Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-21 / 42. szám
LOSONCI ÚJSÁG A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN ■ ■ . i, . auux ■ SZERKESZTŐSÉG: tjLész ........................................8 K - L ■ rSjTZ F°J rí ■ Losonc, Jókai-utca 4., bovfi a lap Elérni reiévre.............................................4 K — f. — Kógrídmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét illető minden közlemény Intézendő. Negyedévre.............................., . 2 K — (• ■ évi előfizetési dij 5 korona ■ KIADÓHIVATAL: VIDÉKRE: ■ Eirves szám ára 20 fillér ® Losonc, Kublnyl-tér II., hová az előflzeté-Egész évre.......................................10 K — f. ■ n aek, hirdetések, mindennemű pénzkülde-E*lévr® • • • • 5 K - f. Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére yonatkoz« Negyedévre..................................2 K 50 f. ■ J ' ■ felszólalások Intézendők. X. évfolyam 42. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1915. október 21. Hadikölcsönre jegyezni hazafias kötelesség. j közös címerünk minden esetre 1 i nagyon örvendetes és jó' Skai szándékok jele. Régi sérelem: a közös címer, közös zászló sok harcot okozó kérdése nyert orvoslást, régi kívánság nyert némi teljesülést a legújabb királyi kézirat által. De ez még nem garancia arra nézve, hogy most már veszély nélkül csinálhatunk akár egy ötven éves kiegyezést is és nem volna garancia erre akkor sem, ha bizonyosak volnánk most uralkodó magyar vezéreink olyan- kérlelhetetlensége felől, amely nem tűri, hogy az ipari Ausztria az egység keretében agrárgyarmatának tartsa Magyarországot. Mert ebben az esetben is súlyos hendikep volna magyar küzdőinknek az osztrák túlsúly sók ténybeli bizonyítéka, igy pedig félős, hogy magyar vezéreinknek túlságosan kezükhöz állanának ezek a bizonyítékok. Kész tisztelettel tisztelgünk az uj cimer előtt, hálásak vagyunk érte — mert tanujelét látjuk, hogy nem hiába küzdöttünk, nem hiába áldoztunk, nem hiába véreztünk eddig; hálásak vagyunk a királyi kegyért, hálásak vagyunk megnyilatkozásának formájáért is. De egy végleges, vagy csak hosszabb megállapodáshoz is a valóság igen nagy summája kell még a szépen megalkotott szimbólum mögé. A cimer egy összekovácsolt egység címere, de amit hirdet, hogy ebben az egységben két önálló ország van, csak akkor lesz minden centralizmus gátlója, ha a címerek mögött csakugyan két, egymásra utalt s ezt egyenlőképen belátó s eszerint cselekvő, saját érdekeit külön is érvényesíteni tudó ország lenne. Lehet, hogy igy is van, de a cimer felől az is lehet, hogy nincs igy. A cimer teljes értékű csak akkor lesz, ha kétségtelenné válik, hogy a szimbólum mögött teljes értékű realitások vannak. Közigazgatási bizottsági ülés. Prónay Mihály főispán elnöklésével f. hó 14-én közigazgatási bizottsági ülés volt, melyről Kuhinka István kimentette magát. A legközelebbi ülés november 13-ára tűzetett ki. Vármegyei közgyűlés. Prónay Mihály főispán elnökléséve! f. hó 15-én volt a vármegyei székház nagytermében a törv. bizottság őszi rendes közgyűlése. Az elnöklő főispán, miután a jegyzőkönyv, hitelesítésére Aninger László, Baintner Ottó és Feledi Jenő bizottsági tagokat kérte föl, általános figyelem közt lelkes hangú beszédet intézett a közgyűléshez. A közgyűlésen az állandó választmány javaslatai emelkedtek határozati erőre. Beválasztattak az állandó választmányba: Sörös Béla (1916-ra). Igazoló választmányba: Cservenyák György, Hanzély Gyula, dr. Hermann Károly, Soóky Endre, Szilágyi Mór (I91ő). * Közigazgatási bizottságba: Baintner Ottó, Hanzély Gyula, Mocsáry Ödön, dr. Mocsáry Sándor, Török Zoltán (1916—1917. évre). A vármegye a harmadik hadikölcsönre százezer koronát jegyzett. — Városunkat érdeklő ügyek: Losoncon a közkórháznak 70000 korona kölcsön nyújtása, a várqsi alkalmazottak háborús pótléka 3550 korona, Ernyei Ferenc és Clasel Aranka drágasági pótléka 250 és 200 korona, a a harmadik hadikölcsön jegyzése 50000 korona, jóváhagyattak. A kereskedelem és a háború. Irta: Paál Jób. Néhány nappal ezelőtt Sándor János Magyarország belügyminisztere rendeletet intézett az ország összes törvényhatóságaihoz, igy a mi törvényhatóságunk vezetőjéhez is. Ebben a rendeletben a miniszter úr arra utasítja a hatóságokat, hogy a jövőben a lisztmennyiségeket lehetőleg mindenkor a kereskedők utján hozzák forgalomba, a miniszter szerint ugyanis ezzel az eljárással feleslegessé válik egy egyébként sok tagú és nem kis költséggel járó külön szervezet felállítása, másrészt azonban a Iisztkereskedelem visszaszáll ismét méltó helyére: a magyar kereskedők üzleteinek pultjai mögé. Ennek a miniszteri rendeletnek a megszületését hosszabb akció előzte meg. A múlt esztendő kellemetlen tapasztalatai után éppen a magyar kereskedők voltak azok, akik sikra szálltak a viszonyok javítása érJ dekében és akik erélyes intézkedéseket követeltek a kormánytól. Magyarország hatvanezer füszerkereskedőjének legnagyobb egyesülete : a Magyar Füszerkereskedők Országos Egyesülete szakadatlan munkával igyekezett kiköszörülni a füszerkereskedőket ért sérelmeket és az egyesület vezetősége küldöttséget is vezetett az egyes minisztériumok fejeihez. A küldöttségek szónakai: Horváth Nándor, a füszerkereskedők egyesületének elnöke és Farkas Vilmos egyesületi titkár meggyőző szavakkal tárták fel a kormány előtt azt az áldatlan helyzetet, amely a füszerkereskedők sérelmei mellett határozottan hátrányos az ország egész fogyasztó közönségére is. Az volt ugyanis akkor a helyzet, hogy egyes vidékein az országnak gombamódra szaporodtak meg az alkalmi vállalatok, amelyek a gabonabeszerzési kormányrendeletre támaszkodva szövetkezeteket alapítottak, amely szövetkezetek nem feleltek meg a népjólétet szem előtt tartó szövetkezeti eszmének, hanem egyedüli céfjuk az volt, kihasználni a helyzetet és a kereskedők tönkretételével meg nem engedett haszonhoz jutni. A kormányrendelet ugyanis megengedi, hogy szövetkezetek és alkalmi vállalatok közvetlenül szerezhetnek be gabonát a saját tagjaik lisztigényeik kielégítésére akkor, amikor a kereskedő még csak lisztet sem vásárolhat a legtöbb helyen közvetlenül az évek óta üzleteihez' szokott vevőközönsége részére. Amikor tehát a kereskedő a legkétségbeejtőbb helyzetnek volt kitéve, akkor egyes ilyen alkalmi vállalatok irigylésre méltó állapotba kerültek volna, ők ugyanis kerestek volna a lisztnél a gabona megőrlésénél és nekik még a hatósági kezelési dijat sem kellett volna megfizetni. Ezek az állapotok kétségkívül a becsületes és tisztes magyar kereskedelem súlyos megkárosításával egyidőben megkárosították volna a közönséget is, amely kénytelen lett volna a megszokott kereskedő üzlete helyett kényszerűségből meg nem bizható helyen beszerezni a szükségleteit. Az említett miniszteri rendelet megváltoztatta most már a helyzetet és megmutatja a helyes utat azoknak a hatóságoknak is, amelyek eddig talán nem tudták, hogy a magyar fogyasztó közönség érdeke szorosan összefügg a magyar kereskedők érdekeivel. A magyar kereskedők tisztességesen és becsületesen viselték magukat a háború alatt, méltó elégtétel tehát a részükre ez a miniszteri rendelet, amely megnyugtathatja
