Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Gyarmati György: Választási "reakciós elemek" 1949-ben - országosan és Somogy megyében

1

téséhez elég egy vármegyét kiválasztani. Legyen ez az elhunyt Bősze Sándor barátunk szú'kebb pátriája, Somogyország.

választói csoportok

választói aktivitás

[fó]

szavazatok az 1. arányában [%]

szavazatok a 2. arányában [%]

1.

összes választójogosult

261.956

100

X

2.

összes szavazó

244.576

93,36

100

3.

Népfrontra szavazott

237.558

90,68

97,1

4.

Népfront ellen szavazott

5.660

2,16

2,31

5.

érvénytelen szavazat

1.358

0,52

0,55

6.

nem élt választójogával

17.380

6,64

X

7.

4-6. együtt

24.398

9,32

X

3. táblázat

Az 1949. évi országgyűlési képviselőválasztás Somogy vármegyei végeredménye

Somogybán a szavazásra magukat rászánok közül valamivel többen voksoltak a Népfrontra, mint az országos átlag, ahhoz képest viszont nagyobb mértékű volt a választójogukkal élni nem kívánók aránya. Míg a Népfrontot igenlők tekintetében - a hivatalos belügyi regisztráció alapján - Somogy az éllovas Baranya és Vas vármegye után következik - egy szinten Nógrád-Hont és Heves vármegyékkel -, az AVH-lajstroma alapján már közelebb áll „a reakcióval fertőzött” térségekhez. Erről tanúskodik a hatóság Somogyországról kiállított akkori „arculatbizonyítványa” is: „Somogy vármegye: Székhelye Kaposvár. Lakosainak száma 391.733. Foglalkozás szerinti megoszlása: munkás 5.403, szegény és középparaszt 226.506, kisiparos 8.363, kereskedő 1.832, kulák 4-164 fő.

A megye 210 km-es sávon a jugoszláv határt érinti. Fontosabb határátkelőhelye nincs.

A megye szántóföld területének 57,8%-a egyházi és egyéb nagybirtok volt a múltban.

A megye jelentősebb nagyüzemét a kaposvári gépgyár képezi. A megye egész területe politikailag igen elmaradt parasztvidék és lényeges kuláktelepülései vannak. Klerikális szempontból főleg az anarcsi, mernyei, felsősegesdi, nagyatádi, szigetvári és lakocsai rk. szerzetesrendházak jöhetnek számításba. Említésre méltó még, hogy Kaposváron tekintélyes létszámú nyugatos, volt csendőr és katonatiszt és egyéb reakciós elem húzódik meg. Főleg a megye északi részében az iskolák államosításával kapcsolatban és mezőgazdasági vonatkozásban több szabotálás volt.

Döntő kulákkérdés mellett igen nagy fontossága van a jugoszláv elhárításnak. A déli részén nagy számban élnek délszlávok, jugoszláv állampolgárok.

Az 1949-es választások alkalmával a szavazók 90,7%-a szavazott a Népfrontra.15

Mindmáig nem tudható, hogy az 1949. évi parlamenti képviselőválasztás belügyminisztérium által közzétett adatait milyen mértékben „kozmetikázták” a szavazó- fülkék magányában megejtett valós voksolásokhoz képest, akár már a jegyzőkönyvek helybéli véglegesítésekor, akár közben - felsőbb szinteken - a „hivatalos” végeredmény megszületéséig. Az viszont a most vizsgált AVH-jelentésből egyértelmű, hogy a politikai rendőrség az „elsöprő győzelemhez” képest mintegy 4-5%-kal mérsékelte a kommunista párt versenytársak nélkül megvívott számháborújának győzelmi jelenté15 A már idézett 1949. szeptember 9-iÁVH jelentésből. ÁBTL 2.1. - XI/4. (V-150-342)

■ 337 »