Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-27 / 48. szám
1913. november 27. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. Sőt, százan és százan foglalkoztak ezzel és ez természetes folyománya annak a kérdésnek, mely minden gondolkodó emberben felvetődik, ha idegen nyelvet tanul: «Miért kell nekem és más millió embernek megtanulnom, hogy a gallér a franciában himnemü, a nyakkendő pedig nőnemű». És amint az esperanto előtt sokan kísérletezgettek e téren, úgy azóta is nem egy «műnyelv», «világnyelv», «univerzális» nyelv hagyta el szerzője íróasztalát, sőt azokra, akik az esperantóról azt hiszik, hogy csak nyelvtanokban van meg, különös ingert gyakorol az esperanto javításának, tökéletesítésének feladata és máris néhány tucatra megy a «reform esperanto», vagy hasonló kiséretek száma. Nem kell tehát holnapig várni, hogy valamely világnyelvtervezet napvilágot lásson, a nemzetközi nyelv kérdésének megoldása oly sürgős, milyen nyelvre az emberiségnek oly égető szüksége van, hogy mi sem természetesebb, minthogy a nyelvtudósok százai és laikusok ezrei foglalkoznak e dologgal s minden utón megpróbálnak célhoz érni. Egyáltalában nincs azonban okunk attól tartani, hogy e csupán papíron levő kísérletek «konkurenciája» az esperantót félreszoritsa. Épen az a körülmény, hogy a sok száz kisebb-nagyobb reklámmal ajánlott műnyelv-tervezet dacára is a közönség az esperantót elfogadta és továbbfejlesztve százezrek, milliók ajkán élő nyelvvé tette, mig a kísérletekről hallani sem akart; az, hogy az esperanto a világ minden részében elterjedt, hogy nincs város, melyben esperantisták ne lennének és sok ezer városban esperantista egyletek vannak sok százezernyi taggal (az egyletekhez nem tartozó számtalan esperantóul tudó emberről nem áll rendelkezésre statisztika) az mindennél jobban bizonyítja, hogy az esperanto a nemzetközi nyelv problémájának a lehető legjobb, leggyakorlatiasabb és legkönnyebb megoldását nyújtja. Az, hogy a mai esperantisták kimutatható százerzei, akik az esperantót a gyakorlati életben használják, annak ezer és ezerféle előnyét élvezik, szóval az esperantónak hasznát látják, elhagyják az esperantót és terjesztésével felhagyjanak, csakis abban az esetben lenne elképzelhető, ha azt valamely az esperantónál lényegesen jobb, könnyebb, egyszerűbb nyelv helyettesítené. Aki azonban az esperantót megismerte, annak könnyűségéről, egyszerűségéről gyakorlatiasságáról meggyőződött, az még képzelni sem tudna egyszerűbbet, könnyebbet. De épen ezért elfogultsággal lehetne talán megvádolni őket, azért ne az ő véleményük, hanem az esperanto ellenségeinek (az ellenkezően elfogultaknak) véleménye után mondjunk ítéletet. Az előbb említettük, hogy egész serege van már a «reform, esperantóknak». Azok, akik az esperantót meg akarják reformálni, több-kevesebb alapossággal kritikát gyakorolnak az esperanto felett és abban valóságos vagy vélt hibákat találtak és ezek indították őket a reformálásra, a javításra, tökéletesítésre. Ezek az emberek, akik egyáltalán nem elfogultak az esperanto iránt, sőt ellenkezőleg, ezek az emberek az ő reformjavaslataikkal akaratlanul mindennél jobb bizonyítékot nyújtottak az esperanto (elsőbbségéről, mert ezen kritikusok ellenvetései körülbelül azon és ahhoz hasonló kérdés körül csúcsosodtak ki, hogy vájjon a j vagy pedig n legyen a többesszám képzője, vájjon i vagy pedig ar legyen a főnévi igenév végződése és hogy vájjon nem lenne-e jobb a tárgyesetet nem n raggal képezni, hanem azáltal, hogy a szó elé i elöljárót teszünk stb. A közönség, természetesen, melynek a nemzetközi nyelv arra kell, hogy segélyével külföldön utazhasson, más nyelvüekkel levelezhessen, idegen népek kultúráját, irodalmát megismerhesse, nem érdeklődik e nevetségesen jelentéktelen problémák iránt. Ezért a közönség nem törődve a konkurrens nyelvekkel (melyek különben csak az illető szerző fejében vagy iróasztalfiókjában élnek, mig az esperanto már a világon mindenfelé elterjedt), sem azzal a kérdéssel, vájjon I vagy ar legyen az infinitivusz végződése, napról-napra újabb esperento-könyvek jelennek meg az esperanto-irodalom gazdagítására. Mindezek pedig nyissák ki azok szemét, akik az esperantót gyenge, törékeny melegházi növénynek tartják, melyet minden szellőtől óvni kell. Ellenkezőleg az esperanto minden elképzelhető nehézségen keresztül törtetett, száz meg száz versenytárs kiemelkedett s meglepően egyszerű megoldása egy ezer meg ezer tudóst foglalkoztató, — az emberiség legnagyobb érdeklődésére számottartó-nagyszerü problémának mesteri megoldását nyújtja. Rézágyak, fél réz- és vaságy, gyermekágy, kocsi, szék, éjjeli szekrény, szobaklozett, acélsodrony ágybetét fa- és vasrámára, sodrony nyugágy, kocsiülés, mozsdó- és ruhafogas, szén- és fatartó, széntöltő, szénlapát, lábtörlő, patkány- és egérfogó, rézkarnisz, afrik matracdivány, matracos vaságy, kórházi, szállodai és kerti berendezéseket, stb. legjutányosabban szállít Garai Károly vas- és rézbutor gyára Aradon. Kérjen árlapot. A Deutsch szálló éttermeiben minden szombat este Danyi Rudi hangversenyez! A Szanatórium. Nem kell bővebben bizonyítgatnunk, elég ha egyszerűen emlékezetbe hozzuk, hogy évek óta egyike a legkedvesebb, legjobban sikerült és leginkább látogatott estéknek a téli szezonban a Szanatórium-egyesület estélye. Ezen szoktak felvonulni megfelelőleg a régi jó losonci hagyományoknak, a műkedvelők játékukkal, zeneszámaikkal. Ide hozza a város társadalmának minden rétege jókedvét, kedélyét — és pénzét. És összeteszik a jókedvüket, hogy legyen belőle egy emlékezet, kedves éjszaka — és összeteszik pénzük feleslegét, hogy segítsenek enyhíteni a nyomor betegségét. Nem véletlen, nem természetellenes és nem méltó a társadalombölcsek gunyjára, hogy a jótékony adakozások, az egyedül létjogosult társadalmi mozgalmak a mulatságok, társas összejövetelek keretében történnek, mert a jótékonyság lélekemelő, vidító hatása és a társas összejövetelek demokratikus, szeretetteljes színezete oly szoros összefüggésben vannak, hogy akaratlanul is egymásra kell találniok. A régi rómaiak Luperkáiiái, a demokrácia ünnepei, a szegények és betegek napjai mind mulatságok, napokig tartó vigalmak voltak. Ebben az esztendőben szintén nagy estélyt rendez a Szanatórium-egyesület. Szomorú esztendő volt ez az 1913, volt benne minden rossz, ami rosszat egy évtized hozhat. Háborús izgalom, gazdasági válság, kolera, árvíz, rossz termés. Mind egy intőjel, mind egy-egy oly monentum, mely a nyomor, a baj, betegség felé billenti a mérleget. Fokozott mértékben kell megnyilvánulnia a középosztály jótékonyságának is, mikor ily rossz csillagok járnak. Ezért is tervezi az egyesület az estélyét oly nagyszabásúnak, oly változatosan szépnek, — hogy kellően és méltóan lássa el szellemi élvezettel azt az óriási közönséget, mely előreláthatólag összegyűl. December 6-án lesz csak a mulatság és az előkészületek már teljesen befejeztettek. Egy kedves kis vígjáték, egy monológ számos élőkép és más gyönyörködtető számok kerülnek színre, válogatott műkedvelői gárda gondosan kidolgozott pompás előadásában, katonazene kísérettel. Megszólalnak a helybeli szerzők is legfrisebb apróságaikkal, elmésségeikkel és zeneszámaikkal. A minden tekintetben fényesnek Ígérkező mulatság iránt már eddig is nagymérvben nyilatkozott meg a közönség érdeklődése, a jegyek fogynak, úgy, hogy rövidesen megtelik képzeletben az egész terem fényes közönséggel, Losonc város egész jótékony és mulatni, vigadni szerető népével. Jöjjön el, kérem, ön is. A kabaré műsora: Konferánszié: Dr. Vályi Béla. 1. Nyitány. Előadja a cs. és kir. 25-ik gyalogezred zenekara. 2. Magánjelenet. Előadja Lévai Oizi úrhölgy. 3. Beriot: Andante- Caprice. Hegedűn játsza: Fősmayer József úr, zongorán kiséri Bukovszky Jánosné úrnő. 4. Kaland. Dramolet. Írták: Makai és Szécsi. Szereplők: A gróf ***, A nénike Gellén Ferencné úrnő, Pierrot ***, Pierrette Schein Margit úrhölgy, A gyöngyvirágos domino
