Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Poór János: A jozefinizmus és a reformkor között. Néhány szó egy régi vitához - Peter Wiesflecker: Koháry Antónia (1797-1862). A 19. század egy magyar nemesasszonya a 20. századi európai dinasztiák ősanyja. Genealógiai vázlat
Koháry Imre fia, Péter 1616-ban magyar bárói címet kapott,23 majd 1685-ben ennek három unokája - akik testvérek voltak - Koháry Farkas (1654-1704), a késó'bbi magas katonai rangot szerzett Koháry István (1649— 1731)24 és Koháry János (1657-1696) magyar grófi rangra emelkedett.25 A Habsburg udvari arisztokráciába való további beágyazódást az alsó-ausztriai főúri rendbe való felvétel segítette eló', amely az Alsó-Ausztriában elterülő' Ebenthal és Walterkirchen uradalmak birtokosaként 1732-ben Koháry András gróf tábornok (1694-1726)26 nevéhez kötó'dött.2' A nemzetségnek a Habsburg Monarchia legelső családjai közé való tényleges felemelkedését az jelentette, hogy Koháry Ferenc József gróf (1767-1826)28 és leánya, Antónia 1815. november 15-én osztrák hercegi rangot kapott.29 Mindazonáltal e császári kegyet kevésbé köszönthették annak a funkciónak, amelyet a családfő a Magyar Udvari Kancellária alkancellárjaként betöltött, vagy az ősei érdemeinek, hanem inkább - azt is mondhatjuk: kizárólag - annak, a közelgő házasságnak, amely egyetlen leányát és örökösét, Antóniát Ferdinánd Szász-Coburg hereceghez (1785-1851) kapcsolta. A vőlegény osztrák katonai szolgálatban állt,30 és utószülött herceg volt egy jelentéktelen német hercegségből,31 amelynek tagjai viszont a 19. század elejétől fényes sikereket arattak. Ferdinánd egyik nővére, Julianna (1781-1860) az orosz cári családba házasodott, egy másik, Antoinette (1779-1824) a würtemberi királyi házba. 1814- ben megözvegyült nővére, Viktória (1786-1861) 1818-ban feleségül ment Edward angol herceghez (1767-1820), aki bár 1820-ban elhunyt, ám maradt utána egy leány, Viktória (1819-1901), aki 1837-ben elfoglalta a brit trónt. Már Ferdinánd öccse, Lipót (1790-1865) számára az angol főhercegnővel, Charlotte-tal (1796-1817) 1816- ban között házasságával - a jövendő királynő férjeként - fényes jövő nyílt, a hercegnő azonban már 1817-ben meghalt, Lipót pedig 1831-ben Belgium első királya lett.32 E pályafutáshoz és családi kapcsolatokhoz viszonyítva Ferdinánd saját életére vonatkozó tervei szerénynek tűntek. Nagybátyjának, Frigyes Józsiás Szász-Coburgi herceg (1737-1815), osztrák császári tábornagynak, jóllehet karriert csinált a Habsburg 23 AL 6. 393. p.; Wurzbach, 1864. 277. p. 24 Ehhez lásd: Wurzbach, 1864. 282-286. p. 25 AL 6. 393. p. 26 Ehhez lásd: Wurzbach, 1864- 276-277. p. 27 AL 6. 393. p. 28 Ehhez lásd: Wurzbach, 1864. 277. p. 29 Frank, Karl Friedrich von: Standeserhebungen und Gnadenakte für das Deutsche Reich und die öster- reichischen Erblande bis 1806 sowie kaiserlich österreichische bis 1823. Bd. 3. Senftenegg, 1972. 55. p. 50 Életrajzi áttekintése: Österreichisches Bibliographisches Lexikon. Bd. 9. Wien, 1988. 370-371. p. 31 A Szász-Coburg-házről lásd többek között: Aronson, Theo: The Coburgs of Belgium. London, 1969. XXVIII, 323 p.; Ashdown, Dulde M.: Victoria and the Coburgs. London, 1981. 208. p.; Bestenreiner, 2008.; Corti, Egon Cäsar Conte: Leopold I. von Belgien. Wien, XV, 281 p.; Giardina, Roberto: Königliche Verschwörung. Wie die Coburger Europa eroberten. München, 2006. 702 p.; Holden, Angus: Uncle Leopold. A Life of the first King of the Belgians. London, 1936. 285 p.; Wangenheim, Rita von: Stockmar. Baron Christian Friedrich von Stockmar. Eine coburgisch-englische Geschichte Baron Stockmar. Eine coburgisch-englische Geschichte. Coburg, 1996. 184 p.; Wiesflecker, Peter: Von „idealen Erzherzoginnen“ und den „Hengsten Europas“. Initiation, Heirat und Ehe an Europas Fürstenhöfen. In: Im Bett mit der Macht. Kulturgeschichtliche Blicke in die Schlafzimmer der Herrschenden. Hrsg. Johannes Gießauf, Andrea Penz, Peter Wiesflecker. Wien-Köln-Weimar, 2011. (továbbiakban: Wiesflecker, 2011/b.) 109-143. p. 32 A herceg családi környezetének összefoglalását lásd: Wiesflecker, 2011/b. 115-116. p. ■ 104 ■
