Losonci Ujság, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-02 / 35. szám
X. évfolyam 35. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1915. szeptember 2. LOSOHCIILISAG A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ARAK HELYBEN: ■ KöxségeU, egyesületek, további * 5 .Z.TTlÖSfQ i „ , %ítZr?n 4 !< : i ? IMírídmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részér« részét Mlető minden közfemény'lntézendö. Negyedévre.......................................2 K — I• TM előfizetési d|j 5 korona. KIADÓHIVATAL* VIDÉKKÉ! ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ íftson^U ’ h°vár“zeI5lÍ?ieJ4' Egész évre ....... 10 K — f. m ■ sek, hirdetések, mindennemQ pénzkQld«Negyedévre ! . ' ! |^o fi I H.rdetések Jutányos áron vétetnek fel a k.adőh, vauiban. , "»ények lóversenyek végén szoktak a levert lovak számára vigaszver- 1 senyt rendezni, hogy azok az J angol telivér gebék, melyeket minden futamban legyőztek, egymás között — a győztesek kijárásával — vetélkedhessenek s eldönthessék, hogy legalább a «nyeretlenek» között melyik a legkülönb? A legyőzött ententehatalmak most ilyen vigaszversenyt rendeznek maguk között a nyelvelésben. A «nyeretlen» cár, aki már igazán gyengén ül a saját nyergében is, szövetségeseit igyekszik vigasztalni, hogy < ő kitart a végsőig» s addig folytatja a háborút, mig egyetlen ellenséges katona lesz orosz földön. Kontrázik e nótához Sassonov s az orosz hadügyminiszter is. De nekünk úgy tűnik föl, mintha ezek az urak ebben a vigisz-versenyben csak önmagukat aka rnák megvigasztalni. Az aránylag legkevesebbet hazudozó angol lapok már kezdik beismerni, hogy ebben a háborúban Oroszországnak hosszú ideig ne i lesz aktiv szerepe. Mert a szaladást nem lehet aktiv szereplésnek mondani. S ha ma pályadijat tűznének ki annak megállapítására, hogy az orosz sereg hol fog megállapodni a visszavonulásban, Oroszországból senki sem nyern i e! a dijat. A cár legkevésbbé. Erre a kérdésre talár, csak Hindenburg tudna válaszolni. A szemérem utolsó maradékával persze kendőzni szeretné Itália ezt a hitvány szerepet. Ürügyek rongyos fátyolával akarja eltakarni Törökország hátbatámadását. De a harag ürügyek kiütköznek a fátyol alól s nem akad a világon józan ember, aki elhinné, hogy Olaszországot a törökök tripoliszi magatartása, vagy a törökországi olasz alattvalók sorsa kényszeritette volna a hadüzenetre. Törökországnak most egyéb dolga van, mint szándékosan uj ellenségeket tenyészteni. S egészen bizonyos, hogy Olaszországgal nerr kerestették volna meg a török szálkái, ha az entente egymagában tudna boldogulni a Dardanelláknál, vagy ha diplomáciájának sikerült volna a Balkán államait kedve és szüksége szerint megmozdítani. Minthogy azonban a íörökök hősi önvédelmén hajótörést szenvedett idáig az egyesült angol-francia hajóhadnak minden erőlködése s minthogy az entente diplomáciája a Balkán egyetlen államát se tudta rávenni, hogy számára a konstantinápolyi forró gesztenyét kikaparja: azért vált halaszthatatlanná a zsoldos Itália glédába állítása. S egyszerre Olaszország kénytelen felbőszülni a nem létező török sértések miatt s kénytelen megüzenni a háborút Törökországnak, mikor három hónap óta sok vagyunk neki magunk is, akiket hitszegően megtámadott. A béke, a láthatatlan lovas, ott vágtat a mi nagyszerű vitézeink nyomában és az entente álmodozhatik arról, hogy a télire megint lesülyeszti Európa népeit a hó alá — a háború dolgai már rég nem az entente igazgatósági és felügyelő-bizottsági ülésein dőlnek el, de a mi győzelmeinkben és az entente legfeljebb azzal dicsekedhetik, hogy mégis — az ő területen. Mi győzünk és győzünk és győzünk és maholnap csak arról lesz választásuk, hogy a végső összeroppanást akarják-e, vagy a békét és ha az előbbit választják, hát akkor a végső összeroppanásukkal lesz meg a béke. De a béke meglesz. Be a tisztviselők szövetségébe! Gazdasági kizsákmányoltatásunk ellen országos védekező táborba, a «Tisztviselők Szövetségébe» kívánják gyűjteni a tisztviselők összességét. — E szövetség célja: 1. tisztviselő jellegű hitelintézet, 2. családi házat, szanatóriumot építő szövetkezetek, 3. fogyasztási szövetkezetek, bevásárlási források, 4. biztosítási egyesületek, 5. gyermeknevelő intézetek létesítése.'— Tagja lehet bármiféle állású állami és magántisztviselő, orvos, ügyvéd, tanító, lelkész, stb., szóval a magyar középosztály számára. — A tagok kötelessége: 1. A belépő nyilatkozat beküldésekor egyszer s mindenkorra 2 korona felvételi dijat fizetni. 2. Legalább 1 drb 30 koronás üzleti részjegyet jegyezni. — Ezt a 30 koronát egyszerre is\lehet lefizetni vagy folytatólagos havi 1 kordmás részletekben. A Tisztviselők Szövetsége módozatait /. évi szeptember hó 5-én, vasárnap délután 4 órakor a főgimnázium rajztermében tartandó közgyűlésen fogjuk részletesen megbeszélni, amikor CzövekJenó m. kir. állampénztári főellenőr fog ismertető előadást tartani. Errea gyűlésre meghívunk minden kabátos embert, aki fixfiz^téséből él s a magyar középosztály anyagi helyzetén javítani óhajt. — Segítsünk magunkon: az Isten is megsegít! — Belépő nyilatkozati iv alulírottaknál kapható: Scherer Lajos áll. főgimn. tanár Tar bay Dezső m. kir. adótárnok. Az Isonzó parton. VIII/25., estefelé 6-kor Ferenc Jóska rézágyuja menydörög szerte a hegyeken, drága jó Szüleim ! Utolsót erőlködik a sárga nap, azután elbújik a roppant mélységekben, szörnyű sziklák közé . .. Térdemre fektetem a fehér papírlapot és elbeszélgetek Veletek, mint nem is olyan régen, csudaszép Klagenfurt városában, üveges kávéház süppedő pamlagján . . . Akkor együtt ültünk, együtt voltunk szépen, épségben, gond nélkül, csordultig a szivünk, a lelkünk, hogy ennyi küzdés után, ennyi idő múltán, a csaták zajából vonatra ülhettünk, hogy lássunk Benneteket, hogy találkozhassunk. Csak harmadfél nap múlott el azóta ... Ahogy leszállottunk a sebes vonatról, dörgő ágyuk hangja ütötte a fülünk . . . Tombolt, dühöngött javában a csata. Az én öcsémuramat a szolgája várta és tudtára adta, hogy az ő szivéhez nőtt derék jó bakái rajvonalban vannak, nem is olyan messze, háromszáz lépésre. Elkísértem én is a svarmléniába. Szürke hajnalon bucsuzkodtam Tőle, hogy hazaérhessek én is a bakáim közé, akik engem várnak, akik úgy szeretnek, mint jómagam őket. Ahogy kapaszkodtam siró kövek között, lélekzetfojtó roppant magasságba, minden ágyuszónál, minden robbanásnál úgy húzott valami az én öcsémuram felé, akit ottan hagyni rosszabb volt mindennél. Másnap levelet hozott Tőle a tábori posta. Ötszáz gránát mocskos füstje szállott fel a magas égbe, az árkaik táján. Ötszáz gránát robbanása szakgatta a földet, a követ, a vasat, az embert. És bár melegen párolgó embervér festette pirosra a gyepet, a követ, állott a helyén a szakasz, az az ötven derék ember, mintha a szél fújna és nem a «halál szele». Ma telefonon beszéltem a kisebbik fiatokkal, a «hadnagy» öcsémmel. Úgy reszketett az a szelíd hangja, olyan félve mondta, olyan restellkedve, hogy beterjesztették kitüntetésre, mint amikor régmúlt időkben kétvállra fektetett sok erős atlétát és tapsolta a tömeg. ... Nálunk mást találtam, más idők járását. Elszórt puskaropogást, messzi ágyuk hangját. Az éjjelt átábrándoztam, átálmodoztam... Olyan békés estét régen élvezhettem, olyan teliholdban régen gyönyörködtem. Smaragdos Isonzó zöldebb volt a leg
