Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Gyáni Gábor: A levelezés mint a polgárosodás tünete
rejlik az oralitásnak és az írásbeliségnek, mint két külön mentális beállítottságnak a döntő megkülönböztető jegye.29 Az illendő, a civilizált, vagyis a polgári önmegtartóztatás elvi és gyakorlati princípiumára alapozott modern világ felettébb merev, szertartásos, formalizmusokhoz kötött, nyilvános férfi és női szerepet írt elő a köznapi viselkedés során;30 így vajmi kevés szabad tér nyílt a hétköznapi életben az egyre gazdagodó szubjektivitás kiélésére és kifejezésére, jóllehet a romantika korában az érzelmek feltűnő túláradása különösen fojtogató- vá tehette a nyilvános szféra szűkre szabottságát. Ennek folytán kerülhetett stratégiai helyzetbe az a tárgyias életgyakorlat, amely amellett, hogy az egyénhez, helyesebben az érett és szertelen individuumhoz kötött megnyilatkozásként hatott, egyúttal célzottan kommunikatív gesztus is volt, amely kifejezetten a társas érintkezés céljából keletkezett. Hadd emeljük ki a kérdés kapcsán a férfi és a nő közötti intim viszony jelenségét, amelyet szerelemként, pontosabban, az erotika egyik fajtájaként szokás meghatározni. Peter Gay, amerikai történész öt kötetet felölelő polgárságtörténeti munkájában arra vállalkozott, hogy leszámol a viktoriánus prüdéria és bigottság mint történelmi valóság állítólagos tényével.31 A különféle személyes dokumentumok sorában a magánlevelezések anyagait is kimerítően hasznosította a szerző ennek során, midőn a házasfelek közötti leplezetlen erotika kitüntetett szerepére világított rá az európai - főként a viktoriánus kori angol - középpolgárság magánéletében. A házastársak közötti levelezés Gay szerint amellett szóló bizonyíték, hogy már vagy még a viktoriánus korban is jó adag erotika hatotta át a férj és a feleség közötti intim kapcsolatokat. Úgy tekinti Gay a gyakorta csupán az üres szentimentalizmus retorikai kifejeződéseként szemlélni szokott korabeli magánlevelezést, mint, amely nyers és őszinte megfogalmazását adja annak, ami az akkori nyilvános viselkedésben szigorúan tiltva volt, mert sértette volna a polgári identitás érvényben lévő normáját. A levelezésre fokozottan érvényes tehát a polgári intimitás (magánélet) kötelező titkossága, amely azt egyszersmind a misztikum ködébe is burkolja.32 Minden bizonnyal a levéltitok fogalma is ebből sarjad. Ennek értelmében minden, ami a magánlevélben foglaltatik, kizárólag csak a levélíróra és a levél címzettjére tartozik, mert titkos, hermetikus tudást és információt rejt magában. A levél mint közlési forma (médium) ily módon a legszigorúbban vett magántulajdon fogalmába tartozik, amely a titkosított archiválás szabályai szerint maradhat fenn csupán az idők során. Stratégiai jelentősége van ilyenformán annak is, hogy hol tartják, hol őrzik a lakáson belül, milyen tikos fiókokban rejtik el a magánleveleket az illetéktelenül kémlelő szemek elől. Külön és önmagában is érdekes kérdés, hogy mikor, milyen körülmények között és milyen céllal tehető nyilvánossá a magánlevelezés anyaga, amire jócskán akad ugyanakkor példa. A neves emberek - művészek, tudósok, politikusok és egyéb celebritá29 Ong, Walter: Szóbeliség és írsbeliség. A szó technologizálása. Bp., 2010. Főként a 3. és 4. fejezet. 34- ЮЗ. p. Korábban: Thienemann Tivadar: Irodalomtörténeti alapfogalmak (1931). Pécs, 1985. (Reprint kiadás) 48-249. p. 30 Frykman, Jonas - Löfgren, Orvar: Culture Builders. A Historical Anthropology of Middle-Class Life. New Brunswick. 1987. 257. p.; Davidoff, Leonore - Hall, Catherine: Family Fortunes. Men and Women of the English Middle Class, 1780-1850. London, 1987. 321-343, 397-401. p. 31 Lásd elsősorban: Gay, Peter: The Bourgeois Experience. Victoria to Freud. Vol. 1. Education of the Senses. New York, 1984. 534 p.; Vol. 2. The Tender Passion. New York, 1986. 490 p. 32 Sennett, 1998. 194-195. p. ■ 191 ■
