Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Káli Csaba: Egy zalai párttitkár jelentése 1945-ből
EGY ZALAI PÁRTTITKÁR JELENTÉSE 1945-BÖL ■ Káli Csaba A z illegalitásból 1944-ben kilépő' Magyar Kommunista Párt közismerten centralizált felépítésű képződmény volt. A felsőbb szervek, testületek, személyek formális tájékoztatása rendszerint a meghatározott rendszerességgel küldött jelentések révén valósult meg. Ezeket a különböző hierarchia-szinteken összegezték, így az alapszervezetek beszámolói a fölöttes pártbizottságon, ezek pedig a megfelelő városi, járási szint után gördültek tovább a megyei, területi bizottságokhoz, ahonnan a Központi Vezetőségnek küldték tovább az információs jelentéseket. Tapasztalati tény, miszerint mennél több fázison ment át egy információ, az annál nagyobb torzulást szenvedett, különösen, ha erre még szándék is létezett. Éppen ezért számos veszélyt rejt magában az a kutatási metodika, amely csak felsőbb szinten keletkezett, de alsóbb szintekre is vonatkozó adatokat dolgoz fel. Emiatt is ma már minden komolyabb kutatás esetében nélkülözhetetlen a vidéki levéltárak anyagában való tájékozódás, mivel általában a hivatali bürokrácia alacsonyabb szintjén keletkezett iratok nemcsak adatoltságukban, de szemléletükben is élet- közelibbek, valósághűebbek és részletgazdagabbak. E metódus alkalmazása megkerülhetetlen azon kutatások estében, ahol az (állam) párt iratainak feltárása is szükséges. Az 1945 utáni néhány évben, az úgynevezett koalíciós időszakban működő pártok iratai közül helyi szinten, sajnálatos módon legnagyobb részt - olykor kizárólagosan - csak a Magyar Kommunista Párt szervezeteinek iratai maradtak meg, legalábbis a közgyűjteményekben leginkább ezek lelhetők fel. Ez feltétlenül megnöveli az iratok értékét, de ugyanakkor a feldolgozásukkal együtt járó felelősséget is. Az MKP iratainak formai jegyei már előrevetítik a következő évtized írásbeliségének mélyrepülését, az iskolázatlanságnak az iratok szövegezettségében visszatükröződő tartalmi következményeit. Mindezen negatívumok ellenére, az általánosan is megkövetelt forráskritika érvényesítése mellett, a korszakra, különösen az igencsak eseménydús 1945. év történetére vonatkozóan kikerülhetetlen forrásként kell tekintenünk az MKP irataira. A szervezetét éppen kiépítő kommunista párt a maga gyermekbetegségeivel, az ezzel párosuló hataloméhségével, megspékelve az 1945. év mindezektől is független, intenzíven zajló történéseivel igen figyelemreméltó forrásokat produkált a mai kutatók számára. Az MKP különböző alsóbb szintjein keletkezett dokumentumai, összehasonlítva a későbbi évtizedben elterjedt sematikus jelentésekkel, beszámolókkal, még meglehetősen „színes” képet festenek a korabeli viszonyokról. Erre a jelentéstípusra kitűnő példa az alább közölt dokumentum, amely Nagykanizsa város MKP titkárának jelentése az 1945. október 1. és november 15. közötti eseményekről. A jelentés első része a pártszervezés egyik kötelezően exponálandó kérdését, a taglétszám változását tárgyalja. A korabeli pártéletben a taglétszám valóságos fétisnek számított, olykor „jogforrás”-nak minősült. Nem egy esetben a különböző bizottságok, testü■ 305 ■