Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Gyenesei József: Kecskemét város törekvései a barackpálinka márkavédelme érdekében az 1930-as években
1 pások következtében az alapanyag utánpótlást igen magas áron tudta beszerezni a városi szeszfőzde. Kecskemét a keresetben 25.000 pengő vagyoni és 1 pengő nem vagyoni kár megítélését kérte. Ezen kívül ideiglenes intézkedést, hogy a bíróság a per jogerős befejezéséig tiltsa el a Zwack-céget attól, hogy a valódi kecskeméti barackpálinka elnevezés alatt hozzon forgalomba nem kecskeméti termékből előállított pálinkát.21 Válaszként a Zwack-cég is támadásba lendült és - tisztességtelen verseny címén - beperelte Kecskemét városát a Kecskeméti Királyi Törvényszék előtt.22 Zwackék álláspontja ugyanis az volt, hogy a barackpálinka termelésben a város monopolhelyzetet kíván a maga számára teremteni, amely azonban jogsértő. Erre való hivatkozással azt követelték, hogy amíg Führer Izidor a városi szeszfőzde üzemeltetője, a barackpálinkás üvegeken ne szerepeljen a Kecskemét th. város megjelölés, és kerüljön le a polgármesteri aláírás is. Ugyanakkor azt is kérték, hogy tiltsák el a várost a „kizárólag barackból készült” megjelöléstől, mert abba más anyagokat is belevegyítenek. A kereset kikézbesítésére és a tárgyalás kitűzésére azonban nem került sor, ugyanis a felperesek táviratban kérték a bíróságtól, hogy egyelőre ne intézkedjen.23 „Kecskeméti vagy pedig Zwack-féle barackpálinkát ivott a velszi herceg Budapesten?” - tette fel a kérdést alig 1 hónappal később a „Kecskeméti Közlöny”, ugyanis az 1936 áprilisának végén mégis megindított eljárás perfelvételi tárgyalásán a budapesti cég képviselői azt állították, hogy a walesi herceg magyarországi tartózkodása során nem kecskeméti, hanem Zwack-féle barackpálinkát ivott. Ennek az állításnak némileg ugyan ellentmond az a levél, amelyet Marencich Ottó, a Duna-palota vezérigazgatója írt a Kecskeméti Idegenforgalmi Irodának még 1935 februárjában, amelyben arról tájékoztatta a hivatal munkatársait, hogy a hercegnek szánt küldemény megkapta és azt az érintettnek át is adta, aki ezt köszönettel elfogadta.24 Igaz, az üzenetben nevesített formában nem esik szó a kecskeméti barackpálinkáról, de a sajtóhíradások Kecskemét ajándékaként a városi szeszfőzde készítményét nevezik meg. Mindezt persze aligha fogadhatjuk el perdöntő bizonyítékként az ügyben, de mindenesetre alkalmas arra, hogy kételyeket ébresszen az emberben. Arról, hogy ebben a napjainkból szemlélve is igen kényes kérdésben és a felek között fennálló egyéb vitás pontokban végül miként foglaltak állást a jogszolgáltatás képviselői, sajnos nincs tudomásunk, mivel az vita végkimenetelét a levéltári források hiányossága miatt nem ismerjük. Az ügyben addig rendkívül informatív kecskeméti sajtó pedig az eljárásokról a továbbiakban egy sort sem közölt, de ennek okait csak találgatni lehet. Véletlen egybeesés vagy sem, de ettől az időszaktól kezdődően a kecskeméti barackpálinkával kapcsolatos más jellegű híradások is egyre ritkábbá váltak, az 1930-as évek végére pedig szinte el is tűntek. 21 Az első „báráck”-per. = KK, 1936. febr. 2. 2. p. 22 A Kecskeméti Királyi Törvényszék iratai a 2. világháború során megsemmisültek, így ennek az eljárásnak se ismerjük valamennyi részletét. 23 Bonyolódik a „barackpör”. = KK, 1936. márc. 25. 1. p. 24 BKML PMH ir. Ein. ir. 30/1935. ■ 279 »
