Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Željko Holjevac: Mítosz és valóság között. Khuen-Héderváry Károly (1849-1918) horvát bár
és Szlavóniából üzletemberek is részt vettek azon a nagyszabású kiállításon, amelyet azért rendeztek, hogy jelezzék a magyarok 1000 éve történt honfoglalását a pannon alföldön.14 Horvát zászló alatt tartózkodtak ott a Montage-pavillonban, amelyet később Zágrábba szállítottak át, ahol azt a Ferenc József császár terén (ma: Tomislav király tér) a Művészeti Pavilon építési anyagául használták fel. EGY TOVÁBBI HÁTTÉR KHUEN KORMÁNYZÁSÁHOZ: KULTURÁLIS ELŐRELÉPÉS ,Azt hiszem, hogy mindenki, aki komolyan gondolkodik népének sorsáról, elsősorban azt kell figyelembe vennie, hogy a körülmények állandóak; és csak az állandó viszonyok eredményezik a nemzeti tekintély fejlődését, és csak ezen a bázison lehet másik, lehetséges jobb jövőről gondolkodni. Aki azzal henceg, hogy a sikeres fejlődésnek mi lehet a feltétele, az az én felfogásom szerint nem csak a legnagyobb bűnt követi el, hanem hibát is, ami a nemzet életében több mint bűn.”15 - jelentette ki Khuen bán 1897-ben a horvát országgyűlésben. Az ő idejében figyelemreméltó kulturális projektek valósultak meg Horvátországban és Szlavóniában. Különösen látványosnak mondható, ahogy megindult az iskolák, kórházak, múzeumok, lakóépületek és paloták építése. A 19. század végén a konjunktúra hatására a közjövedelmeket illetően érdemleges eló'relépés történt, ami a kultúra területén is lehetővé tette a nagyobb beruházásokat, amelyek a legteljesebb mértékben a horvát terület autonómiájához tartoztak és nagy jelentó'séggel bírtak a nemzeti identitás megerősítésében. A tartományi kormány oktatási és kultusz részlegét Isidor Krsnjavi professzor (1845-1927) vezette. A fokozott építési tevékenység eredménye különösen Zágrábban volt érzékelhető, ahol a modern várostervezés alapján utcák szabályos rácshálózata, reprezentatív terek és parkok jöttek létre az alsóvárosban is Milan Lenuci építész (1849— 1927) 1887-ben készített tervei alapján. A horvát tartományi székvárosban az építkezés csúcspontjának a Horvát Nemzeti Színház új épületét tekinthetjük. ,A szakképzésre az 1885-ben 5000 /orjintot] költöttek, és most 160.000 /orfintot] fordítunk rá ...”.16 - fogalmazott Khuen életrajzírója Martin Polic. Az 1870-es években a Mazuranics kormány által bevezetett kötelező elemi iskolai oktatás eredményeként megkezdődött az elemi iskolák hálózatának kiépítése úgy a városokban, mint vidéken. Ugyanebben az időben kezdődött meg a középiskolák (gimnáziumok, szakiskolák stb.) számának növekedése, nem is szólva a felsőoktatási képzésről, amelynek csúcsán a zágrábi I. Ferenc József Király Egyetem állt. Ekkor Horvátországban és Szlavóniában a lakosság több mint fele nem tudott sem írni sem olvasni, a képzés elterjedése és javulása lépésről lépésre hozzájárult az analfabétizmus és a tudatlanság csökkenéséhez, ami a modernizáció nagyjelentőségű eredményeként értékelhető, különösen annak a ténynek az ismeretében, hogy mindkét ipari forradalom igényesebb újdonságai egyre több és több tudást valamint készséget követeltek meg. 14 Sokcevic, Dinko: Hrvati u odima Madara, Madari u odima Hrvata. Kako se u pogledu preko Drave mi- jenjala slika drugoga. Zagreb, 2006. (továbbiakban: Sokcevid, 2006.) 171-190. p. 15 Govori Njegove Preuzviäenosti Dragutina grofa Khuen-Hederváry-a izredeni prigodom adresne debate u Saboru kraljevina Hrvatske, Slavonije i Dalmacije godine, 1897. Zagreb, 1897. 27. p. 16 Polic, 1901. 158. p. ■ 181 ■
