Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-14 / 2. szám
X. évfolyam 2. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. január 14. mm újság A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉG! ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ - ■ SZERKESZTŐSÉG: Egész évre.......................................8 K — ff« ■ __ _ . ^ * *?? . _* _ r, . , , , , , S3 Losonc, Jókaí-utca 4, hová a lap szellemi Félévre............................................4K — f. H Mógrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét illető minden közlemény intézendő. Negyedévre.......................................2 K-f. ■ évi előfizetési dij 5 korona ■ KIADÓHIVATAL: VIDÉKRE. . ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ Losonc. Kubinyl-tér 11., Iiová az előflzeté-Egész évre.........................................10 K — ff. n ■ tek, hirdetések, mindennemű pénzkulde-Félévre . ... 5 K — j. Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel akiadóhivatalban. m mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 ff. ks ■ felszólalások intezendők. t,-íakttvnamavx•. Tixjr-r,: tvajn?i ■ -r .uftv' rvrm- .v --.bunmüiimvmavrmrfjYtvrrtcwa*t v*iKiwTMaínzcras^ínnKS*. oMioawvainiiMBHBMHaHBBMOHMMBBaHBHnnBBananannBMnHBHa valamikor, hamarosan vagy I ÍÉ?I 1| későbben gúlába rakják a fegyvereket és millió és millió munkás kéz szabadulván fel, hazajönnek az emberek, hogy munkát és kenyeret keressenek: ennek a munkának és ennek a kenyérnek már előkészítve keiElenni. Mert a felszabadult munkás kezek nem várhatnak, a hazatérő gyomrok türelemmel nem lakhatnak jól. Németország ezt a problémát már jóval előbb fogta meg, mert a háború kitörésének pillanatában kiadta a jelszót, hogy a nemzet életének megállnia nem szabad, a munkának úgy kell folytatódnia, mintha háború nem is volna s ha a katonák dolga a nagy konfliktus fegyveres elintézése, viszont az otthonmaradók dolga a i • 'i / ' jr • j /r j * I ' • licrúiZtii cici La ícjiOúCS ítuiii ávajaoan a folytonosság fenntartása. Ehhez képest a német ipar és kereskedelem, ha megcsappant keretben és megcsappant erőben is, de megszakítás nélkül folytatja munkáját, hogy mire a dolgos erők ismét felszabadulnak, nyomban munkához foghassanak. — Reméljük, hogy nálunk is igy lesz. Reméljük, hogy a hősöket mi is a nemzethez méltóan kész munkára és kész kenyérre várjuk. Az ellenkező a nyomor hónapjait jelentené s a diadalmas nemzet belső vereségét, külső szégyenét. Az asszony terített asztallal, a nemzet nyomban megindítható vagy már folytatható munkával várja az ő kedveseit. Úgy illik az, úgy van rendjén. Tehát készítsük elő azt a pillanatot, hogy pillanat legyen és nem hónapok keserű sora, mikor a hős katonák a béke műhelyében folytathatják nemzetvédő és nemzetfentartó munkájukat. Közigazgatási bizottsági ülés. Prónay Mihály főispánnak Budapesten való hivatalos elfoglaltsága miatt Nagy Mihály alispán vezette az ülést. A legközelebbi ülés febr. 11-éré tűzetett ki. Az albizottságok megalakítása után az alispán jelentette, hogy Losoncon és az összes főszolgabiróságok ügyvitelét s pénzkezelését megvizsgálta. A mozgósítás és a kolera elleni védekezés s bevonulások sok helyen túlterheltséget okoztak. Ezután Hanzély Márton indítványozta, hogy hivatalosan derittessék föl, vájjon dr. Szilágyi Dezső ügyvédre szüksége van-e a bankoknak oly mértékben, hogy e címen dr. Szilágyi Dezső a hadbavonulástól bizonytalan időre fölmentessék. Az alispán és Baintner Ottó kijelentették, hogy a pénzintézetek ezen ügyét a közig, bizottságban tárgyalni nem lehet. Majd Török Zoltán a felszólalóval egyetértve is megállapította, hogy nem deliktumról van itt szó, hanern, hogy a fölmentés nem helyes. Miután az alispán kijelentette, hogy a főispán ez ügyben informáitatta magát s a megfelelő lépések el nem fognak maradni, ebben mindenki megnyugodott s a felszólaló indítványát tárgytalannak nyilvánította. Ezután folyó ügyek tárgyaitattak. A VÁROS Tanácsülés volt folyó hó 11-én délelőtt. Az ülés tárgyát folyóügyek képezték. Tiszti elszállásolás. A városi tanács ezúton is fölhívja mindazokat, kiknél a mozgósítás óta katonatisztek laktak és tőlük e címen elismervényük van, hogy ez elismervényüket folyó hó 15-ig Baskay Ferenc tanácsnoknál (I. em. 21.) bemutatni el ne mulasszák. A barak-kórházak megnyitása a közeljövőben bekövetkezvén, tegnap városunkban időzött dr. Hajós egészségügyi főfelügyelő a belügyminisztérium megbízásából. A Könyök-utca. Levél. — Kedves Szerkesztő úr, — mondja meg már az isten szerelmére, hogy leszünk azzal a szerencsétlen Könyök-utcával ? Arra van-e hát kárhoztatva minden Könyök-utcai háztulajdonos, hogy élete végéig nyakig érő sárban járjon és megcsinálja végrendeletét minden alkalommal, ha házából kilépni mer? Adjon tanácsot kérem, mit kellene, vagy lehetne ez ellen tenni ? Mi lesz már a régen kisajátított Kubicza-ház lebontásával, hogy hamarább a városba jussunk és ne kelljen a még százszorta rondább Zöldfa-utcán lecsolnakázni. És mikor tekint kegyes pillantással a város vezetősége felénk is egyszer, hogy legalább egy kis troszkát kapnánk az utcán ásitozó gödrök és feneketlen pocsolyák betöltésére. Mert, ugyan jöjjön el felénk, — a helyzet igy lehetetlen. Nem régiben — mint hallom — egy polgárőr majdnem belefult a Könyök-utcai mazuri tavak egyikébe. Istenemre, kár lett volna érte, de szerencsés a város is, mert hogy fizette volna meg a peches polgárőr hátramaradottainak a kártérítést ilyen háborús időben ? Ugyan adjon egy kis «éceszt» az egyik Könyök-utcai háziúrnak. Az idő mindent meghoz egyszer. Ön egyébként kissé túlzónak és türelmetlennek látszik. A Könyök-utcai pocsolyák is befagynak majd és Önnek nem lesz oka féltenie az életét a befulástól. De ha be se fagynának, sincs elég alapja panaszának. Gondolja meg, hogy n m-.-..«.-; cokk?1 nagyobbak és a hogy azokba 100.1. belekergessenek, h embert, ki bizonyár valamelyik pocsolyái legyen türelmes. Ha a fagy nem is segít talán, a várható augusztusi kánikula mindenesetre fog. (Szerk.) A háború adomái. A bizottság. Magyarul rosszul beszélő altiszt tart előadást katonáinknak a fedezékről és más effélékről. Hallgatják valamennyien isteni félelemmel. — Hát bizony fiuk a háborúban az csak igy van: csinálja minden baka maga elé egy nagy rakást és benne van az egész bizottság. Az orosz lövészárokban. Te Efráim, minő szinü a vér? kérdi a lövészárokban egy azon népcsoporthoz tartozó orosz katona a társától, kik ellen békés időkben pogromokat rendeztek az Atyuska kegyelméből nem egyszer. — Na hallod, minő, hát. .. sárga. Vagy mit tudom én ? Láttam én már vért ? —^ Mii, sárga? Te én akkor megsebesültem. Jó lesz az is Beállít a paraszt a hadkiegészítőhöz és hosszas előzmények előadása után rátér végre arra, hogy újabban besorozott fiát szeretné valahogy felmentetni. — Már csak úgy, alássan kérem, ha lehetséges. Mert a letesletjobb fiam nékem ő,
