Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-06 / 18. szám

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE

g————mmmmma«..............

előfizetés. Arak helyben : ■ Köiségel< egyes0letek> tovfibbS. ■ szerkesztőség ,

FeflvreVr* 1 ! 1 ! ! ! 4 K - f! ! Nóírídmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részér* részét nieta minden k’ó - “mányin tézendő

Negyedévi*.......................................2 K — TM ív1 előfizetési díj 5 korona m KIADÓHIVATAL:

VIDÉKRE i ■ Eßye« szám ára 20 fillér. ® Losonc, Kubinyi-tér H . hová az előfizetés

Egész évre.......................................10 K - t ■ ■ tek, hirdetések, mindennemű pánzkülde-fe,évre............................................ä K-f. Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó

Negyedévre 2 K 50 f. M W felszólalások mtezendök.

iwi min..... ni mii iliii«i ............. ............lm mi.... i i ■■■■■«■■■II t "fi \—n----r———~~ ~~i nr i i i-----------------------------------------------------------------———------------—:--------------------------------'-f

X. évfolyam 18. szám. Megjelenik, minden csütörtökön Losonc, 1915. május 6.

■■■ ..I ■■■■■■

Horthy Szabolcs temetése.

Novoradomsk-ban voltam december 30-án. Kis szobám asztala mellett a németországi Rosenberg evangélikus parókiájáról hozott apró karácsonyfa kigyóhosszuságu gyertyáinak fénye mellett merengtem. Az idő este nyolcra járt.

Az napi kórházi látogatásom felett tűnődtem. Egy <Gefecht> harcosai kerültek be. Mieink és elfogott oroszok egyaránt. Egy terembe jutottak. Az egyik orosz takaróját egészen a tejére húzta. Huszárjaink, bakáink mosolyognak, nevetnek. Kérdem, mi felett? Az imposztorok még ott sem nyugosznak. A kozák mellett fekvő baka gyanúsan simogatni kezdte a tarkóját, mintha a sebesült fogoly közeli végét jelezné. Az orosz megértette a gesztus jelentőségét és elkeseredésében a fejét is a takaróba burkolta. Megintem az incselkedőket, majd tört orosz nyelven oda szólok a bátyuskának, hogy ez csak bakatréfa. Bizalmatlan ! Megmondom . neki. hogy lelkész, szviastyenik vagyok. (Hiába említeném, hogy pópa, mert ilyet körszakái nélkül nem ismer). Ajka körül mosoly ját szadozik. Tudja, nem kell tőlem tartania. Írkutek vidékéről való. Két gyermek apja. Könnyezik mikor róluk beszél. Vigasztaló, bátoritó szavaimra egy hálás tekintet a jutalmam.

Merengésemből kopogás ébreszt fel. Szomszédom a losonci Rakottyai hadnagy lép be egy huszárkapitány kíséretében. Bemutat, Beöthy Pái képviselőházi elnök a látogatóm. Helyet foglalnak. Horthy Szabolcs temetése végett kerestek fel. A huszárfőhadnagy már egy hónapja eltűnt. Rakottyay hadnagy autóturája alatt értesült holtteste megtalálásáról. Mikor a kegyelmes úrnak ezt bejelentették, a távolból azonnal Novoradomskba utazott, hogy a halottat agnoszkálja. Arra kért, miszerint másnap délután végezzem el a temetési szertartást. Bár a rosszullét jelei mutatkoztak rajtam, készséggel rendelkezésükre álltam.

Másnap kora reggel Őexcellenciája autón kiment a helyszínére. Egy bokor tövénél feküdt a főhadnagy. Fejlövést kapott. Ide vánszoroghatott és minden segítség nélkül kiszenvedett. Iratai, «Legitimationszettl »-je hiányzottak. Szikár ember létére arcvonásai nem változtak. Holttestének baja nem esett. Neve blúza bélésébe volt bevarrva. Ő volt, Horthy Szabolcs.

Az alkony már lebocsájtotta sötét fátyolát, mikor Rakottyay hadnagy autója 5 órakor báró Kazy őrnagy lakására vitt. Őexcellenciája a Horthy Szabolcs agnoszkálásáról felvett jegyzőkönyvnek egy üvegdugóval ellátott lapos palackba való betevésével volt elfoglalva. Azonnal indultunk. A koporsóba helyezett holttestet közönséges 3 deszkából álló lengyel szekéren vontatta egy paraszt két szánalmas gebéje. A sáros utón Őexcellenciája, Rakottyay hadnagy és csekélységem haladtunk közvetlenül a kocsi mögött. Utánunk báró Kazy és még két tiszt lépkedett. Ez volt a teljes gyászkiséret.

Az előtűnt csillagok fénye mellett félhat

órakor értünk a temetőbe, hol a bejárat közelében jobb oldalt temettük el Horthy Szabolcsok

Sírjánál beszédet mondtam: Atyánk, Istenünk! A Te szent nevednek segítségül hívása mellett kezdjük meg ezen szomorú szertartásunkat, mellyel a hazáért hősi halált halt bajtársunknak ez idegen ellenséges földön az utolsó, a végtisztességet igyekszünk megadni. A Te'szent Lelkednek bátoritó és vigasztaló ereje legyen rajtunk. Ámen.

Testvéreim! Honfitársaim! A késő őszi estéken mily sokszor gyönyörködtünk édes magyar hazánk földjén a derült égboltozat milliónyi csiiagjában. Ezen idő táján nagyobb számban hulló meteor vakitó tüzes fényével szinte fájdalmasan érintett minket, hogy magas, égi pályáját elhagyva eltűntek a mélyben.

Hazánk felett e háborús időszakban szintén milliónyi csillag ragyog azon hősök képében, kik fényes lelkesedéssel, lángoló hazaszeretettel küzdenek a szabadságért, dicsőséget szerezve önmaguknak és a hazának, Ó mily sokan estek le a vitézség, a hősi bátorság zenithjéről meteorként idegen földbe, hogy távol erdőkoszoruzta bérces és arany kalászokban pompázó édes hazánktól találják meg örök pihenésük helyét.

Ily fényes csillaga volt a magyar vitézségnek, a hősi bátorságnak e koporsó lakója, Horthy Szabolcs huszárfőhadnagy, Jásznagykunszolnok-vármegye főispánja, a hevesnagykunsági ref. egyházmegye gondnoka, kinek tetterős, fáradhatatlan politikai, társadalmi és egyházi munkásságának szövétneke élete delén kihamvadt. Hogy az ő eleste mily vesztesége hazánknak, ezt igazán csak a magas kormány, szeretett vármegyéje — az ő büszkesége —, annak tisztviselői kara és közönsége, egyházmegyéjének tagjai tudják teljesen átérezni. Mint katona példás, első az elsők között, mint tisztviselő buzgó, lelkiismeretes, rend- és igazságszerető volt; mint egyházmegyei gondnok teljes szivvellélekkel munkálkodott egyháza felvirágoztatásán, mint embert és barátot a jóindulat és hűség jellemezték.

Ezt a fényes csillagot kell most nekünk idegen ellenséges föld hantja alá temetnünk. Ti fényes égi csillagok, hü kísérői az ő életpályájának, melyek beragyogtátok bölcsőjének és működésének hajlékait, ó tündököljetek itt a távolban is sirhalma felett.

A derék nem fél az idő mohától A koporsóból kitör és eget kér.

Te pedig Atyánk, Istenünk, kinek szent akaratából legdrágább kincsét munkás életét áldozta fel a haza oltárára, adj csendes pihenést megfáradt szolgádnak. Vigasztald meg szent lelked erejével a gyászolókat. Vedd oltalmadba hazánkat, segítsd győzelemhez seregünket. Szent neved legyen áldott most és mindörökké.

Ama nemes harcot megharcoltad, futásodat elvégezted, a hitet megtartottad, végezetül nyerd el az örök élet koronáját, melyet adjon meg neked az Úr, ama igaz biró a menynyekben Amen.

A gyászkiséret letérdepelt és mindnyájan

halkan egy rövid fohászt rebegtek el az egek Urához.

A temető fái között hideg szél suhant végig. Mintha onnan fentről a hadak útjáról y - Csaba vezér táborából a Horthy Szabolcs utolsó üdvözlete lett volna a hűséges baráthoz.

Másnap a kór teljesen levert lábamról, hastyphusba estem.

Dzurányi Dezső tábori lelkész.

SZÍNHÁZ

Csütörtökön a Katonadolog, pénteken a Tímár Liza ment másodszor. Szombaton a Mozitündért láttuk. Faludi fényes alakításán (Klötterböck) nagyon jól mulatott a közönség. Nagyon jó volt Biller Irén (Annie) is • Ftnyey (a báró), Arany ussy (Déiiaj egyaránt tetszettek. Kovácslcs Margit mint Klötterböckné aratott sikert. Oláh tulgroteszkké tette Bobbyt, nem tetszett úgy, mint máskor. Vasárnap délután A gésák került másodszor szinre, este a Drótostót ment. Elsőnek kell megemlítenünk Faludi Pfefferkornját. Tőle mindig művészileg kidolgozott alakokat látunk, sohasem követi ei a túlzás hibáját. Jankó szerepében Biller Margit és Irén adtak nagyon jót, Zsuzskáéban pedig Gerő Sári és Ernyey. (Miért magyar népviseletben?) Tetszett Réthy Margit (Mici), kettős szerepében Csáki, Barátinak pedig talán Günther volt eddig legsikerültebb alakítása. Hétfőn Gajáry és Szomori újdonságát, a Katicát nézte meg nagyon gyéren látogatott ház. Az elég jól megirt operettben Aranyossy Annusnak (Katica) és Ernyey Aureliának (Else) volt jelentősebb sikere. Sokszor meg is tapsolták őket. Jók voltak mellettük Biller Irén (Zsiga), Tömöry Annus (Mici) és Kovácsics Margit, ki utóbbi Czenci nénijével többször derűt fakasztott. A kacagásnál, mely jelenéseit kisérte, csak a bajusza volt nagyobb, sőt ez túlságosan is nagy volt talán. O volt a darab egyetlen igazán jó komikus alakja, mert Baráti nem volt más, mint rendesen és szerepéből, hogy neki nem szabad tudni jól magyarul, mindig kiesett, Faludi (Bokor) pedig sehogyse tudta magát beletalálni nem neki való komolykás szerepébe. Ez erősen meg is látszott rajta. Kedden a Tatárjárás került szinre félház előtt. A báróné szerepét Réthy Margit jól játszotta meg. Nagyon kedves volt Biller Irén önkéntese, tűrhető Csáki Lőrenteyje is. Faludi adott egy kis szint a darabnak az altábornagy szerepében, igyekeztek a többiek is. Szerdán félig telt ház a Mozitündért nézte meg másodszor.

Vigyázni! A rendőrkapitányság az alábbi figyelmeztetést bocsájtotta ki: A melegebb évszak beálltával a mozdonyszikráktól támadható és az államvasutnak nagy anyagi károsodást okozó gyakori tüzesetek elkerül-