Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Kenyeres István: A dömösi prépostság koppányi uradalmának összeírása Mohács előtt és a török hódítás időszakában
Gadács 12 10 Örs 11 deserta Döröcske 14 8 Kulcsár 7 deserta Hidegkút 9 6 Nagycsepely/Csepely (1560-ban részbirtok) 9 1 Szokoly (1560-ban részbirtok) 10 1 Felsőszanács ? deserta 1. táblázat A koppányi prépostság birtokai 1520 és 1560 körül A késő középkorból 182 jobbágytelek felsorolását találjuk a koppányi prépostsági uradalom esetében, míg 1560-ban gyakorlatilag ugyanezen településeken már csak 59 jobbágyteleket tudtak összeírni. Ez a középkori telekszámnak kevesebb mint egyhar- mada (32%). Ha Koppányt, mint a legnagyobb, ám 1560-ban össze nem írt települést kivesszük a számításból, akkor a középkori telekszám 44%-át kapjuk meg, ami így is jelentős pusztulást mutat. A legszembetűnőbb két, a középkorban még lakott település, Örs és Kulcsár pusztává válása. Ami a középkori viszonyokat illeti, a Koppányban összeírt 49 jobbágytelek igen tekintélyesnek számít,22 amely adat azonban azt is alátámasztja, hogy a török foglalás előtt is jelentős központ volt Koppány. Az urbárium említi a koppányi kúriát és az ennek fenntartására rendelt szolgáltatásokat: a prépostság jobbágyai az ott kialakított majorság földjein vetni, aratni, kaszálni és a termést beszállítani tartoztak, a kúria számára pedig fát és gerendát - „vulgo abroncz”, azaz itt inkább hordókészítéshez szükséges faanyagot - kellett szállítaniuk stb. Ez a kúria lehetett az a valószínűleg a templomhoz csatlakozó prépostsági birtokközpont, amelynek épületét alakíthatták át a törökök az újonnan emelt palánkvár központjának, igazgatási épületeinek. Az urbárium említi a koppányi és szorosadi tavakat, és az ott található malmokat, valamint az ezekből származó földesúri jövedelmeket, ami szintén igazolja a 15. század végi prépostsági uradalmi beruházások megtörténtét. A cenzus összege egységesen 1 forint volt, amelyet Szent Márton napon kellett megfizetni. Kulcsár, Hidegkút és Örs kivételével valamennyi birtokon voltak megművelt szőlők, amelyek után a bortizedet a nyitrai püspök kapta. Mivel egy jó bortermő vidékről van szó, a bortizedből származó bevételek jelentősek lehettek. A dézsmabort Koppányban, az uradalmi kúriában tárolhatták, nem véletlen, hogy a helyieknek a hordókhoz szükséges faanyagról is gondoskodniuk kellett. Mindegyik település gabonatizedét is az uradalom szedte be, Szántó esetében ugyanakkor teljesen speciálisan szabályozták az egyházi tized és a földesúri kilenced beszedését: borból és gabonából kétévente dézsmát, köztes évben pedig kilencedet kellett adniuk. 1560-ban annyiban változott a helyzet, hogy az összeírt települések bor és gabona után csak kilenceddel tartoztak a püspöknek. A cenzus beszedését is 22 A dömösi prépostság központjában, Dömösön ekkor 15 jobbágytelket és kilenc szabadost, a szintén a prépostsághoz tartozó tekintélyes mezővárosban, a Bihar vármegyei Sarkadon 19 egész telket regisztráltak. Lásd a közölt forrásban. Csak összehasonlításként említjük meg, hogy a Moson vármegyei Magyaróvár 1525. évi urbáriumában 33 adózó telket írtak össze. Kenyeres István: Magyaróvár a 16. században. In: Kenyeres István - D. Szakács Anita - Mihály Ferenc: Magyaróvár tanácsának törvénykezési jegyzőkönyvei az 1581-1582. években. Győr, 2012. 18-19. p. ■ 44 ■
