Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Kaposi Zoltán: A Somssich família uradalmai a 19-20. század fordulóján Somogy vármegyében
Bárdudvarnok) területeken oldódott meg (Vótapuszta); József pedig felesége révén szerzett Fejér vármegyében földeket. Érdekessége az örökítésnek, hogy még a festészettel foglalkozó Eszter is kapott 612 holdat, azzal a feltétellel, hogy ha férjez megy, a föld visszaszáll a fiúkra.20 Mindennek következtében a háború előtt az idősebb grófi ág hajdani két uradalma még mindig csak négy darabban élt tovább. A legnagyobb változások a fiatalabb (kaposújlaki) grófi ággal történtek. Somssich Pongrácznak két fia született: József és Imre. Pongrácz 1849-ben bekövetkezett halála után József kapta a kaposújlaki-hetesi birtokokat, amelyből 1876-ban hitbizományt alapított.21 Imre öröksége lett a Mike központú ősi birtok, Bárd-Szerászlóval és egyebekkel együtt. József ágán voltak örökösök (II: Imre), Imre ága viszont 1886-ban férfiágon kihalt. Özvegye, Siskovics Mária (anyja révén Somssich) a földeket tovább használhatta, de halála után, 1902-ben azokat újraosztották. Közülük Mike - amely ősi birtoknak számított még a 18. századból - a köznemesi sárdi ágra szállt vissza, és Somssich II. Andoré, Richard Wagner menedzseréé lett, Bessnyő (ma: Rinyabesenyő) megmaradt a fiatalabb grófi ágon II. Imrének, míg Bárd-Szerászló az idősebb grófi ágnak jutott.22 Egy jelentős méretű uradalommal bővült is a fiatalabb grófi ág birtokállománya: 1878-ban József és Imre megszerezte a teljesen lezüllött Odescalchi Arthur hercegtől a 2885 holdas Bolhást.23 Adatainkat összegezve kiderül, hogy a háború előtti évekre a Somssichok Somogybán mintegy 33.000 holddal, a vármegyén kívül pedig Fejérben, Honiban és Zalában ösz- szesen még mintegy 6000 holddal rendelkeztek.24 Ezt azt mutatja, hogy a tőkés gazdaság időszakában sikerült megőrizni birtokaikat, sőt még némi szerény növekedést is elértek. A sikeres földmegőrzés azért is jelentős, mert a somogyi középbirtokosok esetében tipikus vonás, hogy földjeik jelentős részét elvesztették. Tegyük még hozzá, hogy a több ágon öröklődő Somssich-birtokok nem vetekedhettek más arisztokraták latifundiumaival, ám még így is a vármegye területének mintegy 3%-a a família kezében volt.25 A SOMSSICH URADALMAK GAZDÁLKODÁSA A SZÁZADFORDULÓ IDEJÉN Kérdés, hogy milyen szerepe volt mindebben a gazdálkodási rendszernek; hozzájárult-e a földek megtartásához a változó időkhöz való gazdasági alkalmazkodás? Ismert ugyanis, hogy az 1870-es évek pénzügyi nehézségei, az 1880-as évektől jelentkező gabonaár-depresszió, valamint a filoxérajárvány igen rossz helyzetbe hozta a gazdákat és tulajdonosokat.26 1895-ben Somogybán a Somssichok kezében lévő földek 56%-a szántó,27 ami nagyjából megfelelt a vármegyei arányoknak (55%). A szántóföldi termelés legfontosabb problémája az egész országban a termelékenység növelésének szükségessége, az egyik lehetséges megoldási mód pedig a gépesítés volt. Statisztikai adataink szerint 20 Somssich-Szőgyény, 2005. 17. p. 21 SMLKMKTszir. Hitbiz. ir. X. 1. doboz. 1876. 22 Somssich Andor: Harminc esztendő Bayreuthban. Bp., 1939. 5. p. 23 Véssey, 1944. 230-231. p. 24 Magyarországi gazdacímtár. Szerk. Rubinek Gyula. Bp., 1911. táblázatos adatai alapján 25 Somogy területe az 1895. évi összeírás szerint 1.159.933 hold volt. 26 A vármegye gazdasági helyzetére: Hirsch Alfréd: Somogy vármegye gazdasági monographiája. Bp., 1903. 22-31. p. 27 A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. 2. köt. Gazdacímtár. Bp., 1897. (továbbiakban Gazdacímtár, 1895.) 100-110. p. ■ 202 ■
