Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-27 / 21. szám
A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek eevesOletek továbbá a * SZERKESZTŐSÉG: Effécz Évre 8 K - L ■ Községek, egyesületek, tovöOBa * B Losonc, Jőkai-utca 4 , hová a lap szellemi Felévre .................... * ! 4 K _f. Mógrádmegyel Tanítók es Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét illető minden közlemény intézendő. Negyedévre 1 ! I .* 2 K - t. " évi előfizetés? dij 5 korona ■ KIADÓHIVATAL: Egész évre . . V,DÉKRE‘ . ,0 K - f. S ^ ** 2° Z Negyedévre ' ' ! ! ' 1 K 50 L " Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. g mények S.rfHáStí^to^ík0"“*^“4 X. évfolyam 21. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. május 27. Nemzeti megújhodás. Immár tizedik hónapja vívják a központi hatalmak az ántánt hatalmakkal gigászi harcukat fentmaradásukért s gazdasági fejlődésükért. Ezekben a harcokban nemzetünknek oroszlánrész jutott, mert a magyar harci vitézség volt az a szikla, amelyen megtörött az orosz tenger-áradat, nekünk tehát jogunk van mindahhoz, amelytől hazánk boldogulása s a monarchia biztonsága függ. Mert egy nemzet naggyá, erőssé csak úgy lehet, ha vágyai, ideáljai teljesedésbe mennek. Meg kell tehát ragadnunk az alkalmat, mig a magyar nemzet dicső haditetteivel elért sikerekre a jövő a feledés fátyolát nem borítja. Elsősorban szüksége van nemzetünknek az önálló magyar hadseregre, annak minden tartozékával. Megmutatta az élet, hogy mit lehet és mit tud produkálni az a hadsereg, amelynek tisztikara a legénységgel nyelvben, érzésben s legtitkosabb vágyában hazánk szent ügyének szolgálatában összeforrt, egybeolvadott. Megmutatta az élet, hogy remekül kooperálhat idegen hadsereggel is, ha őket a győzelemre való törekvés nemes eszméje vezeti, tehát a harcászat hátrányára nem esik az önálló hadsereg. Másodsorban szüksége van nemzetünknek az önálló vámterületre, hogy szabad mozgásunkban meg ne akasztassunk s iparunkat megteremthessük ... Harmadsorban szükségünk van idegenbe szakadt véreinknek visszatelepítésére, hogy vérveszteségünket pótolhassuk. Hogy pedig ezt elérhessük, az összes latifundiumokat a sik és mezőgazdaságra alkalmas területen meg kell szüntetni állami megváltás utján, vagy örökhaszonbérbeadással. Tudjuk azt, hogy véreink Amerikába tömegesen azért vándoroltak ki, hogy pénzt szerezve itthon ingatlanhoz jussanak, vagy ingabanukon levő adósságaikat kifizethessék s birtokaikat gyermekeiknek biztosíthassák. Tehát fontolóra kell venni s elő kell készíteni egy törvényjavaslatot, mellyel lehetővé tesszük, hogy a harcban elesett dicső hőseinket a munkában ismét magyar véreink pótolják; elő kell továbbá készíteni egy törvényjavaslatot hős és kitüntetett vitézeink méltó megjutalmazására, amely másban nem nyilvánulhat, minthogy részükre kedvezőbb feltételek mellett ingatlanbirtokot adunk, hogy békében is alkalmuk legyen épp oly kitartással a haza javára dolgozni, mint a harctéren. A hazaárulók vagyona pedig a harcban elesett vitézeink árvái s rokkantjai és munkaképtelenné vált katonáink javára nemzeti alapként kezelendő s örökhaszonbérlet utján értékesítendő. A latifundiumok helyeztessenek át a hegyvidékre, melyek kisemberek kezében nem gyümölcsöztethetők kellő tőke hiányában s ezzel megóvjuk ősi családjaink fényét, befolyását s megóvjuk birtokaink s országunk határainak idegen kézbe jutását. Elő kell készíteni oly ipartörvényt, mely lehetővé teszi a hegyvidéken hatalmas gyáripar képződését, felhasználva az összes vizierőket, hogy az ottani lakosság megtalálja a tisztességes megélhetéséhez az eszközöket s ne legyen arra kárhoztatva, hogy majdnem állati sorsban tengődjék. Folyóinkró! a sik mezőségekre csatornákat kell építeni, mert látjuk azt, hogy kincses házunk még mindig nem produkált annyit, mint amennyire kivitele szempontjából szüksége lenne s hogy a monarchia másik felét élelmiszerrel elláthassuk; de szükségünk van emelni mezőgazdasági hozadékunkat még azért is, hogy a háború által ránk szakadt terhet könnyebben elviselhessük. Kereskedelmünk, forgalmunk emelése céljából Budapestet össze kell a Dunával Fiúméig levezető viziuttal, csatornával kötni, hogy tengeri kereskedelmünknek az ország szive legyen a gyupontja. Ha nemzetünk vezetőférfiait ily nemzeti ideálok hatják át s ezeket meg is valósítják, úgy nemzetünk egy jobb kor hajnalára virradna s nem volna senki, aki a nagy küzdelmeinkre fordított áldozatokat sokallaná. Egységes nemzet, nemzeti hadsereg, virágzó ipar, kereskedelem s bőséget árasztó megtermékenyített föld, idegen világrészekben verejtékező munkaerőinknek a haza javára való értékesítése s nemzetünk biztonságában és naggyá tételén küzdő hőseink megjutalmazása, a rokkantak és árvák könnyeinek letörlése mind meg oly nemzeti feladat, melynek megtestüléséért mindnyájunknak a legnagyobb lelkesedéssel vállvetvetve dolgozni kell. Fel tehát a munkára, hogy utódainknak egy kiépített Magyarországot, a monarchia legerősebb támaszát adhassuk át! (V. L) SZÍNHÁZ Eltekintve Barótinak pénteki jubiláns és jutalomjátékától, amikor szépen telt ház volt, a hétnek minden napján, még az ünnepeken is, üres nézőtér előtt kellett játszania színtársulatunknak. Ez az üresség a szerdai (Limonádé ezredes), csütörtöki (Nemtudomka) és szombati (Tündérlaki lányok) előadásoknál valósággal felháborító volt már és emellé különösen elszomorító szombaton, amikor egy idegenből idejött, nagy képzettséggel biró és kitünően játszó vendégművésznőnek, T. Baróti Irmának kellett a közönség hallatlan közönyét elszenvednie. Nem szoktunk fecsegni a közönségnek a színészettel szemben fenálló és különösen most tekintetbe veendő kötelességéről, mert ismerve publikumunkat, minden erre használt szót kárbaveszettnek tartjuk, de tudva, hogy városunknak igenis van és lehet műpártoló közönsége, ki áldozni képes és tapasztalva, hogy társadalmunknak épen eme tagjai húzódnak el ok nélkül színházunktól, kiknek a támogatás kölönös kötelessége lenne és ebben vezethetnének, — nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül mi se a dolgot. Lehetetlen, hogy a szindirektor mindig újakat adjon, mert elvégre az újdonságokat a kézelőjéből ki nem rázhatja ő se, pedig úgy vesszük észre, hogy a közönség nálunk csak az újdonságokra les és ha van ilyen, — zsúfolt házzal megnézi egyszer. Aztán, — lehet a darab akármilyen, — tőle ugyan előadhatják akárhányszor, alig akad ember, ki feléje nézne. Ez igy elég helytelen, amint egyenesen minden kritikán alóli az is, hogy mi nem tudunk a színházban pontosak lenni. Az első felvonás felét bátran akár elhagyhatnák minden darabból, mert az örökös jövés-menéstől, ajtó és székek csapkodásától úgy se ért belőle semmit se az ember. Pedig színtársulatunk minden tagja minden tőle telhetőt elkövet, hogy jót és szépet nyújtson a közönségnek. A szerdai Limonádé ezredes Szalkayval és leányával a főszerepekben, a Biller Irén Nemtudomkája csütörtökön kevés kívánni valót hagytak. Utóbbinál, ha vagy tizenkét diák nem
