Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-08 / 14. szám

2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1915. április 8. SZÍNHÁZ Folyó hó 3-án, szombaton kezdte meg Szalkay Lajos színtársulatával városunkban előadásainak sorozatát a Kis király operet­tel. 4-én, vasárnap délután Az obsitos, este itt másodszor a Kis király ment. 5-én, hét­főn délután Vörös ördögök, este pedig Jóéjt Muki került színre és amint halljuk, mindegyik előadás telt ház előtt. — 6-án, kedden Heltai Jenő 3 felvonásos szinjátéka: A tündérlaki lányok került színre. Heltai Jenőnek e nagysikerű színműve, mert a szerepek kiváló jó kezekben voltak letéve, meglepően élvezetes estéi nyújtott a féleg telt háznak. Kívánatos volna, hogy ez a minden tekintetben csak elismerést érdemlő, az életből merített darab műsorra kerüljön még és hisszük, hogy az telt házat vonzana. A szereplők kivétel nélkül jók voltak, azonban különösen jól illeszkedtek szere­­repeikbe Biller Irén (Boriska), Tömöry Annus (Olga), Verő Ilona (özv. Bergné), Zilahyné (Malvin néni) és Csáki Antal (Pázmán). — Külön elismerést érdemel Baróli (Petrenczei, a tornatanár úr), aki nem egyszer fakasz­totta mosolyra ötletes szerepével, humoros játékával és alakításával a nézőt. — Az est fénypontját azonban mégis csak Deéry (a báró), de különösen a szerepét jól tudó és igazi temperamentummal játszó, zongorázni azonban soha nem akaró Szalkay Sárika (Sári, a kis tudatlan szerepében) képezték. — E két szerep jobb kezekbe talán nem is kerülhetett volna. A «Bősként» c. fővárosi sikert ért ope­rettet adták szerdán meglehetősen szép ház előtt. Az előadás jó volt általában, de kü lönösen Aranyossy Annus és Biller Irén biztosították a maguk részére a közönség rokonszenvét ezen az estén. Minden szá­mukat óriási taps kisérte, többször kellett ismételniök. Mindkettő rutinos színésznő, kiknek sikerei lesznek. Jó volt Tömöry An­nus is kisebb szerepében. A férfiak közül Csáki és Faludi tetszettek legjobban, de sokat nevettek Barótin is. Hibája volt az előadásnak a zene hiányos volta, mely az­tán az egésznek árt. Ha másként nem is, de legalább egy jobb zongorával lehetne tán ezen némikép segíteni. Szávaparti patrujban. 1915. március 12. Komiszkenyérrel jó darab szalonna. Ettől aztán nem remeg a térdkalács. A mosolygó reggelben elfelejtjük a tegnapot, hiszen úgy süt a nap, hogy májusban sem különben ... Milyen ropogó kedvvel fogjuk ma róni a partok mentét. A fiuk vigak és nem törőd­nek a lábuk alatt lucskossá vált, omlós, vizes hóval. Pedig a kerékvágásban már kis patakok folydogálnak és a bakancs gőzö­lög, füstöl, amint emelik a lábat. A mezőkön már térdig ér a lucsok és Berki cigány most már igazán káromkodva emelgeti a lábát. Csak a cigány tud szívből, magyarosan káromkodni. «Zugsführer úr Gyalog» büszkén veri ugyan a mellét, hogy nincs a századnál különbb legény ebben a nehéz tudományban, de a cigány most iga­zán túltesz rajta. Szeretném eltenni a mon­dásait valami poros almáriomba, hogy büsz­kék legyenek rá még az utódai is Szalma­­teresen. Tölgyerdőbe érünk. Az ágakról potyog a darabos, vizes hó, nagyot koppan a borjún. A lomha folyó zavaros vize áttetszik a fákon és a túlsó parton már idegen falu terpesz­kedik a hóban. -- Fehér házak, mintha nem is olyan nagyon régen láttad volna már egyszer ezeket a lucskos palóc fiukat. Legalább is szörnyen erősiti a cigány. Puskából lőttek onnan átról. Megtörténik néha, — megszokja a baka. Még a fülét sem mozdítja arrafelé. Egy lövés, kettő, négy. Hallottunk többet is belőletek már A térkép szerint balra falunak kell lenni. Arra tartunk megpihenni. Kiönteni a bakancs­ból a hólevet. Tágas nagy utcáján magyar beszéd járja. Öreg rezervista, szegedi baka szalutál egy ház előtt. Fölpisiantok rája, megnézem a házat. A kapura kemény papirt szögeztek ki, azon ezt a felírást látom «Fürdőház». — Csak nem igazán fürdőház ez a ház — kérdem. — írásban van kiaggatva, igaz kell, hogy legyen. «Fürdőház» ! Egek ura, menybéli Jehova. Kultúra, melegvíz, kád...!? És bizsereg a hátam, valósággal ömlik rajta végig a gyönyör. — «Fürdőház»!...? — Aztán hát megfürödhetnék e én is benne? — Instáliom, ha a katlan alá fütök, gyönyör lészen benne megmártani a lábat. És egy óra múlva már egy rossz boros­hordóban, mint guggoló dervis szorongott igen hiányosan zászlós úr Márton és dehogy cserélt volna hirtelenében valakivel. Mert létezhetik talán cifra városokban különb fürdő is, — de jobban eső sehol. Mire felöltöztem már 7 tojást lopott össze a cigány és 10 perc múlva egy serpenyő rántottát nyújtott elém az én öreg szolgám, infanterist Jónás András. Elég volt mára az útból, itt várjuk be a reggelt. Vendégül hívtak a tiszti menázsiba. Makói bakagyerek nagy tálban hozta a szalonnabőrös krumplilevest és még éjjel is csurgott rá a nyálam. Megint szereztek az én jó bakáim fehérpárnás ágyat. Faggyú­­gyertya mellett piros tábori lapokon üzen­getek a csíkos szerb abroszról azoknak, akiket szeretek, akik otthon vannak a ked­ves kis városban. Akik most villanyfényes kávéházban lesik a sürgönyt, a hirt mirólunk, — vagy gondtalanul álmodnak egy szebb időről, kikeletről, napsütésről. Almodnak győzelmes, büszke diadalról, havas gránicon marsoló kemény katonákról, jó huszonötösök visszatéréséről .. . Hát én ugyan miről álmodom majd? Han­gos csatazajról, iringó derekú menyecskék parfümillatáról, — kopogó aszfaltról, — fényes kávéházról, — boldog kis otthonról, — az édesanyámról?!?... Eh! Félre a gonddal, — jóéjszakát. Március 13. Zászlós úrnak alázattal jelentem, 7 óra van. Nyolc órakor megindult a patruj, — fél­órára rá az eső. És vágott visszafelé az utón egész nap. Ránk tapadt a komisz ruha, mintha selyemtrikó lenne. Szegény bakan­csok, szegény lábak benne! .. . És csoszo­gunk némán, csáposán, a lucskos görön­gyös mezőn, elmosott gyalogutakon, sáros, süppedő partokon. Fogorvos! Med. univ. Dr. KALINOVSZKY egyet, orvostudor, specialista fog- és szájbetegek részére Eltakarodott a hó egészen. A fehér vilá­got elmosta az eső. Az elszórt bakasirok, a görbe kis keresztekkel komoran gubbaszkod­­nak 3í utszélen. — Feketén, mint az elmúlás. Csak az égbolton néha-néha felcikkázó villá­mok fonnak glóriát köréiük. Mintha adózni akarnának rácok haláláért, «Timok divízió» csúf elmúlásáén . . .! Öreg estéig róttuk a partokat. Mire haza­érkeztünk a háromnapos útról, — régen nyugodtak már a palócbakák. Mi is födél alá kerültünk lassan. Dideregve, fázva fej­tettem le magamról a tönkreázott gúnyát és nemsokára s/ememre jött az álom. a száraz, csikos-kockás kanavász dunnák között. Nyihogó, pajzán egerek százai tőlem úgrál­­hattok a mestergerendától le a tapasztott padlóig, hancurozhattok, rághattok, — engem fel nem ébreszthettek — alszom mint a bunda. Márton Imre. H g R E K lm Sebesült katonáink husvétja. A Vörös­­kereszt elnöksége a húsvéti ünnepek alkal­mából felkérte a környékbeli körjegyzők nejeit, hogy természetbeni adományok gyűj­tésével legyenek azon, hogy a Vöröskereszt megajándékozhassa a helybeli csapat- és megfigyelőkórház betegeit. Ezen gyűjtés nem várt eredménnyel járt. Kapott az egy­let adományokat Pinc,. Pohár, Ipolynyitra, Kálnó, Szinobánya és Fülekkelecsényből, úgy, hogy ebből a csapatkórházban levő 600 katonának adhatott zacskókba csoma­golva kalácsot, piros tojást, szalonnát vagy kolbászt, nehéz betegeknek pedig utóbbi helyett egy darab csokoládét; ezenkívül még 5000 cigarettát osztott szét ott. Ezenkívül adott a helybeli Megfigyelőben levő sebe­sülteknek 200 drb. zacskót ugyanolyan tar­talommal mint a csapatkórházban. Ezenkívül 307 szelet kalácsot, 3 kg. csokoládét, 100 drb. citromot, 5 kg. kockacukrot, 5000 drb. cigarettát és még külön 220 drb. piros tojást adott oda. 50 drb. mákospatkót, mit Gajdos Gyulánktól kapott a Vöröskereszt, szintén szétosztott. A Csapatkórházban lévő tifuszos betegeknek 10 liter bor, 3 üveg málnaszörp, 1 nagy üveg befőtt, 2 csomag tea, 50 drb. citrom, 5 kg. cukor, 1 torta, 1000 drb. cigaretta jutott az adományból. A városi hadikórház pedig 2 bárányt kapott. Az ajándékba kapott élelemből eladott az egy­let egy bárányt, 3 zsák krumplit, 450 tojást és ezek árából a kalácshoz szükséges cuk­rot, lekvárt, tejet és élesztőt vette meg. Az adományokból megtakarítottunk egy csomó babot, vagy 3 zsák lisztet, befőttet, szil­­vóriumot, stb., mit a Vöröskereszt annak Fogspecialisía! és KEMÉNY EDE áll. vizsgázott fogtechnikus Budapestről Üosoncra érkeztek és az jldamecz-féle házban (Kisbér-utca 25. szám alatt) megkezdték a rendelést. Készítenek amerikai műfogakat a legmodernebb kivitelben, fogsorokat szájpadlással és szájpadlás nélkül, arany és platina hid- ... . •• , munkát, arany és platina koronákat 3 gyökGEGK Git3V0llt3S3 nGlkÚl. Arany platina csatt (Stift) fogakat, kaucsuk és celluloid fogsorokat amerikai légnyomással, rugókkal vagy aranykapcsokkal, isü ISO ISO Arany, platina, aranyamalgam, ezüst, porcellán, email, opál, cement fogtöméseket. Plombák. Fog- és fogtőhuzás, valamint fogtisztitás a legújabb mód­szer szerint érzéktelenitéssel, teljesen fájdalom nélkül. Törött, rossz, használhatatlan fogsorok javítása és ujjáátdolgozása. Szolid, mérsékelt árak! “W f-*“ Munkáért jótállást vállalnak! Rendelnek egész napon át, (vasár- és ünnepnap is.) Szép és jó munkáért nagy aranyéremmel és érdem kereszttel kitüntetve. Állandó műterem: Budapest, VII. kér., Rákóczi-ut 62., I. emelet, 2. ajtó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom