Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Željko Holjevac: Mítosz és valóság között. Khuen-Héderváry Károly (1849-1918) horvát bár
a horvát bánnak csak a horvát érdekeket kellett képviselni, akkor csalódnunk kell, mert a horvát bánnak az államérdek képviselete is a feladata. ”5 - mondta Khuen a horvát országy- gyűlés egyik vitájában. Politikája nem segített előmozdítani Dalmácia Horvátországgal való egyesülését, többek között azért, mert a „háromegy” dalmát-horvát-szlavón királyság formálisan elismert része tulajdonképpen Ausztria-Magyarország osztrák részéhez tartozott. Ezzel egyidejűleg bátorította a „szlavón” identitást Szlavóniában, annak ellenére, hogy Horvátország központi és peremvidékein a horvát nemzeti eszme feltartóztathatatlanul terjedt. A Khuen-korszak a horvát hagyományban a politikai „ólomidó'nek” számít.6 Jóllehet a bán tolerálta, sőt bizonyos esetekben nagy gondot fordított a horvát sajátosságok néhány elemére, ám újra és újra Bécs és Budapest birodalmi érdekei szerint kontrollálta Horvátországot és Szlavóniát. Hasztalanul állította Josip Pliveric (1847— 1907) zágrábi jogászprofesszor bécsi kollégájával, Georg Jellinekkel (1851-1911) folytatott kemény vitájában, hogy Magyarország és Horvátország nem egy állam része, hanem két állam egy szerződéses szövetségben.7 A magyar-horvát kiegyezés magyarázatában mutatkozó véleménykülönbségek eredménytelenek maradtak, Magyarország és Horvátország közötti egyenlőtlen kapcsolatok kedvező klímát teremtettek a gyakori félreértéseknek és időről időre a politikai feszültség fellángolását eredményezték. A HORVÁT JOGPÁRT MINT A KHUEN BÁNNAL SZEMBENI ELLENZÉKI MOZGALOM Horvátországban és Szlavóniában Khuen kormányzásával szembeni ellenállás főszereplőjének a legjelentősebb ellenzéki párt, a horvát Jogpárt számított. A párt alapítója és vezetője Ante Starcevic (1823-1896), aki már 1861-ben a horvát országgyűlésben nyíltan beszélt Horvátország teljes függetlenségének szükségességéről. „Egyetlen nemzet sem képes másik nemzet nélkül túlélni, ugyanakkor minden falu képes arra, hogy mint független államként létezzen."8 - mondta akkor. Az 1880-as években a Jogpárt a horvát lakosság széles rétegeiben számtalan követőre találva nemzeti mozgalommá fejlődött, amit Horvátország teljes függetlenségének Starcevic-féle eszméje ösztönözött, és ami a szomszédos Boszniát és Hercegovinát valamint a szlovén területeket is magába foglalta volna.9 A Jogpárt a horvát országgyűlésben Khuennel és politikájával szembeni militáns konfliktusaival ismertté tette magát. így például 1885-ben Josip Grzanic (1844-1907), a Jogpárt parlamenti képviselője fenékbe rúgta a bánt. A következő évben kollégája, Erasmus Barcic (1830-1913) annak a véleményének adott hangot, reméli, hogy Oroszország „szétzúzza” az Osztrák-Magyar Monarchiát és lehetővé teszi Horvátország függetlenségét, éspedig abban a pillanatban, amikor „... az első kozákok lovainak patája a bécsi járdának ütközik."10 5 Polib, 1901. 54. p. 6 Stancic, NikSa: Hrvatska nacija i nacionalizam u 19. i 20. stoljeéu. Zagreb, 2002. 191-195. p. 7 Holjevac, Zeljko: Pravo u sluzbi nacionalnog pokreta: Josip Pliveric о pravnoj prirodi Hrvatsko-ugarske "drzavne zajednice“ u dóba dualizma. In: Nacionalni pokret u Hrvatskoj u 19. stoljecu. Treci hrvatski simpozij о nastavi povijesti. Ured. Marijana Marinovic. Zagreb, 2008. 57-65. p. s Starcevic, Ante: Govori u Hrvatskom saboru. Zagreb, 1996. 38. p. 9 Erről lásd: Turkálj, Jasna: Pravaski pokret, 1878-1887. Zagreb, 2009. 635 p. 10 Saborski dnevnik kraljevinah Hrvatske, Slavonije i Dalmacije godina, 1884-1887. Sv. 2/2. Zagreb, 1887. 1614. p. ■ 179«
