Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-01 / 13. szám

X. évfolyam 13. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. április 1. LOSOHCI1USAG A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek, egyesületek, további . 5 , SZERKESZTŐSÉG: VtéirtTM. 5 K = L ■ T.n.tűK és Körjegyzők Egyebet. UgJ.. réezén. ■ ^^J^^X'köz^ényrntSSl'd'S.' Negyedévre. , • . , 2 K — I. ® évi előfizetési díj 5 korona. KIADÓHIVATAL* VIDÉKREt ■ F<rvM „ín, Ara 20 fillér I Losonc, Kubinyi-tér 11., hová az előfizető-Egész évrs.......................................10 K - f. m & ■ sek, hirdetések, mindennemű pénzkülde-Negyedévre' ! ! ' ] aKSOt ■ Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. , mény<* feis^ra^sok^ntfalnd^k0"“^01* n' empora mutantur! Nem politi- I zálunk, de ami igaz, — igaz. A Lukács - Désy pör során például a kormány rendelke­zésére álló sajtó kétségbeesetten védel­mezte azt az elvet, hogy «pártkassza mindig volt» s hogy a magyar politikai közélet ethikája szerint nem tisztesség­telen dolog az állammal kötött üzletek után províziót fizetni az uralkodó part kasszájába. Ez az elv más variációban azt fejezte ki, hogy aki nálunk az állam­mal üzleti viszonyba akar lépni, ennek az az előfeltétele, hogy provízióval sze­rezze meg a kormányhatalom birtokosai­nak támogatását. Vagyis ez az elv végső konzekvenciajáoan azt jelentette, hogy megengedett, nem tisztességtelen, nem erkölcstelen dolog az államérdeket a pártérdek, va^v beto'v^‘=<~'c »oryespk részeltetése mellett megkárosítani. A munkapárti közfelfogás akkor ezt az elvet parlamenti határozattal szentesí­tette s — ha rajta múlik — bíró Íté­lettel is szentesíteni szerette volna. Sőt Tisza István gróf egy banketten a só­szerződés hősét uj Széchenyinek nevezte el nyilván azzal a tendenciával, hogy felülbírálja és helyesbítse pártja és a magyar közvélemény szemében a bíró­ság ítéletét. Nem tehetünk róla, de nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy bizonyára sok Neumann tapsolt akkor ennek a beszédnek, hogy, ha még eddig meg nem tette, ezután föltétlenül szembe fog helyezkedni nemcsak elvben, de a gyakorlatban is az államérdekről szóló magyar bírói felfogással. A posztócsalók is ezt tették s most elmélkedhetnek rajta, hol hibázták el a dolgot. Elmél­kedhetnek a végzet igaztalanságán, mely az egyik hőst a hatalom jóvoltából egy történelmi melléknévhez, a másikat pedig a börtön fenekére juttatta. Nincs mindenkinek egyforma szerencséje. Az 1913. évi zárszámadások felülvizs­gálása most van folyamatban. A felülvizs­gálatot Ticsinszky Árpád pénzügyi szám­­vizsgáló eszközli. Kiadó lakás Négy szoba, konyha, előszoba és mellékhelyiségek. Értekezni lehet dr. Vályi Béla ügyvédnél. Gondolatok a „háború“ látköréből. Közli: Dr. Bazovszky Lajos. IV. Nemcsak a boncolgató, analysáló, a min­deneket elemeire szétszedni törekvő elme, hanem talán minden ember fölveti mosta­nában a kérdést, hogy mi is a mostani háborúnak az oka. Ma már a vidéki prókátor társaság niveauján jóval alul állók is tudják, hogy e háborúnak a voitaképeni oka nem a sarajevói merénylet, amelyről való véle­ményünk nyilván benfoglaltatik ezt megelőző abbeli fejtegetésünkben, amelynek kapcsán mi az erkölcstelenséget politikai téren is elitéljük s természetes tehát, hogy a gyil­kosság eszköze úgy büntetőjogilag, mint politikailag is erkölcstelen. Nagyon Ízléstelen idce- haTpfkw,1*" Is ^ ípIpm naov háborújáról folyó, lehet hogy téves, azonban feltétlenül jóhiszemű elmélkedést mucsai prókátorok feleselésévé lesülyeszteni. A hazafiság kérdése egyike azoknak, amelyek épen a mostani háború alkalmával váltak a legaktuálisabbakká és amely kérdés­ről tekintettel épen a mi magyar viszonyainkra, el fogom akarni mondani észrevételeimet külön. Most csak annyit, hogy a közös nagy bajnak mindnyájunkat össze kellene forrasz­tania s keresnünk kellene már eleve a boldog megértő együttélés feltételeit; mert higyje el nekem a tisztelt olvasó, hogy ezen békés együttélést nem lehet egyes pártoknak vagy pártérdekeknek, hanem édes mindnyájunk­nak kell majd pártállás, vallásfelekezet, nem­zetiségi és osztálykülönbség nélkül meg­teremtenünk. A pártérdek kivált vidéki helyeken rendszerint magánérdek; már pedig itt nagy és összefoglaló hatalmas tevékeny­ségről van és lesz szó. Caveaut consules, nequid respublica detri­ment]' capiat! Vigyázzanak a vezetők, neiiogy a köz valami kárt szenvedjen. Én ezt a legbarátságosabb és a leghazafiasabb érzü­lettel mondom. A hazafiság fogalmát majd tisztázhatjuk egymás közt. Most visszatérek a jelen háború okaira. A jelen háborút «a két tengerszoros miatti háborúnak» lehetne neveznünk. Az egyik tengerszoros a Boszporus—Dardanellák csa­tornája, a másik tengerszoros a La Manche csatorna, illetve a Pás de Calais. — Ezért a két tengerszorosért folyik a nagy öldöklés. A németek ki akarják maguknak küzdeni a Pás de Calaison való akadálytalan átjárást, az a feletti uralmat s az oroszok ugyanezt igyekeznek elérni a Dardanellák tekintetében. Meg kell azonban már itt jegyezni, hogy az oroszoknak a Dardanellákon való átjut­­hatása az oroszokra nézve ugyan szintén nagyfontosságu kérdés, de a mostani háború­ban a Dardanellák is az angolok és a németek közti konfliktus okai között szerepelnek. Azonban menjünk sorban! Amig a németek nem képesek megsze­rezni a maguk számára azt a tengeri positiót, amely positió kizárja, hogy az angolok vagy akár a franciák bármikor megakadályozhassák a La Manche csatornán át való átkelést, addig a németek kereskedelme nem szabad, hanem voltaképen a két nagyhatalom kénye­­kedve szerinti csak. Németország addig a világkereskedelem szempontjából csak má­sodrendű állam lehet. Egy tekintet Európa térképére teljesen meggyőz bennünket ennek igazságáról. A Calais tengerszoros Német­ország részére az a kapu. amelyen át a világkereskedelmet lebonyolíthatja. Bizonyos dolog, hogy Németország kereskedelmi expansiója a dunai medencén át, Konstanti­­nápolyon keresztül a perzsa öböl felé is tendál, Trieste! és az Adriát nem is említve, de ez másodrendű érdek : a Calais szoros az Achilles sarok ránézve. Ezen szempontból, saját jól felfogott érdekének szempontjából Németországnak a Calais szoros partjain keli megvetnie a lábát. Hatalmi utón! Mert a dolgot úgy kell ám elképzelnünk, hogy hiába biztositiák a, szabad forgalmat például nemzetközi szerződések. Látjuk, hogy mit érnek ezek ! Németország kétségkívül nagyon rokon­szenves devise alatt harcol akkor, amikor a kereskedelem szabadságáért harcol. És po­litikai erkölcstelenségnek kellene deklarál­nunk Anglia háborúját, amennyiben ki fog tűnni, hogy ez pusztán csak a szabad ke­reskedelem akadályozását tűzte ki céljául. Minden népnek joga van a szabad keres­kedelemhez, kereskedelmének teljes kifejlesz­téséhez és aki ezt megakadályozni törek­szik, az gyilkosa akar lenni. Innen magyaráz­ható a Német nemzetnek emberfeletti harca, törekvése, tytáni élet-halál küzdelme, mert minden áron le kell gyűrnie azokat, akik életének nedvét, sőt a levegőt akarják tőle elvenni, akik egyenesen a német nemzet léte ellen tőrnek. És innen magyarázható már a háború előtt szárazföldi és tengeri erejének eddig még soha és sehol sem tapasztalt fokra való emelése, fejlesztése. Németországnak épen ezért mindent el kell követnie s mindent fel kell áldoznia, hogy a jelen nagy küzdelméből győztesen kerüljön ki. Ez Németországnak közvetlen saját kenyér- és életkérdése. És el is fog mindent követni! Ennek már eddig fényes haditettei és sikerei a legbiztosabb zálogai. A jelen nagy háborúja a «made in Germany» kérdésében, vagyis a német már­kának, a német kereskedelmi cikknek az angol kereskedelmi cikkek elleni nagy versenyében, a kereskedelmi érdekekben gyökerezik. Németországnak az érdeke a Dardanellák­­kérdésében ugyancsak az angol érdekekkel ütközik össze. Tehát a Dardanellák kérdésé­ben is Németországnak nem az orosszal van elintézendő konfliktusa, hanem szintén az angollal. Ez első pillanatra szinte visszás­nak látszik, de a nagy világproblémák és diplomáciai hálózatok ösmerője ezt tudja- Nevezetesen a Dardanellák kérdése Német­ország nézőszögéből tekintve a konstanti­nápolyi uralmat jelenti, —: hogy t. i. Német­ország a török diplomáciára legalább is oly befolyást gyakorolhasson, mint pl. a mi

Next

/
Oldalképek
Tartalom