Losonci Ujság, 1919 (14. évfolyam, 3-16. szám)
1919-01-16 / 3. szám
LOSONCI ÚJSÁG POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: v ▼ SZERKESZTŐSÉÉG: Egész évre...................16 K - f. ▼ Felein«; szerkesztő • PR VÁLYI BÉLA v Losonc, Jókai-utca 3. Félévre....................... 8 K - f. ▼ relelOS SZerKeSZlO. L/K. V/aLYI DCLA. ▼ KIADÓHIVATAL: Egyesszám ára 30 fillér. v ▼ Losonc, Kubinyi-tér 11. _________________________________________________________________________________ _____________—-------------------------------------- ■ ---------------- - ■ -- --- -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------XIV. évfolyam 3 szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1919 január 16. Uj jelszavak. A francia forradalom három szót dobott a világba: a szabadság, az egyenlőség és a testvériség jelszavait s ezzel lángba boritotta az akkori egész világot. Ez a hármas jelszó azóta egy századnál tovább irányította a világot, mert a fejlődés szekerének kerekeivé lett. Ezek a kerekek azonban sárral és más bénító anyaggal fenődtek be s a világ mai állapotában kátyúba került Nincs semmi, ami innen kiemelne, hacsak uj lendítő erőt nem kap a fejlődés szekere. Ezt az uj lendítő erőt megkaphatja nézetünk szerint — a haladás kocsija, ha a szabadság mellé a kötelesség, az egyenlőség mellé a felelősség és a testvériség mellé a kölcsönösség nagy, hatalmas táltosait fogjuk. A szabadság eszméje ma is él mindenkiben. Általa minden rendű és rangú embertársunk szabadon élhet a természet adományaival. Létének és mozgásának nem szolgálhat semmi akadályul. De — emberek lévén — lábunk alatt nemcsak a fehér hó válik utálatos sárrá, de a legszentebb eszme is elkopik, elhalványul, erőtlenné válik, ha uj, meg uj erő nem lendíti meg. A szabadság szabadossággá vált a hosszú évtizedek alatt s a hatalmon lévőknél csak eszközül szolgált arra, hogy még nagyobb rabigába szorítsa azokat, akik szabadoknak vélték magukat. Sokan a szabadsággal visszaéltek, mert nem érezték a kötelességet, amellyel embertársaik irányában tartoztak. így lett a szabadság kötelességérzet hiányában rombolóvá, az alkotás akadályává. Pedig a világegyetemben az egyetlen alkotó erő a teljesített kötelesség, mélyre egy belénk oltott teremtő gondolatnak a megmozdulása sarkal. Az egyenlőség elvével is folyton élnek vissza az emberek. Mindenki ajkáról hangzik ez a szó s értik alatta a jogokban való egyenlőséget, de a törvényt mindenki megkerülni igyekszik, Értik alatta a vagyonban való egyenlőséget, amely a kommunizmus lobogója alatt vagyonok szétfcrgácsolására buzdít csak. Értik alatta a vallási és nemzetiségi egyenlőséget, amely azonban a legtürelmetlenebb felekezeti és faji harcot idézte elő. Szóval a rosszul értelmezett jelszó ezernyi bajunk kiforrásává lett s társadalmunk szétrobbantójává. Mindenki az egyenlőség szent neve alatt a követelések özönével állt elő felelősség éifete nélkül. Ezt mindenki készörömest áttolta másra. Tetteiért helyt nem állott senki és értük felelősséget nem érzett senki. Felelősség érzete nélkül pedig az egyenlőség értéktelen üveggyöngy csupán, amely csak a műveletlen hordának lehet kedves. Ugyanígy állunk a testvériség kérdésével is. Isten teremtvényei volnánk valamennyien vallási, faji különbségeink dacára. És mégis a szerető testvéri érzés helyett mindenben és mindenütt csak az önzés, a sacro egoismo vezet bennünket. Olyanok vagyunk, mint a ragadozó állatok. Ma már alig mondja valaki az Ur imádságával: «Add meg a mi mindennapi kenyerünket.» Ma mindenki csak ezt harsogja: kenyeret! Csak magamnak! Csak én lakjam jól! Csak nekem legyen meleg gúnyám! Ha több van, annál jobb. Csak nekem süssön a nap, csak nekem illatozzék a virág! A többi pária hadd morzsolja állati létét, ahogy tudja. Ez nem testvériség, ez a hatalmaskodás nyersesége. így vált üres szóvá a testvériség. Tartalmat megint úgy nyerhetne, ha melléje a kölcsönösség szent igéje kerülne mint buzdító erő. Ha egymást kölcsönösen támogatnánk; ha egymást nem bántanánk. Hiszen ami nekem fáj, azt másnak is keserves lenne elviselni. íme, láthatjuk, hogy a régi elavult jelszavak mellé újak kellenek, hogy ujult erővel hassák át a társadalmat, az emberiséget, mely most maga magát akarja felfalni, mint a mesebeli Chronos a gyermekeit. Ma tehát szükség van a szabadság mellett a kötelességíudásra, az egyenlőség mellett a felelősség érzetére és a testvériség mellett egymás iránti kölcsönösségre. Ez. a három uj jelszó átvezethetne a nagy emberi közösségbe, hogy együtt szenvedhessünk a szenvedőkkel, együtt örvendjünk az örvendezőkkel. így tettekkel, cselekedetekkel mi is kivehetnők a részünket abból, amit emberi művelődésnek neveznek Ily világnézettel áthatva nem mozognánk az önművelődés és jótéko^y-j ság szűk körében csak, de mindenüíb! ott volnánk, ahol emberek dolgoznak*3 küzdenek, örülnek, szenvednek, szeretnek és gyűlölnek s munkánk nem járna annyi keserűséggel, szenvedéllyel és gyűlölettel, mert munkánk mellé társulna a szeretet és az öröm. Scherer Lajos. N emzeti tanács—élelmezési tanács. A múlt hét péntekjén dr. Bazovszky zsupán aláírásával megjelent hirdetmény szerint, mely a cseh-szlovák minisztérium december 10-én hozott törvényét is tartalmazza, felosziattatott Losonc város képviselőtestülete és a magyar nemzeti tanács Szombaton délben, amikor a nemzeti tanács végrehajtó bizottsága utolsó ülését szándékozott megtartani még egyes, különösen a város élelmezését érdeklő kérdéseknek a zsupánnal való megbeszélése végett, — kapta dr. Bazovszky azon értesítését, hogy Losoncon a nemzeti tanácsot más néven ugyan fenn kívánja tartani és erről szóló átiratát délután megküldi. Ez az átirat szombat délután dr.Keszler Lipóthoz, mint a magyar nemzeti tanács elnökéhez meg is érkezett. Az átiratot délután 4 órakor a végrehajtó bizottság, 5 órakor pedig a plenáris ülés vette tárgyalás alá. Dr. Bazovszky zsupán felhívja és megbízza a magyar nemzeti tanácsot átiratában azzal, hogy «Losonc város élelmezési tanácsa* név alatt további intézkedéséig működését folytassa. A nemzeti tanács többek, — Sternlicht Sándor, Halmi Leon, dr. Sacher Aladár, dr
