Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Michael Hess: "Milyen sok még kiaknázatlan lehetőség rejlik e termékeny földben, milyen sok kihasználatlan erő van lakosaiban." Egy iskolai kirándulás Burgenlandban 1929-ben
I helyében fegyvereket készítettünk. A lányok megvarrták a kosztümöket. Egy kiterjedt, 83 levélből álló levelezést folytattunk, amelynek címzettje az iskola vezetése, a rendőrségek, a városi elöljáróságok, a szállások vezetői, a bécsi barátok és ismerősök, valamint a Sauerbrunnban működő Burgenlandi Kormány volt. Valamennyien előzékenyek voltak, különösen a Burgenlandi Tartományi Kormány, a Bécsi Hallgatói Egyesület. Csak sajnos a bécsi Südmark egyesülettel nem volt lehetőségünk az együttműködésre. Ezzel szemben az Osztrák Középiskolai Tanárok Szövetségének támogatása annál szívélyesebb volt, és nem feledkezhetünk meg a Kismartoni Állami Reálgimnázium barátságos igazgatójáról és annak áldozatos tanulóiról sem. ” Egy 29 személyből - közöttük öt kísérőből - álló csoport kelt végül is 1929. szeptember 25-én útra a rudolstadti állomásról. Passaun, Linzen, Melken, Dürnsteinen és Kremsen keresztül vezetett az út Bécsbe, ahol szeptember 30-án került sor az első előadásra. Bécsből továbbindultak Burgenlandba. NEUSIEDL AM SEE-BEN A német tanulók első burgenlandi állomása Neusiedl am See volt. Az itt készült tudósítás nyilvánvalóan három fiatal bejegyzésének a sorozata: „Október 1., kedd.... A délelőtti órákat még Bécs megtekintésére használtuk ki. 11 óra körül indultunk el. - Utunk sík vidéken és messzi szántóföldeken át vezetett, és mivel ez a síkság a számunkra teljesen új volt, sokat álltunk az ablak mellett. Neusiedl annyira más, mint a mi szülőföldünk falvai. Hosszú utcasorok sorakoznak, a házak utcafrontja egészen rövid, azonban merőlegesen az utcafrontra a házak messze hátranyúlnak. Az íves kőkapukon belépve a hosszú parasztházak mögött fekszik a kert, a szőlő, egy darab nádas és a hozzátartozó tórész, amely a ház tulajdonosának a tulajdonát képezi. Szőlőt vettünk magunknak és zsemlét ettünk hozzá. Azután elmentünk a leveleinkért. Magában a faluban csak nehezen kaptunk volna szállást, ezért a See Hotelbe mentünk, ahol rövid tárgyalást követően mérsékelt áron kaptunk jó ágyakat. ... Az első benyomás tulajdonképpen sivár. Az állomásról a faluba napperzselte útszegély vezet, mindenhol por, por és por látszik. A kis egyemeletes házacskák tiszta, fehéren vakító meszelésükkel egyáltalán nem illenek a matt színekhez, amelyek itt-ott bátortalanul felvillannak a porvédett helyeken. A házak között azután barátságosabb lesz. A főutcán kószálunk lefelé, sok időnk van. Előre örültünk a neusiedler see-i szőlőnek, most végre valóra válhattak a régóta dédelgetett álmaink, hogy sok szőlőt együnk. Valamennyi viking utazó tele pofára evett. Milyenfinom és olcsó! Neusiedl számára úgy tűnik, látványosságot képezünk. Sok kíváncsi, de barátságos arc vesz körül. A férfiak mind kivétel nélkül hosszú csizmát viselnek. Valószínűleg rossz idő esetén borzasztó sár lehet itt. Hát igen, csak vízzel elöntött terület körös-körül. És ezen kívül: egykori magyar területen vagyunk. És magyar ember csizma nélkül valószínűleg még soha nem létezett. Az asszonyok a házban és a földeken vannak. Az egyik udvarban egy eléggé tekintélyes nagymamára bukkantunk. Fehér fejfedővel ül egy széken az ajtóban, szemüvege az orra tövén és egy kabátkát foltoz, mint az én nagymamám otthon. És hogy tud mesélni! - Pompás! Aki nem hallotta, azt hinné, hogy mesét mond nekünk. Bizonyára az is remek lenne, mi azonban a tóról, a borról és a határ menti németekről akarunk valamit megtudni, akik Bajorországból ilyen messzi délkeletre költöztek. Sokat kérdezzük - és figyelünk. A föld még • 253 ■
