Losonci Ujság, 1919 (14. évfolyam, 3-16. szám)

1919-03-13 / 11. szám

K Ö Z G A Z ' > A : i (*! É S TÁRSAD A LM! M ETIL A P.

ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: ▼ ▼ SZERKESZTŐSÉÉG:

Egész évre...................16 K — f. w Fplpln«; wrkp^tn • DR VÁl VI RFI A ▼ Losonc, Jókai-utca 3.

Félévre....................... 8 K - f. ▼ relelOS szerkesztő. UK. VALY1 DCLA. ▼ KIADÓHIVATAL:

Egyesszám ára 30 fillér. v ▼ Losonc, Kubinyi-tér 11.

XVI. évfolyam 11. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1919. március 13.

JMendelkezés jött, hogy ha bára kinek is eszébe jutna március

fűjéül 15-én ünnepelni, a legszigorúbb intézkedések tétetnek ez ellen. Ugyanekkor figyelmeztetve lett ismételten arra is a lakosság, hogy holmi újabb kószahireknek fel ne üljön és mindenféle rendzavarástól tartózkodjék.

Amikor sokkal égetőbb kérdések vannak szőnyegen, amikor a legfőbb gond a legszükségesebb élelmicikkek megszerzése, alig hisszük, hogy akadna ember, akinek komolyan lenne kedve bármit is a világon most megünnepelni. Nem is szólunk az oly alkalmak megünnepeléséről, amelyek a most uralkodó rendszernek nem tetszőek és amiből még érthető kellemetlenségek is érhetik az ünnepelőt. Nyugodtak vagyunk tehát atekintetben, hogy e címen senkinek sincs szándéka rendzavarást csinálni, de meg vagyunk győződve arról is, hogy a vezetőség azt, — ha esetleg egy-két pláne nem is intelligens ember valahol e napon fehér asztal mellett magáról megfeledkeznék, — az egész polgárságnak bünül betudni nem fogja. Ezzel a kérdéssel tehát végeztünk is.

Sokkal fontosabb ennél a kószahirek terjesztése. Ismételve figyelmeztetünk

mindenkit, hogy tán semmitől se úgy, mint ettől tartózkodjék. Tudjuk, hogy minden kicsi ‘alaptalan semmiség már a harmadik kézbe jutva nagyra dagad és izgatólag hat a kedélyekre. Ennek pedig nemcsak hogy értelme nincs, de amint a múlt is mutatta, minden pillanatban a kellemetlenségek egész sorozatának okozója, ártatlan polgárok szabadságának megfosztója lehet. Mire való ez? Kinek kell ez? Szükség van arra, hogy megint hat órakor kaput zárjunk és a tyúkokkal menjünk aludni néhány ostoba pletykaszó miatt? Viselje a sorsát mindenki türelmesen. Lássa be már végre minden ember, hogy nem mi, de mások, azok hivatottak igazságot kei esni és ülni felettünk, akiknek szabad a kezük, szabad a szavuk. És mert az igazság csak igazság lehet, nézzen mindenki nyugodtan elébe az igazságnak. Jegyezzük meg jól, mit az egyik volt magyar államférfiú mondott: úgy még sohase volt, hogy sehogy se lett volna. Ez is igazság. X.

= Losonc karaktere. Az «Union» március 7-iki száma a megnyitandó tót reáliskolának közlésével kapcsolatban a következőt hozza Losoncról:

Losonc a magyar uralom alatt magyarnak lett nyilvánítva; az a tény azonban, hogy 70—80 °/0-a a lakosságnak tudja a tót nyelvet, a városka tót jellegét bizonyítja annál inkább, mert a legtöbben azok közül, akik tótnyelvismeretüket eltagadták, ezt csakis a magyar nyomás alatt tették. A magyar kényszeruralom felhagyásával és a felállítandó iskola hatása alatt azonban — amelyik a tanításnál az igazi népnyelvet fogja használni — Losonc tót jellege rövidesen érvényre fog jutni. A város egyébként gazdasági központja a megyének, vásárai nagyon látogatottak. Nagyon látogatott fürdőhely is.

Tisztán a lap jólértesültsége korrigálásául bátrak vagyunk mindenki és igy a vezető körök figyelmét is felhívni múlt számunknak éppen erről a kérdésről szóló és a valóságnak megfelelő cikkére, melyet az «Union» c. laptársunknak is szívesen rendelkezésére bocsátunk, hogy tisztábban lásson.

Internált volt miniszterek.

A magyar belügyminiszter Szurmay volt honvédelmi és Szterényi volt kereskedelmi minisztereket az 1919. évi 20. néptörvény alapján őrizetbe helyeztette. A minisztertanács elhatározta ugyanis, hogy nevezetteket azért, mert a háború céltalan folytatása körül követett magatartásukkal főokozói voltak az ország gazdasági és politikai romlásának, felelősségre fogja vonni. A vádaláhelyezésről és az Ítélő külön bíróságról néptörvény fog intézkedni. Miután pedig a magyar népköztársaságra nézve — igy szól a rendelet, — aggályos lenne, ha e miniszterek az országból való távozásukkal magukat a felelősség alól elvonhatnák, ezért őrizetbe vételüket kellett elrendelni. Wekerle internálása szintén küszöbön áll.

TÁRCA

Néhány uj könyvről.

Irta: SEITZ LIPÓT.

i-Holdsarló» F. W. Bain hindu elbeszélése.

Bain ma már nem egészen ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt. Mikor a «Hajnal Leánya» — ez a finom művü keretbe foglalt csudás drágakő — megjelent, a könyv sikere rövidesen bebizonyította, hogy megértéssel és szeretettel találkozott.

Bain könyvei nem tartoznak azon irodalmi termékek közé, melyek tetszetős formában néhány órai kellemes és könnyű szórakozást jelentenek. Az ilyen könyvek dicsekedhetnek rendszerint a legnagyobb sikerrel — ha csak átmeneti is ez a siker, mert néhány év múlva feledésbe merülnek.

Ám Bain könyvei mélyek, tartalmasak, bölcsek és ragyogóan szépek. Ha ilyen

könyv mégis nagy és általános sikert arat, azt jelenti ez, hogy mindenfajta ember számára mond valamit.

Van, aki csak a külső mesét, van aki a forma szépségét élvezi, mások filozófiai tartalmába merülnek, ismét másokat csudálatosán misztikus regeszerüsége ragadja meg.

Az ősrégi szanszkrit szellem ragyogó fényű remeke ez is, melyet Bain művészete öntött uj formába. Ő szerényen fordításnak nevezi munkáját, pedig sokkal több annál.

A szanszkrit nyelv rendkívül misztikus — csaknem minden szó több értelemmel bir — és ez a sajátsága méllyé és szimbolikussá teszi a legegyszerűbb mondatot is.

Aki a szanszkrit nyelv lelkét vissza akarná adni, annak minden sorhoz legalább féloldalra terjedő magyarázatot kellene fűznie.

De Bain az ős hindu-szellem szentélyébe hatolt és az ő egyéni művészetének kristályán keresztül veri vissza India vakító fényét; igy mindnyájunk közös kincsévé válik az, nincs benne többé semmi idegenszerű, semmi kibetűzhetetlen exotikum. És a lényeg mégis ugyanaz, amit egy brahmán bölcs találna a szanszkrit irodalom kincsesházában.

Mégis úttörő és kezdeményező Bain; mert köze! hoz, elénk tár egy rejtelmes világot, a Kelet szellemvilágát, mely fölismerhetően mind nagyobb és nagyobb hatást gyakorol a mi fajunk fejlődésére.

Az utolsó század művészi, irodalmi, tudományos — egyszóval szellemi — evolúciója a Kelet kijelölte irányban halad ; művészetünket és irodalmunkat megtermékenyítette ez a szellem, maga a logikus, kutató tudomány is lépten-nyomon igazolja a távoli Kelet régebben fanatizmusnak bélyegzett vallásos világnézetét.

A Kelet egyik ajándéka az a művészet, amit Bain képvisel s a «Holdsarló» egyik gyöngyszeme annak a füzérnek, amit ő hozott nekünk Indiából.

A «Hajnal leánya» volt az előfutárja egy misztikus szinpompás szanszkrit elbeszélés.