Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Poór János: A jozefinizmus és a reformkor között. Néhány szó egy régi vitához - Peter Wiesflecker: Koháry Antónia (1797-1862). A 19. század egy magyar nemesasszonya a 20. századi európai dinasztiák ősanyja. Genealógiai vázlat
KOHARY ANTONIA (1797-1862). A 19. SZÁZAD EGY MAGYAR NEMESASSZONYA A 20. SZÁZADI EURÓPAI DINASZTIÁK ŐSANYJA GENEALÓGIAI VÁZLAT ■ Peter Wiesflecker E urópa legtöbb mai vagy egykori uralkodóháza egészen a 20. századig ragaszkodott házitörvényeihez, amelyek mindenekelőtt a dinasztia számára számba jöhető házastársak körét szabályozták szigorúan. Az egyenrangúságot megkövetelő rendelkezéseken az első lazításokat - amelyek lehetővé tették a beházasodást az uralkodó családokba - az 1. világháborút követően hajtották végre.1 Csaknem minden dinasztia figyelmet fordított a saját országa nemességétől való - rendkívül szigorú - távolságtartásra, akiknek tagjaival egyenrangú házassági kapcsolatok egészen a 19. századig egyáltalán jöttek létre.1 2 1815 után az egykori Német-Római Birodalom területén uralkodó családnak az úgynevezett renditartományi családok csupán kis csoportját ismerték el, amelyek a közvetlen alárendeltség megszűnése révén elveszítették egyeduralkodásukat, beleértve az egyenrangúság jogát is. Ezt a német szövetség számára a szövetségi törvény 14- cikkelye rögzítette.3 Egy ilyen családhoz való tartozás önmagában még nem számított elegendőnek. A házastárs-jelölteknek vagy annak kiszemelteknek ehhez egy ősvizsgálaton kellett átesniük. Különösen szigorú előírásokat tartalmazott a Habsburg-házitörvény, amelyet 1839-ben az Osztrák Császári Családi Alapokmány (Kaiserlich Österreichisches Familienstatut) néven léptettek érvénybe.4 Ennek az egyenrangúságról szóló előírásai következtében az akkor trónörökös Ferenc Ferdinánd főhercegnek (1863-1914) a cseh nemes, Sophie Chotek grófnővel (1868-1914), a későbbi főnemes hercegnővel (Fürstin von Hohenberg), 1909-tól uralkodó hercegnővel (Herzogin von Hohenberg) 1900-ban kötött morganatikus házasságát5 Ferenc József császár (1830-1916, ur. 1849-1916) érvényesnek ismerte el ugyan, de kikötötte, hogy a házasságból születendő gyermekeknek a „von Hohenberg” családnevet kell viselniük, és ki lesznek zárva a trónöröklésből.6 1 A Habsburg házra lásd: Wiesflecker, Peter: „...da war viel Familie anwesend, Windischgrätz, Liechtenstein, Chotek“. Notizen zum Heiratsverhalten österreichischer Erzherzoginnen im ausgehenden 19. und in der ersten Hälfte des 20. Jahrhunderts. In: Beruf(ung) Archivar. Festschrift für Lorenz Mikoletzky. = Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs, 2011. Teil 2. (továbbiakban: Wiesflecker, 2011/a.) 1057-1103. p. 2 Wiesflecker, 2011/a. 1058-1059. p. 3 Wiesflecker, 2011/a. 1073-1074. p. 4 Österreichisches Staatsarchiv (továbbiakban ÖStA). Haus-, Hof- und Staatsarchiv (továbbiakban: HHStA). Familienurkunden (továbbiakban: FU). nr. 2362. 5 Morganatikus házasság: uralkodóházak vagy főnemesi családok férfitagjainak olyan egyházilag érvényes házassága, amelynek megkötése után a feleség és a születendő gyermekek nem rendelkeznek a férjet megillető kivételes jogokkal. E házasságok érvényesnek, az azokból született gyermekek törvényesnek számítottak. 6 ÖStA HHStA FU nr. 2362. A családi alapokmány függeléke.; Wiesflecker, 2011/a. 1073-1077. p. ■ 101 ■
