Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Gyarmati György: Választási "reakciós elemek" 1949-ben - országosan és Somogy megyében
1 VÁLASZTÁSI „REAKCIÓS ELEMEK" 1949-BEN - ORSZÁGOSAN ÉS SOMOGY MEGYÉBEN ■ Gyarmati György A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) 1948. nyáron történt életre hívása után, 1949- ben kezdett kiteljesedni a régebbi vagy újabb fogantatású - ám egyöntetűen idejétmúltnak nyilvánított - korábbi intézményrendszer átszervezése, kommunista pártegyeduralom alá rendelése. Januárban felszámolták a 2. világháború utolsó hónapjait jellemzó' hatalmi interregnum idején létrejött nemzeti bizottságokat, februárban pedig megszüntették a végrehajtó hatalom jogszerű működésén fél évszázada őrködő Közigazgatási Bíróságot. Előző év végi alapításához képest ekkor kezdett működni a tervgazdálkodási rendhez passzoló munkaerő - úgymond - szükségletek szerinti elosztását szervező Országos Munkaerőgazdálkodási Hivatal, és ugyanekkor hozták létre - az 1944 végén szerveződött Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot felváltó - Magyar Függetlenségi Népfrontot (továbbiakban: MFNF vagy Népfront). A név hasonlósága ellenére a szervezet funkciója érdemlegesen módosult. A pártja Központi Vezetőségét tájékoztató főtitkár, Rákosi Mátyás szerint az új szervezet elsődleges célja volt „... csökkenteni a polgári pártok jelentőségét és meggyorsítani elhalásukat, likvidálásukat.”1 Rajk László, a Népfront debütáló főtitkára már az alakulásakor azt tartotta szükségesnek nyomatékosítani, hogy „... aki más programot vall, mint a szocializmus építését, az nem a kormányzat valamiféle konstruktív ellenzéke, az már a magyar nép ellensége.”1 2 Az egymás után ellehetetlenülő ellenzéki pártok közül 1949 elején érte el a vég a Barankovics István vezette Demokrata Néppártot, illetve Slachta Margit Keresztény Női Táborát. Ezek megszűnésük okán sem társulhattak az új formációhoz, ám a jóformán már csak nevüket őrző koalíciós pártmaradványoknak sem jutott érdemleges szerep. Hattyúdalukat énekelhették el az MFNF kórusában, bármifajta külön szólam nélkül. Az új Népfront Országos Tanácsába az egykori koalíciós pártok - Független Kisgazda Párt, Nemzeti Parasztpárt - azon tagjaiból kerülhettek be néhányan, akik lojálisnak mutatkoztak a kommunisták iránt. így formailag nevüket adták ahhoz, hogy kik szerepelhetnek a jelöltek listáján, hiszen szavazni is már csak egyetlen közös, úgynevezett népfront-listára lehetett. Arra, amit ténylegesen az MDP Operatív Választási Bizottsága állított össze, de a látszat megőrzése érdekében azt a Népfront hirdetett ki. Az MFNF szűkebb vezérkarának összetétele tükrözi leginkább a politikai szemfényvesztést: az elnök Rákosi Mátyás és a főtitkár Rajk László mellett két társutas kripto- kommunista lett az alelnök: az akkori miniszterelnök, Dobi István, pro forma kisgazda- párti és Erdei Ferenc állam-, majd földművelésügyi miniszter, pro forma parasztpárti. 1 Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarországon, 1944-1949. Bp., 1983. (továbbiakban: Izsák, 1983.) 248. p. 2 Izsák, 1983. 249. p. ■ 331 ■
