Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-01 / 13. szám
X. évfolyam 13. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. április 1. LOSOHCI1USAG A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek, egyesületek, további . 5 , SZERKESZTŐSÉG: VtéirtTM. 5 K = L ■ T.n.tűK és Körjegyzők Egyebet. UgJ.. réezén. ■ ^^J^^X'köz^ényrntSSl'd'S.' Negyedévre. , • . , 2 K — I. ® évi előfizetési díj 5 korona. KIADÓHIVATAL* VIDÉKREt ■ F<rvM „ín, Ara 20 fillér I Losonc, Kubinyi-tér 11., hová az előfizető-Egész évrs.......................................10 K - f. m & ■ sek, hirdetések, mindennemű pénzkülde-Negyedévre' ! ! ' ] aKSOt ■ Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. , mény<* feis^ra^sok^ntfalnd^k0"“^01* n' empora mutantur! Nem politi- I zálunk, de ami igaz, — igaz. A Lukács - Désy pör során például a kormány rendelkezésére álló sajtó kétségbeesetten védelmezte azt az elvet, hogy «pártkassza mindig volt» s hogy a magyar politikai közélet ethikája szerint nem tisztességtelen dolog az állammal kötött üzletek után províziót fizetni az uralkodó part kasszájába. Ez az elv más variációban azt fejezte ki, hogy aki nálunk az állammal üzleti viszonyba akar lépni, ennek az az előfeltétele, hogy provízióval szerezze meg a kormányhatalom birtokosainak támogatását. Vagyis ez az elv végső konzekvenciajáoan azt jelentette, hogy megengedett, nem tisztességtelen, nem erkölcstelen dolog az államérdeket a pártérdek, va^v beto'v^‘=<~'c »oryespk részeltetése mellett megkárosítani. A munkapárti közfelfogás akkor ezt az elvet parlamenti határozattal szentesítette s — ha rajta múlik — bíró Ítélettel is szentesíteni szerette volna. Sőt Tisza István gróf egy banketten a sószerződés hősét uj Széchenyinek nevezte el nyilván azzal a tendenciával, hogy felülbírálja és helyesbítse pártja és a magyar közvélemény szemében a bíróság ítéletét. Nem tehetünk róla, de nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy bizonyára sok Neumann tapsolt akkor ennek a beszédnek, hogy, ha még eddig meg nem tette, ezután föltétlenül szembe fog helyezkedni nemcsak elvben, de a gyakorlatban is az államérdekről szóló magyar bírói felfogással. A posztócsalók is ezt tették s most elmélkedhetnek rajta, hol hibázták el a dolgot. Elmélkedhetnek a végzet igaztalanságán, mely az egyik hőst a hatalom jóvoltából egy történelmi melléknévhez, a másikat pedig a börtön fenekére juttatta. Nincs mindenkinek egyforma szerencséje. Az 1913. évi zárszámadások felülvizsgálása most van folyamatban. A felülvizsgálatot Ticsinszky Árpád pénzügyi számvizsgáló eszközli. Kiadó lakás Négy szoba, konyha, előszoba és mellékhelyiségek. Értekezni lehet dr. Vályi Béla ügyvédnél. Gondolatok a „háború“ látköréből. Közli: Dr. Bazovszky Lajos. IV. Nemcsak a boncolgató, analysáló, a mindeneket elemeire szétszedni törekvő elme, hanem talán minden ember fölveti mostanában a kérdést, hogy mi is a mostani háborúnak az oka. Ma már a vidéki prókátor társaság niveauján jóval alul állók is tudják, hogy e háborúnak a voitaképeni oka nem a sarajevói merénylet, amelyről való véleményünk nyilván benfoglaltatik ezt megelőző abbeli fejtegetésünkben, amelynek kapcsán mi az erkölcstelenséget politikai téren is elitéljük s természetes tehát, hogy a gyilkosság eszköze úgy büntetőjogilag, mint politikailag is erkölcstelen. Nagyon Ízléstelen idce- haTpfkw,1*" Is ^ ípIpm naov háborújáról folyó, lehet hogy téves, azonban feltétlenül jóhiszemű elmélkedést mucsai prókátorok feleselésévé lesülyeszteni. A hazafiság kérdése egyike azoknak, amelyek épen a mostani háború alkalmával váltak a legaktuálisabbakká és amely kérdésről tekintettel épen a mi magyar viszonyainkra, el fogom akarni mondani észrevételeimet külön. Most csak annyit, hogy a közös nagy bajnak mindnyájunkat össze kellene forrasztania s keresnünk kellene már eleve a boldog megértő együttélés feltételeit; mert higyje el nekem a tisztelt olvasó, hogy ezen békés együttélést nem lehet egyes pártoknak vagy pártérdekeknek, hanem édes mindnyájunknak kell majd pártállás, vallásfelekezet, nemzetiségi és osztálykülönbség nélkül megteremtenünk. A pártérdek kivált vidéki helyeken rendszerint magánérdek; már pedig itt nagy és összefoglaló hatalmas tevékenységről van és lesz szó. Caveaut consules, nequid respublica detriment]' capiat! Vigyázzanak a vezetők, neiiogy a köz valami kárt szenvedjen. Én ezt a legbarátságosabb és a leghazafiasabb érzülettel mondom. A hazafiság fogalmát majd tisztázhatjuk egymás közt. Most visszatérek a jelen háború okaira. A jelen háborút «a két tengerszoros miatti háborúnak» lehetne neveznünk. Az egyik tengerszoros a Boszporus—Dardanellák csatornája, a másik tengerszoros a La Manche csatorna, illetve a Pás de Calais. — Ezért a két tengerszorosért folyik a nagy öldöklés. A németek ki akarják maguknak küzdeni a Pás de Calaison való akadálytalan átjárást, az a feletti uralmat s az oroszok ugyanezt igyekeznek elérni a Dardanellák tekintetében. Meg kell azonban már itt jegyezni, hogy az oroszoknak a Dardanellákon való átjuthatása az oroszokra nézve ugyan szintén nagyfontosságu kérdés, de a mostani háborúban a Dardanellák is az angolok és a németek közti konfliktus okai között szerepelnek. Azonban menjünk sorban! Amig a németek nem képesek megszerezni a maguk számára azt a tengeri positiót, amely positió kizárja, hogy az angolok vagy akár a franciák bármikor megakadályozhassák a La Manche csatornán át való átkelést, addig a németek kereskedelme nem szabad, hanem voltaképen a két nagyhatalom kényekedve szerinti csak. Németország addig a világkereskedelem szempontjából csak másodrendű állam lehet. Egy tekintet Európa térképére teljesen meggyőz bennünket ennek igazságáról. A Calais tengerszoros Németország részére az a kapu. amelyen át a világkereskedelmet lebonyolíthatja. Bizonyos dolog, hogy Németország kereskedelmi expansiója a dunai medencén át, Konstantinápolyon keresztül a perzsa öböl felé is tendál, Trieste! és az Adriát nem is említve, de ez másodrendű érdek : a Calais szoros az Achilles sarok ránézve. Ezen szempontból, saját jól felfogott érdekének szempontjából Németországnak a Calais szoros partjain keli megvetnie a lábát. Hatalmi utón! Mert a dolgot úgy kell ám elképzelnünk, hogy hiába biztositiák a, szabad forgalmat például nemzetközi szerződések. Látjuk, hogy mit érnek ezek ! Németország kétségkívül nagyon rokonszenves devise alatt harcol akkor, amikor a kereskedelem szabadságáért harcol. És politikai erkölcstelenségnek kellene deklarálnunk Anglia háborúját, amennyiben ki fog tűnni, hogy ez pusztán csak a szabad kereskedelem akadályozását tűzte ki céljául. Minden népnek joga van a szabad kereskedelemhez, kereskedelmének teljes kifejlesztéséhez és aki ezt megakadályozni törekszik, az gyilkosa akar lenni. Innen magyarázható a Német nemzetnek emberfeletti harca, törekvése, tytáni élet-halál küzdelme, mert minden áron le kell gyűrnie azokat, akik életének nedvét, sőt a levegőt akarják tőle elvenni, akik egyenesen a német nemzet léte ellen tőrnek. És innen magyarázható már a háború előtt szárazföldi és tengeri erejének eddig még soha és sehol sem tapasztalt fokra való emelése, fejlesztése. Németországnak épen ezért mindent el kell követnie s mindent fel kell áldoznia, hogy a jelen nagy küzdelméből győztesen kerüljön ki. Ez Németországnak közvetlen saját kenyér- és életkérdése. És el is fog mindent követni! Ennek már eddig fényes haditettei és sikerei a legbiztosabb zálogai. A jelen nagy háborúja a «made in Germany» kérdésében, vagyis a német márkának, a német kereskedelmi cikknek az angol kereskedelmi cikkek elleni nagy versenyében, a kereskedelmi érdekekben gyökerezik. Németországnak az érdeke a Dardanellákkérdésében ugyancsak az angol érdekekkel ütközik össze. Tehát a Dardanellák kérdésében is Németországnak nem az orosszal van elintézendő konfliktusa, hanem szintén az angollal. Ez első pillanatra szinte visszásnak látszik, de a nagy világproblémák és diplomáciai hálózatok ösmerője ezt tudja- Nevezetesen a Dardanellák kérdése Németország nézőszögéből tekintve a konstantinápolyi uralmat jelenti, —: hogy t. i. Németország a török diplomáciára legalább is oly befolyást gyakorolhasson, mint pl. a mi