Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Molnár András: Egy zalai néptanító történelmi emlékei. Bősze József tartalékos hadnagy fényképei az észak-erdélyi bevonulásról

kanizsai gyalogezred mozgósított, ám a határtól visszafordított II. zászlóaljához hívták be tartalékos szolgálatra. 1939. március 15-étől április 18-ig ugyancsak a 17/11. zászlóalj szakaszparancsnokaként vett részt Kárpátalja birtokbavételében. Az erdélyi mozgósítás és bevonulás idején, 1940. május 27-étől október 1-jéig a zalaegerszegi 47/III. zászlóalj egyik puskásszázadának parancsnokaként teljesített szolgálatot. 1942. április 1-jén - 1942. január 1-jei ranggal - tartalékos főhadnaggyá nevezték ki. A 2. hadsereg zalai alakulatainak mozgósításakor nem kapott hadibeosztást, így elkerülte a doni tragédiát.

1944. augusztus 20-ától november 26-áig a budapesti 809. katonai munkásszázad törzsében teljesített szolgálatot Ezt követően beosztás nélküli tisztként (századparancsnok tartalék) előbb a Somogyszentmiklóson, illetve Nagykanizsán felállított „Bakony” karhatalmi és riadóezredhez helyezték át, majd az Újdörögdről Bősárkányba költözött Kiképző és Felállító Központnak alárendelt zászlóaljnál, Maglócán látott el - nem kiképző - századparancsnoki teendőket. 1945. január 4-étől, a dunántúli hadműveleti területen, Alsógalla környékén a 23. tartalék hadosztály 54/III- zászlóaljának századparancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot. Január 26-án az Ujszárnál vívott védelmi harcokban a jobb kézfején robbanó lövedéktől származó, roncsoló sérülést szenvedett, amelyet követően Felsőgallánál szovjet hadifogságba esett.

Súlyos sebesülésével egy Érdre települt szovjet hadikórházba szállították, ahol 1945. április 24-ig gyógykezelték. A szovjetek ezt követően - tekintettel kézsérülésére - a jóváté- teli kényszermunkára alkalmatlannak minősíthették és szabadon bocsátották. 1945. május 11-én érkezett haza Nagykutasra, majd napokon belül a zalaegerszegi honvéd állomásparancsnokságon és Zala vármegye Tanfelügyelőségén szolgálattételre jelentkezett. Miután a háború alatti politikai magatartását a Zalaegerszegi II. számú Igazoló Bizottság 1945 májusának végén igazoltnak nyilvánította, végleg visszatérhetett polgári foglalkozásához.

1945 júniusától ismét igazgató-tanítóként vezette a Nagykutasi Községi Népiskolát. Az iskolák államosítása után, az 1950-es években a Nagykutasi Körzeti Állami Általános Iskola igazgatójaként dolgozott, 1963. szeptember 1-jétől Egervár III. iskolakerületében, Lakhegyen, végül 1966. január 1-jétől Nagykapornakon vezette a helybeli általános iskolát. 1970. augusztus 16-án történt nyugdíjazása után végleg Nagykapornakon telepedett le, és ott is halt meg, 1977. február 2-án.3

BŐSZE JÓZSEF RÉSZVÉTELE AZ ERDÉLYI BEVONULÁSBAN

Amikor 1940 májusának végén Erdély visszaszerzése érdekében mozgósították a Magyar Királyi Honvédséget, a 17. honvéd gyalogezred Zalaegerszegen állomásozó III. zászlóalja is felállította ikerzászlóalját, a 47/III. honvéd zászlóaljat. Bősze József nagykutasi néptanítót - mint már említettük - ehhez az alakulathoz hívták be, és tartalékos hadnagy3 Bősze József életrajzi adatainak forrásai: Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattára (továbbiakban: HIM KI) Bó'sze József 6856. sz. tiszti okmánygyűjtó'. Személyi adatlap és karton, önéletrajz, 1950. március 3. (Másolatukért és a kézirat szakmai átnézéséért Szabó Péternek tartozom köszönettel.); HIM KI A m. kir. Honvédség személyi állományának névszerinti veszteségi kartonjai alapján készített számítógépes adatbázis, 1941-1945.; Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára (továbbiakban: ZML) Zala vármegye Tanfelügyelőjének iratai. Nem állami iskolák és tanítók adatai, 1946.; ZML Zala vármegye Tankerületi Főigazgatóság iratai. Nevelők önéletrajzi adatai, 1949. Bősze József önéletrajza (Nagykutas, (949. április 12.); ZML Zalaegerszegi II. számú Igazoló Bizottság iratai. 1482/1945.; ZML Magyar Államkincstár Zala Megyei Területi Igazgatóságának iratai. Bősze József 081106. sz. dossziéja (személyi kartonok); Bősze Gábor: Visszaemlékezés szülőfalumra, Nagykutasra. [Nagykutas], 2008. 1. fűz. 22. p.

■ 288 «