Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Feiszt György: Vas és Zala vármegyék címerének kialakulása
I Zala megye címere (Molnár, 2011. XXXVI. tábla) Vas megye címere (VaML Címergyűjtemény, 1990. 1. sz-) Zala vármegye 1550-es évszámmal datált címeres pecsétjének képét 1886-ban publikálták.13 Ez, a vármegyei okmánytár címoldalát díszítő pecsét eredeti dokumentumon sajnos, nem található meg, és 9 évvel későbbre datált lenyomata is csak az 1591 után keletkezett iratokon tanulmányozható.15 16 17 A zalai szimbólumok tekintetében is tapasztalható némi bizonytalanság. Az 1550- ből származó pecsét kerektalpú pajzsában egy gyűrűből három fa emelkedik ki, a pajzstalp feletti pólya alatt „ZALA” felirat olvasható, és ez a címerkép szerepel az 1559-ben vésett pecséteken is. Címerkutatók felvetették azt a lehetőséget, hogy a három stilizált fa valójában egy korona lehet, amelyet a rossz minőségben fennmaradt lenyomatokon nem lehet pontosan értelmezni. Abban viszont, hogy a pólya a névvel is jelölt Zala folyót jelképezi, mindenki egyetértett. De mi más is lehetne? Gondoljunk csak a „Zalán inneni és túli” serviensek 1232-ben kelt oklevelére. Zala vármegyét mással, mint névadó folyójával, aligha lehetett volna megjeleníteni. A két világháború között Zalában nem is a jelkép, hanem a címer színezése vált viták tárgyává. A polémia amiatt lángolt fel, hogy a vármegye altisztjeit aranydíszítéses zöld vagy ezüstdíszítésű kék ruhába öltöztessék. E kardinális kérdés eldöntése ügyében majdnem 2 évtizedig vitatkoztak a felettes hatóságokkal. A belügyminiszter 1933-ban a zöld-ezüst színeket engedélyezte a vármegyének. A döntést a Nemzeti Múzeumban található vármegyei banderiális zászlón lévő címerábrázolás alapján hozták meg.1' A kutatások feltárták, hogy Zala vármegye semmi következetességet sem mutatott a címerszínek használatát illetően. 1790 után a pajzsmezőt minden esetben kék színnel festették, amelyen a pólya 1837 és 1848 között aranyszínű, később ezüst lett. Erre, bár ez a heraldika egyik alap15 Zala vármegye története. Oklevéltár. 1. köt. Szerk. Nagy Imre, Véghely Dezső, Nagy Gyula. Bp., 1886. (továbbiakban: Nagy I. - Véghely - Nagy Gy., 1886.) címlap. 16 Halász, 1982. 195. p. 17 „... barokk szabású pajzs zöld mezővel, amelyet széles fehér pólya és felső nagyobb és egy abó keskenyebb mezőre oszt. A felső mezőben lebegő ötágú aranykorona foglal helyet. A pajzs felett lebegő mondat szalagon COMITATUS ZALADIENSÍS felírat”. Halász, 1982. 197. p. ■ 57 ■
