Losonci Ujság, 1919 (14. évfolyam, 3-16. szám)
1919-03-06 / 10. szám
mmm POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. yga^israiaüKsa&racreiBMEPng.EBic« mamaomma mmmmammmmBKBBmmmramaBZL\wmMjjajacamBmmMmmttmmua*mmsaB»smamaxmammBmasm£ms2i3aisti&: laawjeaaaKawwBag—mm————b ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: | ▼ SZERKESZTŐSÉÉQ: |Sf?z évre 16 X - f. ▼ Felelős szerkesztő: DR. VÁLYI BÉLA. z Losonc Jókal-utca 3. Felevre 8 k ~ f- jf, r KIADÓHIVATAL: Egyesszám ára 30 fillér. v v Losonc, Kubinyi-tér 1T. XVf. évfolyam 10. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1919. március 6. A lebélyegzéshez A cseh-szlovák kormány elrendelte a megszállott területeken is a tiz és ennél nagyobb értékű bankjegyek lebélyegzését. Aki március harmadikétól kilencedikéig a birtokában levő bankjegyeket lebélyegzés végett be nem szolgáltatja, az teljes értéket elveszíti. A bankjegyek tulajdonosa a felmutatott pénz felét 1°/« levonásával, mely a bélyegzés ellenértéke, lebélyegezve visszakapja, illetve megfelelő, a bankjegyekre ragasztandó bélyegeket kap érte hozzá, az összeg másik 50Vát azonban az állam kamatozó kényszerkölcsönnek tekinti, amelynek további sorsáról külön törvény vagy rendelet fog intézkedni. Erről és ennek az intézkedésnek a részleteiről szólnak- azok a plakátok, amelyek szombaton délutánra megjelentek s a már régen rebesgetett, szóbeszéd tárgyát képező, különböző kombinációkkal köritett kérdés mibenlétére legalább egyidőre némi világosságot vetettek. Hogy mi lesz a visszatartott 507o sorsa, természetesen továbbra is probléma marad és alapot ad ezernyi aggályra és konsternációra mindenkinél, de különösen azoknál a kicsi embereknél, akiknek minden vagyonuk az a pár száz, pár ezer koronácska, mit sok évi fáradság és keserves munka, nélkülözés árán összeszereztek és aminek a felétől most egy bizonytalan jövő kilátásával huszonnégy óra alatt, ha csak tán egyelőre is, de ma de fakto mindenesetre elestek. Hogy a cseh-szlovák kormánynak ez. az intézkedése szoros összefüggésben van a jövendő adóztatás kérdésével, ahhoz természetesen szó se férhet. Ahhoz se férhet szó, hogy kell majd lennie valamely vagyonminimumnak, mely a háborús adóktól mentes marad. Tudjuk azonban nagyon jól, hogy egy oly hatalmas munkálatnak a feldolgozása, mint az adóztatásé, hosszú időt igényel, annak bevégeztéig azok a kis emberek, akikről fel se tehető, hogy anyagi viszonyaiknál fogva valamivel is, vagy lényegesen hozzájárulhatnának majd a háború terheihez, — nem igen várhatnak. Ilyenek például a magán: tisztviselők legnagyobb része, kiknek j kellő nyugdíj hiányában, az a néhány összekuporgatott korona minden vagyonuk, ilyenek a munkások, de ilyen például különösen a kiskereskedők és kisiparosok teljes egésze, akik a megtakarított csekély vagyonka felének bizonytalan időre való bevonása alatt jórés2ben meg lesznek fosztva a közel jövőben annak lehetőségétől, hogy majd egyáltalán exi^tálhassanak. Nem hiszszük, hogy bármelyik államnak is célja lenne az efféle kis exisztenciákat a megélhetés további lehetőségétől elzárni és az idő elhúzásával esetleg tönkrejuttatni. Mit csináljon — teszem fel — Losoncon az az 500 600 kisiparos és kiskereskedő, akinek megtakarított csekély 3000 — 4000 koronája felét, amiből szűkös napokban él, egyébként pedig forgó tőkeként használ fel, elveszik mostan és helyébe elidegeníthetetlen, elzálogosithatatlan papirosokat kap ? Éppen ezért ezekre és a többi kis exisztenciákra felhívjuk már is az illetékes körök figyelmét s mielőbbi intézkedést kérünk arra nézve, hogy a pénzüket rövidesen visszakapják. Vb. „Ne lankadjunk.“ Érdekes cikket hoz a SI. D. február 22-iki száma ezen a címen talán mintegy feleletül a Narodnie Noviny égy régebbi cikkére, ahol az iró a cseh alkalmazottak beözönlése ellen foglal állást. A cikk szerint, — ami a hivatalnoki viszonyokat illeti. — a mostani berendezkedés — úgy látszik — még tót körökben se találkozik teljes megelégedéssel. «Be kell ismernünk, — írja a SI. D., — hogy kevesen vannak köztünk, akik be tudnák tölteni mindjárt a hivatali helyeket.» Ez a hiány az arra alkalmas szlovák emberekben okozza, hogy a szükséges szakszerű munkásokat onnan veszi a szlovák kormány, ahonnan lehet, a csehektől. Ha a felelősséggel járó helyeket mindjárt csak szlovákoknak adnák, akik azonban a legjobb akarat mellett se rendelkeznek a kellő kvalifikációval, képességgel, — nem-e nagy baj lenne ebből. Minő lenne az az épület, amelyiknek ölvén az alapja, mit hozzá nem értő kezek építettek? «Természetes, hogy ha majd akadnak becsületes, képzett szlovák emberek, akik tudnak és akarnak dolgozni, akkor az ügyek vezetését az ő kezükbe kell adnunk.» A tót illetőség azonban, vagy az, hogy valaki hü tót maradt és nem lett «magyarón», még nem ad rendkívüli előjogokat, nem pótolja a kvalifikációt és nem biztosit igényt különösen jutalmakra. «Nem elég jutásom az a mi hűségűnkért, hogy elértük nem várt ideálunkat, amelyért dolgoztunk esetleg szenvedtünk is ?» VÁ R O S. Mikor ü! össze a városi nagy tanács? Losonc városában valami csodálatos rendben kell mennie mindennek. Az a körülmény legalább, hogy december óta se a város képviselőtestülete, se a valamely azt némikép pótló szerv össze nem ült, a legpéldásabb rendet, vagy legkevesebb azt látszik bizonyítani, hogy a város vezetőségének minden eszköz meg van a kezében az ügyek zökkenés nélküli továbbviteléhez. Annyira meg van, hogy még költségvetés se kell hozzá. Mert ez az egy nincs meg eddig; úgy látszik azonban, hogy már ezentúl nem is kell ahhoz, hogy tovább mehessünk. A közkórház. Mezey Kornél dr. kórházi főorvos plakátokon tudatja a közönséggel, hogy március 10-től már nem csupán a Tugártéri, de a laktanyautcai kórházban is felvehetők lesznek betegek. A rendelés, betegfelvétel délelőtt 10—12, délután 5—6 óráig a Laktanyautcai kórházban lesz. Az uj kórház Röntgen-aparátussal van felszerelve, mely a plakátokon jelzett időben szintén igénybevehető. Igazolt szegénysorsuak ingyenes rendelésben részesülnek. Egy 13—14 éves fiú műszerész és elektrotechnikai tanulónak felvétetik Károlyi Sándor műszerésznél, Losonc, Vásártér 14.
