Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Kenyeres István: A dömösi prépostság koppányi uradalmának összeírása Mohács előtt és a török hódítás időszakában
másként szabályozták: mindegyik egész telek után két alkalommal 50-50 dénárt kellett fizetni Szent Györgykor és Szent Mártonkor. A korábbi jelentős szolgáltatások helyett ekkor már csekély ajándékkal - kappan és kalács - tartoztak csak a birtokok a keresztény földesúr felé. A középkorban a koppányi uradalom birtokai az officiálisuk felé a földesúri jövedelmeken túl az alábbiakat tartoztak közösen megadni: Karácsonykor 108 köböl23 bort, egy vágómarhát, négy sertést, az extraneus szőlőbirtokosok szőlőik után szüret idején egy-egy kappant és egy-egy köböl zabot kellett adniuk. Ezt követően 21 birtok egyszerű felsorolását találjuk, az urbariális szolgáltatások nélkül, ami arra utalhat, hogy egy korábbi urbáriumban ezek szerepelhettek, mint a koppányi prépostság birtokai, azonban 1560-ban már semmilyen információ nem volt róluk, így nem is írták ki korábbi szolgáltatásaikat.24 Az összeírás végén, nem logikus sorrendben,25 a dömösi prépostsági központ alá vetett birtokokat és azok szolgálmányait írták össze. jobbágy zsellér szabados összesen Dömös 15 9 24 Tolmács 12 9 4 25 Zsitvatő 14 14 Sarkad 19 19 Kertültó? 4 4 Bikérösszesen 64 9 13 86 2.táblázat A dömösi prépostsági uradalmi központhoz tartozó települések telekszámai Az összeírásnak ez a része más szempontok alapján készülhetett, az egyes birtokoknál ugyanis feltüntették a szabadosok és a zsellérek számát is. Az is érdekes, hogy a dömösi központtól viszonylag messze fekvő birtokok is oda adóztak, mint például a már az 1138. évi adománylevélben a prépostsági birtokok között említett Bihar (ma: Békés) vármegyei Sarkad is. A mindössze hat birtokon 64 egész telkes jobbágyot, 13 zsellért és kilenc szabadost írtak össze, Tolmácson név szerint is felsorolják a jobbágyokat és a zselléreket és hogy ki mekkora földet (egész vagy 1/2 telek) művel. Dömösön említenek majorságot, kertet, Tolmácson szintén majorságot. A földesúri szolgáltatások köre is egészen széles: a révjövedelemtől (Dömös), halászati jövedelmektől (Zsitvatő), az elkóborolt marhák után járó „bitang pénzen” át a sertésadóig (Sarkad). Az összeírás e része azonban meglehetősen hiányos, a cenzus összegéről is csak Tolmács esetében tartalmaz információt. *** 23 Híg űrmérték. Létezett somogyi köböl, de nagyságára nincs adat. Szóba jöhet még az ozorai köböl is, de ennek nagyságát sem ismerjük. Elképzelhető, hogy az országosan elterjedt budai köbölről lehet szó, ennek nagysága a 16. században 13,43 liter. Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly-, és darabmértékek 1874-ig. Bp., 1991. 221., 229-230. p. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. IV. Levéltártan és történeti forrástudományok; 7.) 24 A beazonosítható települések: Mogyoród, Ráksi, Szentmiklós, Tengőd, Memye, Ireg, Somodor, Hetes, Korsód, Gerézd, Aszaló, Ácsa, Lápa, Látrány, Fiad, Igái, Gelle/Gillye. Megjegyzendő, hogy az összeírást készítő ebbe a felsorolásba bevette Szorosadot és Marosdot is, annak ellenére, hogy ezek szolgáltatásait korábban részletezte. 25 így például Zsitvatő birtok jövedelmeit két külön helyen (föl. 4rv. föl. 5v.) említi az összeíró. ■ 45 «
