Losonci Ujság, 1918 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1918-05-05 / 17. szám
XIII. évfolyam 17 szám. Megjelenik minden vasárnap. Losonc, 1918. május 5. LOSONCI ÚJSÁG POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: ▼ ▼ SZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓ-FéíévreVre ’ü K - í.' í Fele,ős szerkesztő: DR. VÁLYI BÉLA. ; hivatal: Egyes szám ára 20 fillér. ▼ ▼ Losonc, Jókai-utca 3. Beniczky Árpád halála Április hó 26-án reggel 7 órakor szenderült jobblétre mély gyászba borítva előkelő rokonságát, egyházát, számos közintézményt, melyeknek vezérférfia volt és azt a sok barátot és tisztelőjét, kik mindenkor igazán őszinte nagyrabecsüléssel és szeretettel vonzódtak hozzá. Szerény munkásság, emelkedett gondolkozás, jószívűség, eszméinek fel nem adása, törekvéseiben és céljaiban való tántoríthatatlan megmaradás jellemezték és ezekkel a tulajdonságokkal felruházva ideálja tudott lenni azoknak, akik vele a jónak szolgálatában bármely téren együtt haladtak, de főkép politikai bajtársainak, kiknek szivét sokszor dobogtatta meg hangja varázsa és akikre nézve elvesztése valóban pótolhatatlan csapás. Ellenfelei voltak, de ellenségei soha. Mert tiszta jelleme, eszményéért folytatott nemes küzdelme, törhetetlen bizakodása a nemzet jövőjében, az erős hit, hogy csakis az általa istápolt eszme diadalra jutása hozza meg ez ország örök életét és boldogságát, — mindenkinél tiszteletet tudott parancsolni. Már a megjelenése is impozáns, olyan volt, mely frissítőén hatott, bátorított, szinte pezsgőbb vért árasztott a testbe. Ezentúl már csak az emléke fog élni. De ez örökké éppen úgy, mint az, eszme melynek hűséges harcosa volt. Az az egyszerű sírbolt a lázii hegyoldalban messzire fehérük. Állani fog még százodokig és belőle Beniczky Árpád szelleme mindig szólani fog. Mutatja tovább a haladás útját, mutatja a magyarságnak távolban derengő örök ideálját. Őt eltemethettük, de azokat a gondolatokat, miknek hitvallója volt és azokat a szép és nemes cselekedeteket, mik nevéhez fűződnek, nem fogja tudni eltemetni senki soha. Neve örökre szivünkbe zárva. A halál. Azok, akik hozzá közelebb állottak és iránta minden nap érdeklődtek, rég óta tudták, hogy órai megszámolva vannak és a megrendítő katasztrófa minden pillanatban várható. Legutóbb, amikor márciusban köztünk volt még, mindannyiunknak feltűnt az a hirtelen összeomlás, mit a nehéz, hosszú idő óta tartó kor vitt véghez testében. Már csak a lélek, az törhetetlenül eszméihez ragaszkodó, de emellett jóságos és elnéző lélek volt az övé. A test fáradt volt már, látszott rajta, hogy örök pihenésre készül. Április 26-án a délelőtti órákban futótűzként terjedt el halálhíre. A városháza és a középületek ormán megjelentek a gyászlobogók. Egymásnak adták az utcán a szót: — Beniczky Árpád meghalt. És nem volt ember, kinek arca el ne borult volna erre -a hírre, A család a következő gyászjelentést bocsátotta ki: Özv. gróf Vay Tihamérné szül. Beniczky Ilona úgy a saját, mint gyermekei Ilona, Rózsa és férje gróf Kirchbach Károly cs. és kir. vezérezredes, Károly cs. és kir. kamarás ny. áll. huszárkapitány, Arthur cs. és kir. kamarás és huszárkapitány és neje Fessl Johanna, unokahuga szül. Amelin Elsa bárónő és férje Gosztony Aladár min. tanácsos és özv. Báró Amelin Guidóné szül. Prihardny Elsa, valamint az összes rokonság mély fájdalommal jelenti, hogy forrón szeretet fivére beniczei és micsinyei Beniczky Árpád a dunáninneni ág. ev. egyházkerület, a losonci és szinóbányai ág. ev. egyházak felügyelője, volt országgyűlési képviselő életének 70-ik évében, f. hó 26-án reggel 7 órakor hosszas szenvedés után csendesen elhunyt. A megboldogult hült tetemei f. hó 28-án délután 4 órakor fognak Láziban a családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Áldott legyen emléke! A Pártkör. A Losonci függetlenségi és 48-as Pártkör, melynek Beniczky Árpád hét éven keresztül, a megalakulástól kezdve haláláig elnöke volt, szombat délután öt órára hívta össze a választmány tagjait. Dr. Vályi Béla ügyvezető elnök jelentette be az úgy szólván teljes számban megjelenő választmánynak a vezér halálát, megindultan emlékezett meg érdemeiről és megállapította a pótolhatatlan csapást, mely a kör életét elnök elvesztésével érte. Utána Scherer Lajos szólalt fel és indítványára a választmány kimondotta, hogy elnöke emlékét és érdemeit jegyzőkönyvbe iktatja, a családnak jegyzőkönyvi kivonatban részvétét fejezi ki, a temetésen küldöttségileg részt vesz, koszorút helyez a ravatalára és megbízza dr. Vályi Béla ügyvezető elnökét, hogy a sírboltnál a Pártkör nevében beszédet mondjon. Dr. Vályi a Pártkör nevében a következő levelet intézte özv. gróf Vay Tihamérné úrnőhöz, az elhunyt pártvezér nővéréhez: Mély megrendüléssel vettük a lesújtó gyászhirt, hogy szeretett elnökünk hosszú szenvedés után elköltözött az élők sorából. Fogadja Méltóságos Asszony és az egész család Pártkörünk és minden tagja őszinte részvétét. Az elhunytnak, — kinek elvesztése számunkra pótolhatatlan veszteség, — dicső emlékét örökre szivünkbe zárjuk. A temetés. A tavasz vitte el azt, aki legjobban a tavaszt szerette. Szomorúan integettek színes fejecskéjükkel ravatala felé azok a virágok, melyek a kripta setétjébe is elkísérték őt, ki élt-halt a virágokért ... Vasárnap délután négy órára megtelt a lázii ősi kúria annyi vendégszerető kedves órát látott gyönyörű parkja látogatókkal, hogy utolsó útjára kisérjék a ház urát és istenhozzádot mondjanak neki az elmúlás kapujánál. Mindenki ott volt, aki tehette, mindenki megkönyezte. A szomorú halotti ének hangjára aligha láttunk száraz szemet. Ott feküdt a nagy halott érckoporsójában kedvenc tulipántjai közt és a lesújtott rokonok, a jóbarátok és tisztelői álltak körül. Ott volt mindenki, aki csak tehette. Az egyházi szertartást Wolf József losonci ev. lelkész végezte a megyebeli ev. papság segédletével. Az, hogy Wolf búcsúztassa el, az ő kívánsága volt. Henriczy Béla alesperes gyönyörű imája után Wolf mondott mélyen átérzett, magas szárnyalásu gyászbeszédet. Fájdalom csengett ki minden szavából. Á család büszkeségét, az egyház hü szolgáját, a társadalom kimagasló tagját és a politikai élet példa nélkül egyedül
