 dénárral számolják. Ciuprelli kapitányt felkérték, hogy a kihágások összeírásához küldjön ki egy tisztet, valamint távolítsa el három katonáját a néhai Takács János alszolgabíró házából. A budai albizottság 1701 márciusában újabb 3177 forint, illetve további 2789 forint kifizetését kérte az ezred számára, úgy, hogy a vármegye levonhatja az élelmezés 21 TML Mkjkv. 53-54. p.; Várady, 1992. 32-33. p. 22 TML Mkjkv. 54. p.; Holub, 1974. 90. p.; Várady, 1992. 33. p. 23 TML Mkjkv. 54-55. p.; Várady, 1992. 34. p. 24 TML Mkjkv. 59. p.; Várady, 1992.36. p. 25 TML Mkjkv. 61. p.; Várady, 1992. 38. p. 26 TML Mkjkv. 61. p.; Várady, 1992. 39. p. ■ 70»
