Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Katona Klára: Barátság és gyűlölet között. A magyar-jugoszláv határmenti kapcsolatok. 1945-1949

1

BARÁTSÁG ÉS GYŰLÖLET KÖZÖTT.

A MAGYAR-JUGOSZLÁV HATÁRMENTI KAPCSOLATOK, 1945-1949

* Katona Klára

1 945. július 19-én, Barcson a Vörös Hadsereg, a jugoszláv haderő, a Magyar Honvédség képviselői, a barcsi demokratikus pártok, a jugoszláv és magyar polgári hatóságok kiküldöttei, kiegészülve a környék falvainak jegyzőivel, bíróival és egyes MÁV-tisztviselőkkel, „magyar-jugoszláv határközi értekezletet” tartottak. Az ekkor kötött megállapodást1 a felek ideiglenesnek, a hivatalos kapcsolatfelvételig érvényben lévőnek tekintették. Területi hatálya szerint - a trianoni országhatár vonalát követve - a magyarországi területen keleten „Kenésétől”1 2 délre, a Drávához vezető kocsiút, nyugaton Heresznye település által határolt sávra volt érvényes. Rögzítették a határátlépés feltételeit:3 a kettős birtokosok részére birtokaik megművelésére az I. fokú közigazgatási hatóságok adhattak határátlépési engedélyt, amelyeket a határ - portyázó század-, illetve őrsparancsnokságok4 láttamozhattak.

Megállapodtak az engedély nélküli határátlépőkkel, vagy az elfogott katona- szökevényekkel kapcsolatos eljárásban is. Mindezeken túl fontosnak tartották leszögezni: „Mindkét állam katonai kiküldöttei megegyeznek abban, hogy barátkezet nyújtanak egymásnak, népük érdekében szorosan együtt működnek és mindenféle súrlódást a határon elkerülnek. A határvezetésben mindkét fél mellőz minden olyan propagandát, amely a másikat sértené vagy a fasizmust elősegítené.”5

E kijelentések, továbbá a dokumentum utolsó mondatai - „HALÁL A FASIZMUSRA SZABADSÁG A NÉPNEK!6 Éljen a jugoszláv-magyar barátságí”7 - egyrészt a délszláv népek és a magyarság közötti békés együttműködést, barátságos, „jószomszédi” viszonyt, a határmenti kapcsolatok rendezettségét sugallják, másrészt arra engednek következtetni, hogy a megbeszélés hangulata nem nélkülözhetett egyfajta emelkedettséget.

1 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban: OL) Határőrség Országos Parancsnoksága iratai (továbbiakban: HOPir.) VI/5/1946.

2 Mivel az eredeti iratról nem hitelesített másolat maradt fenn, ezen kívül a legkeletibb határátkelőhelyként

^ Felsó'szentmártont jelölték meg, elképzelhető, hogy a dél-baranyai Kemse nevét rögzítették tévesen.

3 A kettős birtokosok - azaz mindkét, illetve a másik ország területén földbirtokkal rendelkező személyek - Bolhónál, Babócsánál, Barcsnál és Felsőszentmártonnál léphették át a határt. Távolsági forgalom számára megnyitott átkelőhely kizárólag Barcson volt.

4 A magyarországi határvédelem rendszerének kiépülése, a Belügyminisztérium irányítása alatt álló határrendészeti kapitányságok - amelyek munkatársai a határforgalmat ellenőrizték - felállítása ekkor még folyamatban volt. A határrendészeti kapitányságok felállításáig az átléptetésekkel kapcsolatos teendőket a Honvédelmi Minisztérium fennhatósága alatt álló, a határvonal őrzésével megbízott határvadász alakulatok látták el.

5 HOPir. VI/5/szn/1946.

6 Partizán jelmondat. (Nagybetűs kiemelés az eredetiben.)

7 HOPir. VI/5/szn/1946.

■ 311 ■