Losonci Ujság, 1918 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-27 / 3. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1918. január 27. Tisztviselők tengerije.*) Megindult 'városszerte a rettegett rekvirálás. És a rekvirálással megbízott közegek legelső dolga az volt, hogy a vasúton érkezett tengeri mennyiségét összeírták, hogy a címzetteknél felkeressék és lefoglalják, mint elrejtett árut. Ez ugyan kicsit furcsa eljárás. De még furcsább és fonákabb eljárás az, amit az állami tisztviselőkkel követtek el. Nevezettek ugyanis még október végén, november elején, megszerezték a polgármesteri hivatalban törvényes utón a bevásárlási igazolványokat s ezeket, valamint a tengeri árát beküldték Scherer Lajos megbízottjuk utján a Nógrádvármegyei Közszolgálati Alkalmazottak J3eszerző Csoportjának, hogy vegye meg a hizlalási célra szükséges mennyiséget. Azonban sokféle akadály, vonalzárlat stb. miatt *a rég rendelt tengeri csak januárban érkezett meg — részben. A legutolsó részlet szétosztás céljából január 21-én érkezett Losoncra. 40 métermázsa Scherer Lajos címére, aki az egész mennyiséget a gimnáziumi tornacsarnokba rakatta s sürgönyileg értesítette a vidéki szegény tanítókat és más alkalmazottakat, hogy sürgősen vigyék el a tengerit. Igen ám, a requirálók gyorsabbak voltak; nekik nem kellett drága pénzen szekeret fogadniok és Losoncra bedöcögniök. Ők itt voltak helyben. S mi természetesebb, hogy ők vigyék el a tengerit. El is ment Scherer lakására két csendőr és egy rendőr s fuvarlevél szerint lefoglalták a tengerit. De lefoglalták Scherer privált lakásán lévő, 3 élő hizóiának szükséges 363 kjlogrammnyi tengerijét is azzal, hogy a hizlalás be van fejezve. Kétségtelen, hogy ez nem okszerű requirálás. Avagy rejtett termény az a tengeri, amelyet sok-sok tisztviselő hónapok óta epedve vár, amelyet sok utánjárás, sok költség mellett csak nagynehezen tudtak megszerezni, hogy egy kis zsírja is legyen annak az ösztövér malackának, melyet ily sokáig moslékkal, és imádsággal tartogattak ? A tengeri ára belekerült vagy 70 koronába. Most elrequirálják majd 43 koronáért. Nem hiszem, hogy ez az ígért felsegitése a nyomorgó és éhező tisztviselőknek. A tisztviselők persze tiltakoznak a lefoglalt tengeri elvétele ellen. Sürgönyileg az alispánhoz fordultak feloldásért. De válasz e sorok Írásáig nem érkezett. Azért e helyen is újból kérem az összes érdekelt tisztviselők nevében, oldják fel a lefoglalt tengerit, adják vissza eredeti rendeltetésének s ne keressenek s ne alkalmatlankodjanak ott a requiráló urak, ahol rejtett holmi nincs, ahol a törvénymegadta módon — élni szeretnének. Azt hiszem, hogy ebben az esetben csak tévedés forog fenn s az illetékes tényezők rövidesen a játékból kihagyják a szegény, nyomorgó tisztviselőket s ott fognak requirálni, ahol tényleg rejtett holmi van — a szénaboglyában s nem tudom, mily helyeken. Amikor zsírt nem tudnak adni a tisztviselőknek, csak zsirjegyet, ott hag}ják meg a családoknál azt az 1—2 métermázsa tengerit, bogy a rossz és keserű lisztből sütött kenyérkéhez jusson legalább 70-80 kilós malackának a vékonyka szalonnája. Gyors és igazságos intézkedést kérünk! Scherer Lajos. *) Lapunk zártakor arról értesítenek, hogy a tisztviselők tengerijét teljesen feloldották, mert semmiféle visszaélés nem terheli őket. Tehát — mint a cikk is feltételezte — az egész félreértésen alapult. Szerk. VAROS. Megvádolt tisztviselők. Kállay Szabolcs miniszteri biztoshoz feljelentés ment, hogy a Losoncra érkezett kukoricával visszaélések követtetnek el és különöseu a városi tisztviselőkhözü 1 egy páran Üzletszerűen foglalkoznak a városi kukorica felhasználásával sertés hizlalással. Az ügyben Kállay szigorú nyomozást rendelt el, de egyben a meggyanúsított tisztviselők is sürgős fegyelmi vizsgálatott kértek maguk ellen az alispánnál. Az utóbbit Rákóczy István vm. főjegyző csütörtökön és pénteken foganatosította. Egyelőre a dologról csak ennyit közölhetünk, valamint azt is, hogy a megvádolt tisztviselők a legkeményebb megtorlást fogják követelni ártatlanságuk tisztázása után a feljelentők ellen. Kukoricaliszt. Február 1-től kezdve a kenyérliszt egy része helyett kukoricalisztet fog kapni a közönség. Egyben úgy értesültünk, hogy a jövőben a rekvirált lisztből lesz a lakosság ellátva. Nem lesz külön kenyér és fehér liszt, hanem csak egyöntetű vegyes lisztet fognak kapni a kukorica liszten kivüi. A kukoricaliszt-quantum már meg is érkezett. tf HÍREK. Névtelenek. Nem a hősökről van szó, kik hazájukért életüket áldozva ott nyugszanak szanaszét a harctereken jeltelen sírokban és akikről mindig kegyelettel fog megemlékezni a hálás utókor. Nem ezekről a sokakról, hanem azokról a szintén nem kevesekről szólunk most, akik a napra kijönni nem merve aljas indokokból ártani, boszuságot és kellemetlenséget okozni igyekeznek embertársaiknak azzal, hogy különböző hatóságoknál és címeken névtelen feljelentéseket tesznek. A bűn kell hogy elvegye büntetését. Mindenkinek kötelessége ma, hogy ne tűrjön, ne nézzen el semmiféle visszaélést különösen ott, hol ezzel az amúgy is szűkösen élőkön vél segíteni. Akiazonbanvalamittud és tudomása valóságáról megvan győződve, annaklegyen bátorsága emelt fővel palam et pnblice fellépni az■ illető ellen. ^ A névtelen feljelentések újabban megint burján módjára szaporodnak. Vannak emberek, kik mindenféle mesékkel behatolnak a családi élet szentélyébe és viszályt igyekeznek szítani a házasfelek között. Mások a létrejött jegyesi viszonyt próbálják szétszakítani. Sokan pályáznak arra, hogy egyes kötelességüket lelkiismeretesen teljesítő közhivatalnokot felettes hatóságánál megrágalmazzanak s őt rendetlen életmóddal, állásához nem illő viselkedéssel, visszaélésekkel megvádolják. Az életnek eme szemét népe nem számol azzal, hogy ma -még a gyanú is öl és sokszor elegendő ahhoz, hogy a legtisztességesebb ember nyugalmát megrontsa vagy karrierjét tönkre zúzza. Őket tökéletesen kielégíti a káröröm és az újság, hogy ellenségük, — ha alaptalanul is, — pellengére került. Hogy napokig szóbeszéd tárgya és „benn van a szószban.“ Kozelka komoran hajtotta bozontos fejét kérges tenyerébe. Még rá se pillantott a feleségére. Csak a fiát nézte, kit majdnem még párnában hagyott ’tthon akkor. — Felelj nekem asszony. Igaz-e, mit mondnak? — kezdte nagy sokára. Elsápadt Katóka, de szemei beszéltek : hiába tagadna. Csendesen felelt hát: — Roskadó kunyhónkat befedettem, látod .. . Adósságunk róla mind letörlesztettem .. . Kicsi fiacskánknak hűn gondját viseltem. Estéről estére rólad szóltam neki, csak rólad beszéltem .. . Nem tehetek róla ... — Gonosz vagy, hütelen, pusztulj innen nyomban! — kiáltott a férfi. — A vérem parancsolt. Nem állhattam ellent. Mondjad a bimbónak, hogy ki ne feseljen, ha napsugár éri. Parancsolj az erdő mélyén csörgedező patak vizének, hogy tova ne rohanjon. Megcsaltalak? . . . Nem . . . A lelkem veled volt. De te hettem-e máskép ? Mondd meg, mit tehettem? Vártam rád évekig epekedve, szomjan a csókodra. Forró testemet hánytam jobbra-balra az özvegyi ágyon. Oh mennyit szenvedtem. De sokat is sírtam. Aztán nem is írtál. Ki tudja, hogy élsz-e, mondogatták folyton. így esett. Megesett. Mindent tudsz, megyek már . . . És elment. Ami kis verőfény volt a szűk szobában, mind távozott vele. Kozelka maradt csak a kicsi fiával, meg a tenger búval, amely mint mázsás kő nehezedett testére, lelkére. — Sehogy sincsen ez jól, mormogta magában. Hát most mihez kezdjen, hát most mibe fogjon? Mi lesz a fiúval, ha visszamegy újra? Mert minden elmúlik ezen a világon, csak a háború nem. Kutyasor, szentugyse. . Hát hisz persze-persze. Minden dolog úgy jó, ahogy megcsinálták. Ne ölj, — mondta Mózes. Igaza volt neki. Ez ma is igazság. Mert hogyha valakit akként tapintsz fejen, hogy kiugrik menten a szuflája utána, bekasztliznak érte. De csak idehaza. Ott künn?... Ott künn az dicsőség. Mért? Mert igy csinálták. Azok csinálták igy, akik kitalálták, hogy van olyan igazság, amelyik kétféle A teremburáját, kutyasor ez, Jancsi, szaladt ki a száján a gondolatja. No hisz’ persze-persze . .. Mondott Mózes mást is a tízparancsolatban. Úgy tartotta ő is, hogy a mi másé, másé. Az is jól van mondva, hogy másnak feleségét... De — hátha lesz még ember arra is majd egyszer, aki kitanáljá, hogy ez is oly igazság, amelyik kétféle: igy van a békében, de a háborúban ... Na . . . Mert biz’ krisztusugyse az is való egyszer, ha az öreg Mózes is máskép beszélt volna, hogy előre tud mindent. De fene gondolta . . Azok se gondolták, akik megcsinálták, hogy ennyi ideig tart . . — Az meg szinigaz szintén, hogy nincs az ember fából. Annyira az, hogy nem születik senki, aki megmásitíiá. Ez már nem oly törvény, amelyik kétféle. Kozelka igy tudta. Gyere kis fiacskám, szólott éppen azért a kis Jancsikához, menjünk az anyádért. Hivjuk vissza szépen. És el is mentek érte.
