Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Varga J. János: Esterházy Pál telepítései a török kiűzése után Tolna és Somogy vármegyékben
1 Szőlőtelepítés után 6 esztendeig adómentességet élveztek. Építhettek malmot is, amit csak 3 év elteltével és a község teljes kártalanításával vehetett birtokba a földesúr.25 A dombóvári uradalom árendásai (bérlői, azaz szabadmenetelű jobbágyai) a belső telek után - igásállataik számától függően - évente 0,75-2 forint földbérrel (cenzus) és kilenceddel tartoztak, továbbá évente 6 napig kellett robotolniuk aratás és szénakaszálás idején. Szabadon használhatták a települések határában fekvő pusztákat, azaz ingyen legeltethették állataikat és kaszálhattak részükre szénát, csak akkor tartoztak termény kilenceddel, ha felszántották és bevetették a határt. Új telepítésű szőlő után - az ozoraiakhoz hasonlóan - 6 évig nem adóztak. A földesúr tölgyeseiben végzett sertéslegeltetésért (makkoltatásért) sertéstizedet fizettek.26 Somogy török kiűzése utáni élete a vármegye új határainak megállapításával kezdődött el. Esterházy Pál - nádori jogkörénél fogva - az 1696. március 15-én kelt leiratában tisztázta Somogy vármegye vitatott területének a szomszédos Tolnát érintő hovatartozását. Eszerint Somogy északkeleti határául a Balatonból eredő Siót állapította meg, és az attól délre eső helységeket, számszerint 27-et, továbbá az Almás patakig húzódó területsáv falvait Somogyhoz csatolta. Szigetvár 3 évvel később, 1699-ben lett a vármegye része, ugyanakkor Tolnához került nyolc település - közöttük a nádor már említett öt jelentős birtoka: Dombóvár, Döbrököz, Ozora, Pincehely és Tamási.27 Az új határok által közrefogott 6675 km2 területen28 a 17-18. század fordulóján, vagyis az újratelepítés elkezdése körüli években 225 helységet írtak össze, és bennük 2879 háztartást. Lélekszámúk - ismét az ötös szorzót alkalmazva - 14.395-re tehető.29 Az 1690-es évek elejétől az 1730-as évek végéig elhúzódó földesúri be- és áttelepítések30 meghatározott jogok és haszonélvezetek adományozásával zajlottak a vármegyében. A szűk fél évszádot átfogó újrakezdés első időszakában a földesurak a telepesek számára kedvező bérleti szerződést (árendát) kínálták, amely kollektív adózást jelentett. A település közössége megkapta a határt, annak minden haszonvételével 1 esztendőre, majd a közösség egésze készpénzben lerótta az ellenszolgáltatást, amely a megművelt terület méretétől függően 20-30 forinttól akár több száz forintig terjedt.31 Az 1710-es években elkezdődött az alapvetően jobbágyi robotmunkára épített és a földesúri árugazdálkodás célját szolgáló majorgazdaságok (allódiumok) kiépítése. A kedvező kollektív adózási forma helyébe a telkenkénti szolgáltatás lépett, amelyet a birtokos minden egyes jobbágyára vonatkozóan kötött szövegű urbáriumban rögzített. Esterházy Pál egyik Somogy megyei allódiumában Csokonya (ma: Csokonyavisonta), Jád (ma: Somogyjád) és Szomajom (ma: Kaposfő) alig megtelepült jobbágyai 1711-ben a telkük után fizetett igen magas, évi 5 forint földbér mellett heti 2-3 nap robottal is tartoztak.32 Hasonló tendencia figyelhető meg az 1730-as évektől a gazdálkodó föl25 Szilágyi, 1983. 35-36., 41. p. 26 Szilágyi, 1983. 75-76. p. 2‘ Somogy vármegye. Szerk. Csánki Dezső. Bp., 1914. 472-473. p. (Magyarország vármegyéi és városai) 28 T. Mérey, 1965. 7. p. 29 Kanyar, 1986. 109. p. 30 T. Mérey Klára: A földművelési rendszer alakulása Somogy megyében, 1720-1848. = Agrártörténeti Szemle, 1962. 1-2. sz. (továbbiakban: T. Mérey, 1962.) 194- p. 31 T. Mérey, 1965. 9. p. 32 T. Mérey, 1965. 11. p. ■ 63 ■
