Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-20 / 8. szám

2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1913. február 20. ban már a tisztviselői telep is létezik, sőt a gácsi országút mentén is vannak házak, — a füles és szemes pénzügyi direkció meg­állapította a gőzmalom házbéradó-fizetési kötelezettségét azon alapon, hogy most már a törvényszerű egy kilométernyi távolságon belül esik. Ha törvény, hát törvény. És helyes is az, ha a törvényt nem csak a szegény emberek bőrére húzzák. . Nekünk losonciaknak pedig ebből csak az a hasznunk, hogy most a házbéradó jóval magasabb a házosztályadónál, pótadó szempontjából a gőzmalom városunkra nézve is előnyösebb, kiadósabb adóalannyá vált. Ez ellen pedig jó losonciak, kinek füle sincs ki a sok köztehertől, — alig le­het kifogása. És nem is volt a képviselőtestület köz­gyűlésének kifogása. Mert a múltkori köz­gyűlés nemcsak hogy felebbezést nem kí­vánt beadni a fentemlitett pénzügyigazgató­sági határozat ellen, de örömmel üdvözölte azt. Vagyoni előnyei mellett e határozat ellen felebbezni képviselőtestületünknek már csak azért se lehetett és kellett, mert hiszen a gőzmalom — mely a kövezetvám és vágány kérdésében gáláidnak éppen nem volt nevez­hető — kíméletet, vagy pláne pártfogást a mi részünkről nem érdemel. De nem minden városatya gondolkozott úgy. Mert voltak egyesek, élükön Török Zoltán ny. főispán, képviselőtestületi taggal, kik siralmasnak tartották a pénzügyigazgató­ság határozatát s ezért megfelebbezték a képviselőtestületnek közgyűlési határozatát. Nem kívánunk senkivel se vitába bocsát­kozni, mert hiszen minden ember ura néze­tének és felfogásának. Annyit azonban szabad mégis megjegyeznünk, hogy Török Zoltán és azok, kik a képviselőtestületi hatá­rozatot megfelebbezték, vagyis azt kívánták, hogy a város adjon be felebbezést a pénz­ügyigazgatóságnak a gőzmalmot tán kissé terhesen, de minket anyagiakban minden­esetre előnyösen érintő határozata ellen, nem a várost, de a malmot szolgálják felebbezé­­sükkel és a képviselőtestület határozatát nem a város, de a malom szempontjából látván károsnak, nem mint képviselők, de mint a malomnál érdekeltek felebbeztek. Ezért a megyebizottságnak annak idején ezt igy is kell majd elbírálni. A városok segítése. Az 1912. LV1I1 t.-c. értelmében a városok államsegélyének ötödik millióját valószínűleg e hét folyamán osztja ki a belügyminiszter a városoknak. Az ötödik millió korona kiutalásával kap­csolatban a rendőrlegénység minimális illet­ményeinek a megadására is köteleztetnek a városok. Egyről-másról. Kostyál, Krollop, Desbordes és egy rakás satöbbi. Kik ezek az emberek, akik nap-nap után felállnak az úgynevezett választójogi bi­zottságban és beszélnek és beszélnek, min­dig a jogkiterjesztés ellen, a nép joga ellen, mert az általános választójogtól féltik a ha­zát, a magyarság szupremációját és az álla­mot? Locsogok, mint a szajkók, üresfejüek, mint a rég' hordó, mely dohot terjeszt, va­lamikor hangot ád, konzervatívak, mint egy német fejedelem és népgyülölők, mint egy muszka princ. Vajh, kik ők és melyik hetu­­moger-ivadék törzsökén sarjaztak ki? Miből s ki által lettek ezek, kikről eddig nem tud­tuk, hogy élnek, hogy a világon vannak és akik, ha egyszer elmondották becses «véle­ményüket», újra nem fogjuk tudni, hogy léteznek. Semmivé lesznek, mint ahogy semmik voltak. Hol az a közönség, amelyik az ilyeneket éles szemével meglátja, észreve­szi és a sok-sok ezer semmi kazlából kiemeli villáján és az ország szekerére rakja. (U. T.) Amikor dr. Huszár Lajos előtt sokak megütközésére kihirdették a marasztaló Íté­letet s a jelenvolt nagyszámú hallgatóság kifelé tódult, igy szólt egy öreg úr (meg­haragudnék, ha nevén neveznénk) a másik­hoz fejét csóválva Hogy lehetséges ez ? Miért kell éppen ennek a szerencsétlen Lajosnak csalónak lenni akkor, amidőn annyi, de annyi pana­mista szabadon mászkál köztünk és kezet kell szorítani velük a becsületes embernek? Hiszen ha ez a szegény Lajos tett is tán valamit, oly csekélység volt az, hogy szót se érdemel. Micsoda panamákat és micsoda panamistákat látunk magunk körül! — Hja, kedves öregem — felelt a má­sik —, csakhogy ezeket a panamistákat nem hívják Huszár Lajosnak. Lehet, hogy mindkét öreg úrnak igaza volt. Bizony sok panamista a maga kicsi játékait csak a nevével takargatja. Börtön vagy rendjel: ez a következménye vagy jutalma a törvénybe ütköző cselekedetnek. Mi azonban ezzel nem mondjuk korántsem azt, hogy dr. Huszár a kiszabott büntetést megérdemli. Szóljon majd erről a felsőbb fórum. Valószínűleg nem érdemli. A polgármester meg a mérnök fentjártak a minisztériumban, hogy az államtól nye­rendő 250.000 koronás hozzájárulással a kórház kibővítésének ügyét még ez év folyamán tető alá juttassák. Sokan kétkedőén rázták fejüket egy tár­saságban, mikor erről volt szó. Szó se lehet róla — mondta valaki -hiszen ez az összeg benne sincs még az állami költségvetésben stb. Ugyan kérem — felelt rá a másik kell is Lukácsnak a költségvetés. Igaza volt. — Kell Lukácsnak költség­­vetés ? Hát kell neki költségvetés ? Várjuk meg a Désy-per végét. Mióta a 3 %-os házbérfillérek uralomra léptek és a város kezébe vette a járdák seprését — nem kis kárörömmel látjuk, hogy mennyire nem boldogul ezzel az ügy­gyei a vezetőség. Mert bár a jövedelem, mely e csekélyke három fillérkék révén csurog a városi kasszába, eleggé nagy, de a rendetlenség, mely nyomába lépett a rendszernek, még nagyobb, sőt annyira nagy, hogy tűrhetetlen. Nem számítva a város két Nagy Seprőjét — mely téli álmát alussza a meleg fészek­ben — 14 élő, melegvérű kis seprője van most a mi falunknak. Ez a 14 kis seprő, már ahogy lehet, végig-végig járkál váro­sunkon és hatalmas porfeilegeket csapva, a nappali órákban szabályosan kerek szemét­rakásokat létesít a járdák mentén. Hát eddig még valahogy rendén lenne. Mert utóvégre az a 14 kis seprő, sőt még a két Nagy Seprő se nincs arra berendezve, hogy a szemetet magába szívja. De ezzel a sok szeméttel, ott a járdák szélén mégis tenni kellene valamit? Vagy nem gondolja a t. vezetőség? Hiszen tán csak mégis kidobált pénz az, kérjük alássan, ha e szemétrakásokat szét­­fujja a szél s oda kerülnek rendeltetési helyükre: a mi, — szegény adózó polgárok tüdejére ! Megengedjük, hogy nincs elég kocsija és lova városunknak, de hát szállítóink (Kohn, Feledi és Lengyel urak) nem fognak tán haragudni ránk, ha egy kis üzlethez jutnak. Leider, igy vagyunk. No de hát ne szól­jon a szánk, nem fáj a fejünk. Désyt a tör­vényszék, miután kitanitott minket a «pana­mista» szó tudományos fogalmáról, bizonyí­tani nem engedte. Hogy is bizonyítsa Désy értelmét és valóságát egy oly kifejezésnek, melyet tegnapelőttig nem értett. Csak most érti, de most már egy havi fogház és 400 korona pénzbüntetés árán megértheti. Mert elvégre az, ki e szó: «panamista» értelmé­vel tisztában nincs és mégis használja ott, hol nem helyén való, annak a tandijat meg kell fizetni érte, ha megtudja egyszer. A dolog idáig csak rendben lenne. Désy majd elintézi a maga baját. Mi azonban egyre mégis kiváncsiak va­gyunk. Szeretnénk tudni, hogy mit tart Lukács most ez Ítélet után magáról. Azért nem panamista-e, mert Désy e “szó tudományos Siessen addig, mig nem kése egészségét visszaszerezni! Egy jelentéktelennek látszó meghűlés as összes légzőszervek legkülönfélébb megbetegedését vonhatja maga után. Igyekezzünk idejekorán elejét' venni a bajnak, mert a könnyelmű elha­nyagolás sokszor végzetessé válhatik. A meghűlésből eredő Köhögés, reStedlség, meghűlés, nehézlélegzés és a légzőszervek hnrutos megbetegedéseinél Kitünően bevált az orvosi előkelőségek BfTtKPBM Mindenütt kepható. Egy üveg ára 3 korona 50 fillér által javasolt B t»ÖS£ Elsa'S egy nagy üreg éra 5 korona. Postán legkevesebb 8 üveg rendelhető meg utánvétellel az egyedüli főraktárból: Diana-Éya^yszerfár, Eiiflapesí, Károly-köraí 5, szám

Next

/
Oldalképek
Tartalom