Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Halász Imre: A neoabszolutizmus korának intézményhálózata és személyi állománya Somogy vármegyében - Deák Ágnes: Egy vidéki újságíró megpróbáltatásai a Schmerling-provizórium idején
érdekében felhasználhatni. ”32 Nem meglepő tehát, hogy Pálffy helytartó engedélyezte a szerkesztői jog átruházását.33 Sajnos Mérey nem fejtette ki bővebben, hogy milyen tényezőkben látta Roboz „simulásának” bizonyítékait, de jelentéséhez mellékelte Roboz egy hozzá intézett beadványát. Idézzünk e programból egy hosszabb részletet: „Sok ember el van sodorva a tett teréről s ábrándos politikai jövőért veszni hagyja a futó perceket, melyek a közjóiét fejlődésére, a nemzet anyagi és szellemi ereje felvirágzására tán örökké visszahozhatlanok maradnak. Meg van zsibbadva ész és akarat sokaknál ahelyett, hogy vállvetve, egyetértve a hon javát a korona java- és méltóságával egyesítni törekednénk, az egy akarat és közerőn régi nagyság és dicsőségére emelni a nemzetet. Nem visszavonulni tehát, hanem tenni - mit lehet - az idő jelszava. Megmenteni a jövőnek az anyagi téren, mi megmenthető (s nem álmodozni addig is, míg a magas kormány és nemzet közt újra erősbülő hit és kölcsönös meggyőződés alapján a kiegyezkedés létrejő, s a politika szellentyüi kinyílnak, új erővel hatni úgy a korona fénye-, méltósága-, mint saját hírnevünk- s boldogságunkra. ... Ha politikai lap volna a Zala-Somogyi Közlöny, hozzátenném még e rövid nyilatkozathoz e két fő elvet: »Kiegyezés a kölcsönös hit és meggyőződés alapján a nemzet és magas kormány közt.« »Ausztriai birodalomtól örök elválhatlansága Magyarországnak; egyik a másiknak fenntartója lévén, csak elválhatlan solidaritas, közerő, közbizalom, szellemi és anyagi közjóiét az, mi a birodalmat erőben, hatalomban, hírben, bent úgy, mint kint naggyá teszi- «”34 Első tekintetre is szembeötlő az egyezkedés szükségességére, a dinasztia és a birodalom jólétére vonatkozó udvarias körmondatok megjelenése, ugyanakkor legalább ennyire fontos lehetett Mérey számára a munkálkodás melletti propaganda, hiszen az a liberális politikai elit hirdetette passzív rezisztencia programjának alternatívájaként számíthatott kormányzati támogatásra. A Szózat, a kard, valamint a földre kényszerített sas motívuma helyett az ábrándos politikai jövő, az álmodozás bírálata valóban óvatos irányváltást jelzett. Roboz arcélének jellemzői közül többen is kiemelték politikai alkalmazkodó-készségét, lojalitását a mindenkori kormányzati irányvonalhoz.35 Láttuk, az 1860-as évek első felében inkább kikényszerített irányváltás, mint önként vállalt hasonulás volt ez. Bizonyára megfelelt például Mérey intencióinak, amikor a lap a közügyektől való távolmaradás helyett a városi közgyűlés üléseinek szorgalmas látogatása mellett agitált.36 Eközben viszont az 1848. évi törvényekre hivatkozott a cikk szerzője, és a külső munkatársként megnyert Kempelen Győző újságíró is markáns ellenzéki nézeteiről volt ismert. A fenti program tehát nem jelentette korábban vallott elveinek nyílt megtagadását, inkább csak egykori programjának átszínezését, több irányban való nyitvatartását. Nem véletlen, hogy a 32 Uo. 33 OL Elnir. 4527.IV.B. 1863. Pálffy Mór levélfogalmazványa Mérey Károlyhoz. Buda, 1863. április 10. Nyilván ennek köszönhető az is, hogy szerkeszthette ezekben az években a „Kaposvári Képes Naptár”-t és a „Somogyi Képes Naptár”-t. 34 OL Elnir. 4527.IV.B. 1863. Mérey Károly jelentése Pálffy Mórhoz. Kaposvár, 1863. április 7., melléklet: Roboz István irata Mérey Károlyhoz. Kaposvár, 1863. április 6.; Roboz István: A tisztelt olvasó közönséghez! = Z-SK, 1863. jún. 1. 73. p. 35 Nagy, 2001. 510-511. p.; Paál, 1995. 44. p. 36 Tersanczky: 111. Nyilt levél Nagy-Kanizsa város képviselő testületéhez! A tanácsülésekről. = Z-SK, 1863. aug. 1. 99. p. ■ 168>
