Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-04 / 44. szám
X. évfolyam 44. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1915. november 4. A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek eüvesOlttek továbbá • “ SZERKESZTŐSÉG: Iréftz évr»........................................8K-1 ■ ® ® . ’ . . . | Losonc, Jőkal-utca 4., hová a lap szellemi ifiéire;........................................4 K - f. „ Mógrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét Illető minden közlemény Intézendő. Negyedévm ..................................2 K — f. TM évi előfizetési díj 5 korona KIADÓHIVATALi VIDÉKRE, ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ f*80"«? Kublnyi-tér II., hová az előHzeté-Egesz evre.......................................10 K - f. ■ ■ sek, hirdetések, mindennemű pénzkülde-Felévre............................................5 !5 I' m Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 f. SS ■ felszólalások intézendők. Hadikölcsönre jegyezni hazafias kötelesség. ||P|g||zerbia mindent adott, vért éle- KÍSqS tét, anyagi javakat s kapott szenvedést, irtózatos gondokat s mialatt hatalmasszövetségeseit vereség után vereség érte, mialatt Franciaország képtelen volt melléről a német vasöklöt lerázni, mialatt Oroszország ahelyett, hogy közeledett volna hozzá s a magyar Alföldön át kezet nyújtott volna neki, egyre messzebb, egyre hátrább távolodott s mialatt Anglia a Dardanelláknál és Ypernnél. Olaszország az Isonzónál vérzett eredménytelenül, — Szerbia, a kicsiny, a szegény,az agyonpártfogolt Szerbia megszégyenítette protektorait, győzelmeket aratót s megvédte határait. Szerbia tizennégy hónapig mindent elvégzett, sőt többet végzett annál, amire vállalkozott, nagy szövetségesei semmit se végeztek el. Előrelátható volt, hogy Szerbia egymagában nem állhat helyt a végtelenségig barátai helyett is s hogy egyszer elkövetkezik az óra, amikor barátainak kell majd érte helyt állniok. Ez a pillanat most itt van, már talán el is múlt. Pasics kétségbeesett sürgönye már megjárta Angliát s ime Lansdowne lord segítő, fölmentő, szabaditó csapatok helyett szavakkal felel a hörgő könyörgésre. Szerbia talán elpusztul, talán megmarad, hatalmas barátai ellenére is. Sorsa rettentő: a kicsinyek, a hivek sorsa ez, akik a hatalmas barátba vakon, naivul, fenntartás nélkül bíznak. Rettentőbb a sors már csak úgy lehet, ha a hatalmasabbik fél akkor hagyja cserbe a kissebbiket, vagy akkor játsza ki, mikor már amannak vére árán győzelemhez jutott. Briand ajkairól halljuk, hogy a döntés nyugaton fog bekövetkezni s a döntés az entente győzelme lesz. Ismerjük már ezt a nótát. Egyszer nyugaton, máskor északon, egyszer szárazon, máskor vizen kellene a döntésnek bekövetkezni s közös jellemvonása mindegyiknek, hogy ahol az entente már megkapta a verését, azt nem fogadják el döntésnek. Most, amikor a Balkánon is az entente ellen dőlt el a kocka, Briand föleleveniti a nyugati fronton kivívandó győzelem strófáját. De hogy a francia nemzet néhány héttel a nagy nyugati offenziva véres összeomlása után valami nagy lelkesedéssel és hittel énekelhetné ezt a strófát, alig hisszük. Azt még csak el lehetett hitetni a józanodó francia közvéleménnyel, hogy a Balkánon, megfelelő diplomáciai munkával, tengerről és szárazon, esetleg kilehet csikarni a győzelmes döntést. Ott ugyanis még nem szenvedett vereséget a négyesszövetség s idáig nem próbálkozott általános offenzivával. De a nyugati fronton már ki van próbálva az erők teljessége. Ott már nagyob erővel, mint legutóbb, nem kísérletezhet az entente s azért nem hisszük, hogy a francia nemzetet lángra gyújthatná Briand fölmelegitett nótája a döntésről, mely a nyugati fronton fog elkövetkezni. Pénzintézeti gyakorlattal kereskedelmit végzett kitűnő bizonyitvánnyal rendelkező magyar levelezőim azonnali belépésre állást keres. Cim a kiadóhivatalban. Áru-uzsorások. A törvény holt betű, amíg emberek tetteiben meg nem élemedik. A legjobb törvény is csak merev test, melyet lélekkel az ember tölt meg s legfőképen kell gazdag, emberi lélek a hiányos törvény olyan megelevenitéséhez, amelyben a törvény mégis meg tudja közelíteni az eleve kívánt és elképzelt hatását. A mi uzsoratörvényünk annyira hiányos, hogy bízvást, alig létezőnek tekinthetjük s a tőkekamaí percentjének olyan, amilyen szabályozásán kívül az egyéb dús uzsorák teljességgel elkerülték a törvényhozónak figyelmét. Talán azérl volt ez igy, mert azok a törvényalkotó urak el sem képzelték eddig a szipolyozásnak azt a töménytelen lehetőségét, amellyel bennünket most a háború meglepett, de nincs és nem lehet olyan jóhiszemű törvényhozó ur, aki a mai idők tapasztalatain okulva és elszörnyedve ne hinné nagyon sürgősnek a dús uzsoratenyészet gyökeres kiirtását. Ha van egy felső határ, amellyel a tőke jogos jövedelmezősége limitálható, kell lennie olyannak is, amely az egyéb javak forgalmában limitálja a jogos hozadékot, hiszen nyilvánvaló, hogy a gazdasági élet nemcsak a pénz forgalmában áll s nemcsak a pénz az az árucikk, amelyet a szolid haszonnál drágább haszonnal forgalomba hozni az egész gazdasági lét szoliditása ellen való súlyos bűn. Hiába védi a törvény a megszorult és kényszerhelyzetben levő embert lelketlen pénzkölcsönzőlt kizsákmányolásától, ha minden más első-i rendű szükségletünkért szabadon nyúzhat az uzsora s mert az a haszon, amit a boltos vesz árujáért és a termelő vesz terményeiért, épen olyan kamat, mint amit a tőkés pénzéért vesz, alig érthető, hogy az élelem- és áruuzsorát miért nem gátolják ugyancsak szigorú törvények üzelmeikben. Aki nekem ma 140 koronáért akar csizmát csinálni, az épen olyan jogtalanul és indokolatlanul keresi törvényes hasznának sokszorosát, mint az a pénzember, aki ötven percent kamattal nyomorit meg s ha a pénzuzsora hiteléletünket veszélyezteti, az áru- és terményuzsora magát a megélhetést támadja alapjában, már pedig hiábavaló ott, a legellenőrzöttebb hitelviszony, ahol az emberek nem képesek megélni. Enni, ruházkodni és lakni kell mindenekfölött az embernek, hogy részesülhessen a szabályozott hitel áldásaiban s végeredményben csak a nagy pénzrezervoárokra jó, minden más létezőre egészen végzetes, ha az adós és a kisebb hitelező tönkre megy a többi uzsorások miatt. Ha tehát a törvény hézagos, kell lenni embernek, aki lélekkel kipótolja a hézagokat, aki egy uzsoráskodó susztert a kihágási bíróság utján az élelmiszerdrágitókkal egysorban lebüntettetett. Ez persze nem az uzsoravétség büntetése, de legalább eddig teljesen büntetlen uzsora besorozása a kihágások közé s ha nem is kaphat börtönt uzsoráért, vagy ahogy kellene hazaárulásért, aki a megpróbált magyarság nehéz helyzetét használja martalóckodásra, legalább azt a minimális megtorlást megkapja, amit egy igaz ember mér rá, a törvény betűjét bölcs Ítéletben megemlítvén. Az élő törvény a jó biróság és a jó közigazgatás és ilyen példák mutatják, hogy ez a két faktor nállunk megvan és a legvéznább törvények is a lehetőséghez képest legsujtóbb erővel elevenednek meg. (Közig. Közlöny.)
