Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon, 1945-1950
kellett először változtatni.”23 Megítélésünk szerint e nagyarányú fejlesztés külpolitikai vonatkozásai sem elhanyagolhatók. Vélhetően gesztus kívánt lenni Csehszlovákia felé, illetve hivatkozási alapult szolgáltatott, amikor a magyar kormány szót emelt a szlovákiai magyarok érdekében. Az egyes intézménytípusokat áttekintve megállapítható, hogy az intézményhálózat alapjának is tekinthető óvodák, illetve a csúcsának tekinthető felsőfokú oktatás megszervezésére a többi intézménytípushoz viszonyítva némi késéssel, csak az 1949/1950. tanévben került sor.24 A németek kivételével valamennyi közösség már az 1948/1949. tanévben is rendelkezett tannyelvű nép- és általános iskolákkal. E területen is a szlovák iskolahálózat fejlesztése volt a legmarkánsabb. Az intézmények száma 3 év alatt több mint az ötszörösére, a tanulói létszám pedig csak három és félszeresére emelkedett, miközben a román és délszláv tannyelvű iskolák száma gyakorlatilag változatlan maradt: román: 2-, délszláv 28-, a tanulói létszám pedig az 1,7-1,8-szorosára emelkedett. Ezeknek az intézményeknek a 60%-ában azonban osztatlan csoportokban egy pedagógus tanította az 1-8. osztályos tanulókat. 10%-ukban alsó- és felsőtagozatos csoportbontásban két pedagógus, és csupán 30%-ukban tanított több pedagógus. Az általános iskolás diákotthon megszervezésére a románoknál és szlovákoknál már az 1948/1949-es tanévben, míg a délszlávoknál az 1950/1951. tanévben került sor.25Az elképzelés szerint a diákotthonok számát a románoknál 195 l/1952-ге kettőre, a szlovákoknál négyre emelték volna, az ott lakó gyerekek száma azonban többszörösére - a szlovákoknál például majd hatszorosára, 120-ról 690 főre - emelkedett volna. A dokumentum összeállítója is leszögezte azonban, hogy a kollégiumok szervezése kapcsán ellenállásba ütköztek. A többségében földműveléssel foglalkozó nemzetiségi parasztcsaládok idegenkedtek a gyerekek városban, illetve a családtól távol történő iskoláztatásától. A parasztcsaládokban a gyerekek részt vettek a családi munkamegosztásban, azaz napi feladatokat láttak el a gazdaságban, háztartásban. Az ő munkaerejük kiesése gondot okozott a családnak, másrészt a szülők így kevésbé tudták ellensúlyozni a családi tradícióktól, értékektől különböző vagy azzal teljesen ellentétes hatásokat. Míg például a kollégiumban lakó gyerekeknek a hittanról való lemorzsolódása 60-80% között mozgott - amit a jelentés „egészséges” mértékűnek nevezett - addig a többi iskolában a 20% körüli arány is kivételesnek számított.26 23 OL MMNOir. 35. tétel. 1950. március 21-i összefoglaló jelentés. 24 Az 1948/1949. tanévben csak a délszlávoknál működtek óvodák, 10 intézmény 200 gyerekkel. A következő tanévben mind a románoknál, mind a szlovákoknál megkezdődött működésük. Az 1951/1952. tanévre hatról 31-re emelnék az intézmények számát, a gyerekek létszámát pedig 250-ről 1700-ra. OL MMNOir. 35. tétel. 1950. március 21-i összefoglaló jelentés. Közli: Tóth, 2003. 23-34- p. 25 A románoknak Gyulán, a szlovákoknak Békéscsabán és Budapesten, a délszlávoknak Pomázon nyílt kollégiumuk. Erre vonatkozóan lásd: Százhúsz kisdiák tanul a gellérthegyi szlovák általános iskolás kollégiumban. = Szabad Nép (továbbiakban: SZN), 1949. dec. 2. 5. p.; Arató Endre: A pomázi délszláv kollégium megnyitásához. = Köznevelés, 1950. márc. 1. 5. p.; Új kollégiumok, százezer tankönyv nemzetiségi tanulóink számára. = SZN, 1950. szept. 28. 7. p. 26 A tanyán lakó szlovák tanulók számára a szarvasi szlovák általános iskolai kollégiumot a minisztérium tervei szerint 1950 szeptemberétől 50-ről 150 férőhelyesre bővítették. Abaúj-Zemplén megye szlovák községei számára Sátoraljaújhelyen terveztek egy 50 férőhelyes általános iskolás kollégiumot. Felemelték, 40-ről 70-re a pomázi szerb általános iskolai kollégium férőhelyeinek számát is, hogy a kis létszámú szerb népiskolák tanulói színvonalasabb iskolába kerülhessenek. OL MMNOir. 35. tétel. 1950. március 21-i összefoglaló jelentés. Közli: Tóth, 2003. 27. p. ■ 324 «
