Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Varga J. János: Esterházy Pál telepítései a török kiűzése után Tolna és Somogy vármegyékben
1 ESTERHAZY PÁL TELEPÍTÉSEI A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN TOLNA ÉS SOMOGY VÁRMEGYÉKBEN’ ■ Varga]. János B uda 1686-ban történt felszabadítása után megnyílt az út az ország középső területei felé. A szövetséges haderők csapásai alatt összeomlott az oszmánok másfél évszázados magyarországi uralma. A Duna és a Tisza mentén 1686-ban Simontornya, Ozora, Tamási, Pécs, Kaposvár Szolnok, Szeged, 2 évvel később Székesfehérvár és Belgrád (ma: Beograd, Szerbia) estek el, majd a nagy folyóktól nyugatra és keletre fekvő vilajet központok Kanizsa (ma: Nagykanizsa) 1690-ben, Várad (ma: Oradea, Románia) pedig 1691-ben szabadult fel. I. (Habsburg) Lipót visszavette a töröktől a Hódoltságnak nevezett országrészt, amelyről egyébként sem ő, sem elődei egyetlen percre sem mondtak le. Sőt, jogügyi szakértői megalkották a „jus Turcicum” fogalmát, amelynek értelmében a fegyverrel és véráldozattal megszerzett területekkel szabadon rendelkezhetett. 1688. december 9-én kiadott rendelete szerint a visszafoglalt úgynevezett újszerzeményi (ne- oaquistica) területeket csak a birtokjog írásos igazolása és a fegyverjog váltság (jus armorum) - azaz a szóban forgó földterület értékének 10%-át képező összeg1 - lefizetését követően kaphatták vissza egykori tulajdonosaik. Az 1690. augusztus 11-én közzétett királyi pátens pedig elrendelte, hogy mind az egyházi, mind a világi újszerzeményi domíniumok (uradalmak) és possessiók (jobbágyi használatú telkek) tulajdonjogát meg kell vizsgálni, és az igazolatlan jószágokat el kell idegeníteni. Az elkobzott földek értékesítésének, illetve eladományozásának jogát fenntartotta magának az uralkodó. Az ügyek intézésére új hivatal, az úgynevezett Újszerzeményi Bizottság (Neoaquistica Commissio) felállítását rendelte el a bécsi Udvari Kamarán belül, ahol a birtokosoknak be kellett mutatniuk a földjeik tulajdonjogát igazoló okmányokat. A 13 tagú testület - Heinrich Gotthart Salburg gróf elnök irányításával - 1690. augusztustól 1703. augusztusig látta el feladatát. Állást foglalt elvi kérdésekben, tudniillik, hogy mely birtokrész, birtok, sőt akár egész vármegye minősül újszerzeménynek, továbbá mely okmányok fogadhatók el az igazoló eljárás során. Végül haladékot adhatott az iratok határidőn túli bemutatására.* 1 2 Számos nemesi família veszítette el dokumentumait az oszmán megszállás időszakában, ezért nem tudta igazolni jogosultságát, és helyükre új családok léptek. A vizsgált Tolna és Somogy vármegyékben például Monaszterly János, a Königsegg, a Harrach, a Rindsmaul, a Styrum vagy a Turrinetti grófok, toA „Die Familie Esterházy im 18.-19. Jahrhundert” című konferencián, 2011. szeptember 26-án, Stadt- schlainingban német nyelven elhangzott előadás javított változata. 1 Az 1596 óta közigazgatásilag egyesített Somogy és Zala vármegye 1703. március 12-én, Kanizsán megtartott közgyűlésén arányosan elosztották a jus armorumot: ép faluért 90 forintot, elpusztult faluért 22 forintot, nemesi telek után 12 forintot kellett fizetni. Kanyar József: Somogy megye közgyűlése a hódoltság idején és a felszabadító harcok utáni első évtizedekben, 1658-1718. In: Somogy megye múltjából, 1986. Szerk. Uő. Kaposvár, 1986. (továbbiakban: Kanyar, 1986.) 90., 97. p. (Levéltári évkönyv; 17.) 2 Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio. = Századok, 2009.4- sz. (továbbiakban: Soós, 2009.) 806-807. p. ■ 59 ■
