Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Gőzsy Zoltán: Molnár István a Somogy Megyei Levéltár egykori főlevéltárnoka, 1913-1949

MOLNÁR ISTVÁN, A SOMOGY MEGYEI LEVÉLTÁR EGYKORI FŐLEVÉLTÁRNOKA, 1913-1949

■ Gőzsy Zoltán

M

olnár István a 20. század első felében, csaknem 40 éven keresztül irányította a Somogy Megyei Levéltárat. Tevékenysége nagyban meghatározta az intézmény belső struktúráját, illetve szellemiségét, ennek ellenére sem a levéltáros szakmán belül, sem a somogyi vagy a kaposvári emlékezetben nem vált emblematikus figurává. Az egykori főlevéltárnokról leginkább Kanyar Józsefnek a levéltár történetét feldolgozó két kötetéből kaphattunk képet, amelyben a munkáját szorgalmasan, a vármegye elvárásainak megfelelően végző, de a helyi iratanyag igényeit kevéssé szem előtt tartó személyként jellemzi. A Kanyar által bemutatott „megfáradt” karakter abból a speciális helyzetből/időszakból táplálkozhat, hogy az 1940-es évek utolsó harmadában - a levéltárban besegítve - személyes élményeket szerzett Molnárról, majd 1949-ben tőle vette át a stafétabotot az intézmény élén. Elődjében nem csupán az idős, munkáját egyedül már nehezen végző embert látta, hanem a „régi”, számára elavult rendszer képviselőjét is. Egy, a pályája végén járó ember került azonos idősíkba egy új korszak hajnalát érző, rendkívül aktív személyiséggel. Kanyar 1962-ben megrajzolt Molnár-portréja tökéletesen összegzi ezt a helyzetet, az utódban kialakult impressziót: . működésének utolsó öt esztendeje lényegében már csak a feladatokkal való megbirkózni nem tudás esztendei voltak, a lassú halódás és vegetálás évei, miután felszabadulás előtti főlevéltámoki munkastílusa alól teljesen kicsúszott a talaj. A megöregedett, megfáradt, önmagába és levéltárába zárkózott fóíevéltámok már nem tudott megbirkózni az új feladatokkal, amelyek egészen mások voltak, mint az előző korszakban, s amelyek már sokkal inkább a levéltárak központosítására irányuló új korszak előtörténetének tekinthetők, mintsem a régi korszak lezárásának.”1

Kanyar József 1962-ben papírra vetett gondolataival a megyei levéltár akkori helyzetét a javulás ellenpontjaként értékelte és magyarázta, Molnárra kihegyezve. A 2000-ben megjelent önéletrajzi vallomásában ugyanezeket a részeket szinte szó szerint átvéve tekintett vissza elődjére.1 2 3 Molnár levéltári szerepe azonban ennél komplexebb, amelyet érdemes nagyobb összefüggéseiben láttatni.’ Jelen írás egyszerre szeretné személyét, valamint levéltári munkásságát megidézni, egyben tisztelegni későbbi utódja, Bősze Sándor emléke előtt.4

1 Kanyar József: Somogy vármegye levéltárának története. Kaposvár, 1962. (továbbiakban: Kanyar, 1962.) , 193- P2 Kanyar József: Honismeret és nemzettudat. Életrajzi vallomás. Bp., 2000. (továbbiakban: Kanyar, 2000.) 63-64. p.

3 Gőzsy Zoltán: „A közéleti munka tanítómestere.” Adalékok a levéltárak és a levéltárosok közművelődési szerepéhez az 1920-1930-as években. In: A történelem szálai. Tanulmánykötet Vonyó József 65. születésnapjára. Szerk. Fischer Ferenc, Hegedűs Katalin, Rab Virág. Pécs, 2010. (továbbiakban: Gőzsy, 2010.) 175-189. p.

4 A tisztelgés és a köszönetnyilvánítás ilyen formáját azért tartom különösen fontosnak, mivel Bősze Sándortól kollégaként és igazgatóként személy szerint igen sokat kaptam. Önzetlen támogatásáért, szakmai és emberi iránymutatásáért mindig hálás leszek.

■ 211 ■