Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-29 / 17. szám

X- évfolyam 17. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. április 29. LOSONCI OJl A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE *L0"ZertSi ÁRAK HELYBEN : , m Községek, egyesületek, további a 5 , SZERKESZTŐSÉG : ~~ Egész évre.....................................8K-1 ■ ,,_____. T H Losonc, Jokai-utca 4 , hová a lap szellemi Felévre..............................................4K — t m Kógrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét illető minden közlemény Intézendő. Negyedévre.........................................2 K — f. m évi előfizetés! dl] 5 korona. ■ KIADÓHIVATAL­_ . VIDÉKRE, ■ Egyes szám ára 20 fillér. ® Losonc, Kubinyl-tér II., hová az előfizeté-Egesz évre.......................................10 K — H ■ **k, hirdetések, mindennemű pénzkütde-Féiévre............................................5 K - f. Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 f. B 1 J ■ felszólalások intézendők Í'íll'^garlamentünk hétfői ülése a oel­­politikában históriai emlék lesz; de kifelé olyan, mint egy haditett Fölér egy győzelem­mel. Ellenségeink táborában úgy hat a nemzeti egységnek s a dinasztiával való összeforrásnak ez a dokumentálása, mint egy bomba, mely szétrobbantja azt az illúziót, hogy a háború megbonthatja egységünket s elkedvetlenítheti Magyar­­országot. Abban az önfeláldozásban, ahogyan az összes politikai pártok meg­szavazták a védköteles korhatár kitolá­­lását 18-tól 50-ig, egy állam imponáló ereje nyilatkozott meg. Magyarországot leverni nem lehet: csak ezt az egy igazságot olvashatja ki minden ellen­ségünk a képviselőházi ülés hosszú tudósításából. Az ellenzék igazán a nemzetet képviselte, mikor minden elvé­nek fentartása mellett megszavazta a fokozott véradót. De akkor is a nem­zet érzelmeinek adott kifejezést, amidőn magyar állampolgároknak osztrák csa­patokba osztásában közjogi sérelmet látott. S bizonyára legilletékesebb körök­ben is mély hatást fog gyakorolni az a becsületes, őszinte magyar felfogás, mely a hadvezetőségnek minden eszközt ren­delkezésére bocsájt s hajlandó osztrák keretek kiegészítésére uj magyar csapa­tokat is állítani, a véradót felemelni, tehát minden hadi kívánság lényeget teljesíteni, csak annak* az alkotmányos formának megtartását kéri a kormány­tól, ami közömbös a hadvezetőségre, de nekünk évezredes kincsünk és jogos érzékenységünk. A nemzet példás fegyelmet tanúsított a hadjárat eddigi kilenc hónapja alatt. Háborús idők pedig az indulatok ter­mészetes gerjesztői szoktak lenni, de nálunk egy turbulens gondolatnak még árnyéka, még makulája sem zavarta meg eddig a társadalmi békét és össz­hangot. Az egész nemzet, mint egy glédában álló katonai sereg, úgy viselke­dik és önmaga akaratának lelkesen en­gedelmeskedik. A vér fegyelme ez, a kötelességtudásé. Ezt a legyeimet a nemzet szerencsés önfentartási ösztöne sugalja, az az ösztön, amely történelmi. A fegyelem édes testvére a hősiességnek és a férfi elszánt indulatának koronája, a férfi harci kedvének páncélja, a férfiúi áldo­zatnak erőssége, egyúttal minden végső célnak a fegyvere is a fegyelem. Hisszük, hogy a nemzeti fegyelem e példás és hősies teljesítését nem a saját érdemének tudja be, aki ma a hatalom funkcionáriusa, sem a kormányénak, legkevésbé annak a rendszernek, amely­nek háború előtti ügyeiről a háború után felszabadult közvélemény fog Íté­letet mondani. A nemzeti fegyelem a nemzet érdeme, a nemzet erkölcse. Ez a fegyelem: cselekedet és e cselekedet a nemzet véréből való és a nemzet leikéből is. A hadsereg aranyköny véből. A 29. vadászzászlóalj kitüntettjei.— Mischon Béla fővadász, ki ellenséges gyalogsági és ágyutüz között helyreállította a telefonösszeköttetést a tüzvonal és a zászlóaljparancsnokság között. (II. oszt. ezüst vitézségi érem.) Zsigmond Béla alvadász, mint megbízható ordonánc tüntette ki magát. (II. oszt. ezüst vitézségi érem.) Farkas István vadász parancsoknak és jelentéseknek nehéz telepen való ügyes közvetítésével érdemelte ki a II. oszt. ezüst vitézségi érmet. Kolbach Mihály szakaszvezető egy csata legveszélyesebb helyzetében átvette a szakasz­parancsnokságot és megakadályozta az ellen­ség szuronyrohamát. (II. oszt. ezüst vitéz­ségi érem.) Spodnyak János alvadász önként jelent­kezett egy frontunk előtt fekvő helység átkutatására, felfedte az ellenség ágyúinak s gépfegyvereinek állását és ezekről jelentést tett, bár közben súlyosan megsebesült. (I. oszt. ezüst vitézségi érem.) Kovács Sámuel alvadász egy csata alkal­mával a század szétszóródott embereit össze­gyűjtve, azokkal egy házba hatolt és az ott elrejtőzött ellenséget megszalasztva meg­Gyóni Géza przemysli versei.') A világesemények csatasorba állítják em­bereiket. A korok megszülik nagy fiaikat. A kuruckor vezére egy Rákóczi; negyven­­nyolcnak irányitója Kossuth, lángszavu dalosa Petőfi, stb. A przemysli hős védősereg lelkének meg­­szólaltatója Gyóni Géza. Jellemtelen kornak, kaucsuk embertömeg­nek nincs lelke. A nyárspolgári életnek nincs eszményképe; a hasának élő nem emelked­het fel az ideálok gyönyörű világába. A poros földön járó nem teremthet, mert lel­két megnehezíti, elöli a barázda zsírja, az élet kufár harca. Az életet tartalmassá, értékessé csak a tü­­neményszerü eszmény, az örök ideálért lihegő lelkesedés teheti, nem a sárga arany irigyelt milliói. Az apostolok, a vértanuk, a vallásalapitók is elérhetlen ideálok lidércfénye után indultak. Ki­törésük, szegénységük, velős gerincük, lené­zettségük átformált egy korhadt világot s életet, reményt, bizakodást, boldogságot teremtett. *) Gyóni Géza: Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Kapható 1 koronáért az Orsz. Hadsegélyző Bizott­ságnál, Budapesten. Jövedelme jótékonycéit szolgál. Ilyen teremtő lélek Przemysl lángszavu dalnoka, az immár orosz fogságban sínylődő, vagy a dicsőn elesett várból az örökkéva­lóságba átköltözött szegény pionír-közlegény, Gyóni Géza. Gyóni Géza! Ki hallotta előbb nevét? Ki tudta róla, hogy törékeny testében egy második Petőfi lelke lobog? Przemysl ostromai alatt hallottuk először nevét. Itt-ott olvastuk a kilenc hónapos vi­lágháború alatt egy-egy versét. De senkisem tudta, sejtette, hogy ki ő. Most már, mióta az Országos Hadsegélyző Bizottság «Lengyel mezőkön, tábortűz mel­lett» cimü verskötetét mindenki számára hoz­záférhetővé tette, tudjuk, hogy Gyóni Géza nemcsak hős harcos, de lánglelkü dalnok is. Életrajzából annyit ismerünk, amennyit verskötete elárul. 1884-ben született a pest­megyei Gyón nagyközségben, ahol atyja, Achim Mihály, a mintegy 2000 hivet szám­láló evangélikus hitközségnek papja volt. Középiskoláinak elvégzése után teológus lett, de a papiruhát csakhamar felcserélte az új­ságíró kopott felöltőjével s ment Szabadkára a «Bácskai Hirlap»-ot szerkeszteni. Kilenc­­negyedévi ujságiráskodás után aztán ment a király hivó szavára — Przemyslbe mint egyszerű közlegény, otthon hagyva imádott hitvest, polgári kényelmet, hogy mindennap szembenézzen a halállal, hogy halálra szánt ezernyi küzdő társának lelkét melegitse s hogy nevét, lelkét milliók és milliók szivébe ércnél maradandóbban örök időkre bevésse. A közlegény — mint maga írja — «a gránátok földjén, orosz nyavalyák közt, észak vészes és hajszás éjszakáin, füstölgő falvakon, fagy­ban és sárban, ostromlott várban, hősök avatásán, árulók Ítéletén és az életért vívott szent háborúnak ezer halálos szépségében és veszett nyomorúságában járt» — és egy had­vezérnél ragyogóbb nevű költővezérré lett. Az ifjú Magyarországnak legizmosabb, leg­igazibb, legmagyarabb költője Gyóni Géza. A nagy háború előtt elhalványult Vörös­marty, Arany, Petőfi, Szabolcsira neve. A fiatal, mondvacsinált óriások, a Holnap költői, az Ady Endrék és a Nyugat «nyugati szesz­től kótyagos velői», a vézna, beteges, kora­szült bölcsek immár elringatták az erotika, az elnemzetietlenedés, a kozmopolitizmus büzhedt ingoványaiban s hogy ránkszakadt a nagy égiháboru, elnémultak, faképnél hagytak, mint Szent Pál az oláhokat. A nagy vihar elsöpört minden «kis szél­kereplőt» s büszkén mutatta meg nekünk a hataimas tölgyeket, a nagy nemzeti írókat, a néperősitő vateszeket. Ha a csatatéren meg is vernének, ami kizárt dolog, egy megbecsülhetlen hadi­zsákmányhoz már is juttatott a nagy világ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom