Losonci Ujság, 1919 (14. évfolyam, 3-16. szám)
1919-01-30 / 5. szám
LOSONCI Itt POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: ▼ ▼ SZERKESZTŐSÉÉG: Egész évre...................16 K ~ f. y Felelős szerkesztő' DR VÁLYI BÉLA ▼ Losonc, Jókai-utca 3. Félévre....................... 8 K - f. ▼ reieios szerKeszto. UK. V/\UY1 dcla. y KIADÓHIVATAL: Egyesszám ára 30 fillér. y y Losonc, Kubinyi-tér 11. XIV. évfolyam 5 szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1919. január 30l Izé úrék. — Bezzeg bejöttek a csehek Losoncra, mert Izé úr nincs benne a nemzeti tanácsban. Hihetetlenül hangzik, pedig még mindig vannak emberek, akik igy beszélnek. Még mindig vannak, akik a cseh-sziovák megszállás okát losonci polgárokban keresik, mondják és illetve meggyőződésként hangoztatják, hogy ennek a mai állapotnak a bekövetkezése egyedül annak köszönhető, hogy a nemzeti tanácsban nem foglalt helyet ez az Izé űr, meg az az Izé úr. Azokat, akik igy szólnak és akik ekként nem átalják tisztességes polgártársaikat gyanúba keverni, a legnagyobb kellemetlenségeknek kitenni, két kategóriába oszthatók. Az elsőbe azok a szegény tudatlanok, néha tökfilkók tartoznak, akik a helyzetet nem ismerve vagy meg nem értve felülnek mindenféle szóbeszédnek és azokat felfújva, megbővitve, félremagyarázva minél gyorsabban tovább adni igyekeznek. Ezek a nagyobb, de kevésbbé veszedelmes részét alkotják a hirharangoknak. Ezek t. i. azok, akik újságot tán sohase olvasva nem tudják, hogy Losonc megszállását másutt határozták el és annak idején a magyar kormány oly értelmű utasítást küldött az itt állomásozó katonasága parancsnokságának, hegy ellenállást nem szabad kifejtenie. Ezek azok, akik nem tudják, hogy Losonc város képviselőtestülete és nemzeti tanácsa nem egyszer tiltakozott a legkifejezettebben a megszállás ellen és minden jogszerint tőle telhetőt elkövetett azért, hogy az még ne történjék. Ezekre a tudatlanokra, néha tökfilkókra kár szót vesztegetni. A másik, a veszedelmes kathegoria az Izé úrék csoportja. Ez már más. Izé úrék t. i. intelligens emberek, akik mindent tudnak. Izé úrék közül tán ott is voltak egyes izék annál az igazán szomorú jelenetnél, amikor a város polgármesteri szobájában a megszállás hivatalos bejelentése történt, minden ott elhangzó szót megértettek. Ők tudják azt is, hegy véti —mert kell, hogy legyen — a városnak nehány polgára, munkása, aki mindent elkövet a lakosság élelmezése, lehető jóléte, biztonsága érdekében és e célból nem restel tárgyalásokat kezdeni és folytatni a mostani vezetőséggel sem stb. stb. Szóval Izé úrék mindent tudnak, mindennel nagyon precíze tisztában vannak, de Izé úrékban valami forr, valami ég és mert vak dühüknek másként kifejezést adni nem tudnak, akként látják legalább egyelőre jónak magukat felszínen tartani, hogy ártatlan képpel mint a legtermészetesebb dolgot itt-ott elejtik e pár szót: Hja bizony nem igy lenne, ha Izé ott lett volna a nemzeti tanácsban. Ezek az Izé úrék nyilván alattomosan becsületrablók, kiszámított eszközökkel dolgozó gonosz indulatu rágalmazók, akiknek ott hol adódik, megfelelő módon orrára ütni minden tisztességes és más becsületét is szemmel tartó ember kötelessége, Felmondás és béremelés. Úgyszólván minden házbérnegyed újabb és újabb offenzivát hoz magával a háziurak részéről a bérlők ellen. Megnyilvánul ez egyrészt a felmondásokban, de még inkább a stajgerolásban. Most viszont a cseh-sziovák megszállás alkalmából az eddigi évnegyedeket is megesufoló módon nyilvánul meg a háziurak béremelő és felmondó igyekezete. A félreértés kétségtelen. A cseh-sziovák állam első alaptörvénye megszüntette a képviselőküldésre vonatkozó törvények és rendeletek érvényét. Legalább is a megszállás első napjaiban kifüggesztett hirdetmény ennél többet nem mond. Ezek szerint tehát minden egyéb eddig érvényes magyar törvény és magyar miniszteri rendelet érvényben marad és intézkedései alkalmazandók. így tehát hatályában fenmaradt a 4180/917 M. E. számú rendelet is, mely a lakások s üzletek felmondásáról és a lakbéremelésekről intézkedik. Ezen rendelet szerint pedig TÁRCA A tót irodalom. Irta: Scherer Lajos. 2 A tótok, ha latinul nem, csehül írtak. A cseh nyelv a tótoknál a prágai egyelem megalapítása óta (1348) kezdett tért hódítani, különösen Zsigmond, Mátyás, Dobzse László és II. Lajos királyok alatt. A reformáció idején pedig a cseh nyelv lett az ujhitüek egyházi nyelve. Az 1620-iki fehérhegyi ütközet után sok száműzött cseh és morva a tótokhoz menekült. igy került Liptószéntmiklósra Tranovsky György lelkész is, aki jeles költő lévén, 163ö-bán kiadta Lőcsén „Cithara Sanctorium“ cimü énekes könyvét, melynek 413 éneke tulnyomólag latin himnuszok és német reformációs énekek fordítása. Ez az énekes könyv lett a tótoknál a legelterjedtebb könyv. Folyton uj és bővített kiadásokat ért, különösen Bél Mátyás, jeles magyar iró és Hruskovic Samu gyarapították uj énekekkel. Haan Lajos azt Írja erről az énekes könyvről, melyet „Tranoscius“-nak szokás nevezni, hogy „a családapa, mikor gyermekei házasságra lépnek, nem mulasztja el megvenni nekik nászajándékul“. Sokan könyv nélkül tudják az egész Tranosciust! Tranoscius nyelve szabályul szolgált mindazoknak, akik Írni akartak. A tót irodalmi nyelv elcsehesitése annyira győzedelmeskedett, hogy a katholikus tótok is kezdték megadni magukat. A tót nyelvet csehesitő irányban munkálkodtak különösen Tablie Bohuslav{ 1769—1832) és Palkovic György (1769-1850). Tablic Bohuslav egyházasmaróti lelkész, mint irodalomtörténész, fordító és versiró kiváló. Verseiben először jelenik meg a szláv hang, Slavia, mint a szlávság személyesitője. Palkovic György pozsonyi líceumi tanár, szerkesztő és szótárkészitő. Ö a nyelvtisztaság leple alatt a tót alakokat és szavakat durváknak nevezi és nem tanácsolja, hogy az irodalmi nyelvbe oly tót szavakat fogadjanak be, mint aminőket ő a „Bőmischdeutsch-lateinisches Wörterbuch“-jába 1820- ban felvett. Kollár János „Slávy Dcera“ cimü költői müvében éri el a cseh nyelv a tótoknál legmagasabb fokát, de ezzel a cseh nyelv hatása meg is szűnt s helyébe lép a tót nyelv mint irodalmi nyelv. Hogy a tót nyelv irodalmi nyelvvé vált, Bernolák Antal (1762—1813) érdeme. Ő irta meg az első tót nyelvtant és szótárt, mely utóbbi Rudiny Sándor hercegprímás költségén hat kötetben 1825—1827-ben jelent meg. Nyelve a nyugati tót nyelvjárás, melyet Pozsony és Nyitramegyében beszélnek. Helyesírása fonetikus. Nagyszombatot a fejlesztendő tót irodalom központjául tekintette, miként ez a magyarországi katolikusok központja volt a XVII-ik századtól kezdve. Ennek az uj irodalmi nyelvnek költője Holly János (1785—1849). Pap s mint nagystílű költő nemzetének is papja. Nyelve
