Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-30 / 5. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1913. január 30. Egyről-másról. Az ember össze-vissza olvas mindent a napilapokban. Tragédiát és bohózatot, emberséget és embertelent, az egyik elmossa a másikat. Mélyebb nyomot ritkán szánt valamelyik. A politika meg általában nem hagy nyomot. E héten mégis a szóáradatbói nyomakodott valami emlék mélyen az emlékembe. Belém vágott a foga, a sok éles foga. Návay mondotta el múltkor Temesvárod, hogy meg fogja őrizni azt a bizalmatlansági nyilatkozatot, amit Temesvár merkantil polgárai küldöttek neki, amiért ő helyt állott a demokráciáért és harcba szállt az agrárius osztályuralommal és a feudális nagybirtokkal. Návay, a nemes úr, megyebeli törzsökös dzsentri, a feudális nagybirtokos, a saját osztálya ellen, mert feltámadt a lelkiismerete és a polgárság érdekét előbbrevalónak tartotta. És ezért épp a polgárságtól, kereskedőktől, városi kalmároktól, iparos kihasználtaktól kap bizalmatlanságot! De csúnya dolog. Ez a félig melankolikus megjegyzés mintha arcul ütött volna, érzem a sajgását és a szégyepirját az orcámon. Honnan ez a silány szolgaérzés, mely parancsszóra tudja kiherélni az önérzetet magából? Milyen rengeteg munkaprogramm ezeknek az ivadékaiból önérzetes polgárokat nevelni? (U.T.) Megint összekaptak a losonci lapok. A L. és V. újra erkölcsbiráskodott: hogy a temető nálunk nem éppen egészen az örök pihenés helye csupán. A F. N. és laptársunk a L. megtámadták: «aljas rágalom», amit a L. és V. fecseg; hogy szabad igy Írni; kímélje meg közönségünket ez újság az efféle piszkálódásoktól, melyek gyanúsítanak még ártatlanokat is és melyek egészben véve alaptalanok. Mindegyik újságnak igaza van. Elvégre, ha egy lap — mint az L. és V. — a közerkölcs védelmére kel, nem szabad őt bántalmazni. De viszont ily kis városban, mint a mienk, a nevek nélkül hozott közlemények pletykára és kombinációkra adnak alkalmat könnyen és ezek nem igen hordanak a szájukon kosarat. Azért az oly dolgokat, amikről a L. és V. csevegett múlt számában, nálunk agyonhallgatni a legjobb. Ezzel tán többet is használunk a közerkölcsnek, mint a célozgatással. Hogy azonban valaki a L. és V. cikkét mindjárt «aljas rágalomnak» minősítse és személyében támadja meg a cikkírót ezért, az a mi véleményünk szerint még se járja. Mert e cikkel a város közönsége, vagy mondjuk precízebben, — hölgyvilága nem volt molesztálva egyáltalán. Hol van az a temető, melyben rendesvousek nem lennének? Miért képezzen éppen a mi temetőnk ez alól a szabály alól kivételt? A kormány — mely a legutóbbi ideig kötötte magát az adóreformhoz s aztán leszerelt a körülmények kényszerítő hatása alatt — most a tömegsztrájktól retteg. Egyik viharágyut süti el a másik után. Fogházakat ürittet, ezredeket mozgósít. Börtönnel, kötéllel fenyeget meg mindenkit, ki ebben a hatalmas, földet megrengető mozgalomban részt venni akar. És miközben bomlik a pártja itt is, ott is, mialatt a vidéki pártkörök (és pedig munkapártiak) darabokra szedik szét választójogi javaslatát és utasítják mandatáriusukat a harcra, —* egy-két bérenc igyekszik itt vagy ott a választóreform védelmére kelni. «Hogy ennél liberálisabb javaslat nem képzelhető stb.» — mondogatják. Kétségtelenül igaz, hogy ehhez pofa kell. Csakhogy e jó urak elfelejtik, hogy megmozdult a tenger. És a tenger hullámzását nem lehet eltorlaszolni sárfalakkal. Ötnegyed század előtt éppen ily urak egy más országban hasonlóképen törekedtek a jogtiprásnak keresztülvitelére. Ötnegyed század év előtt éppen ily urak egy más országban mindent elkövettek arra nézve, hogy ne szűnjék meg a nyomor és jogtalanság. De azután jött az orkán, mely elsepré az urak fejét. Pofájuk oda került a lábuk elé. Megint bizonyságát adtuk annak, hogy gyengék vagyunk. Hiába van miniszterképviselőnk. Két-három tisztviselő kikezdett velünk; perrel fenyegetőzött és mi meghátráltunk. Köptük a markunkat: van nekünk elég jó, hatalmas, befolyásos emberünk, ki megmagyarázza a miniszternek, mennyire nem jára kültisztviselőknek államsegély. Nos, hát megmagyaráztuk. De úgy megmagyaráztuk, hogy a végén ráfizetünk. Ráfizetünk, mert félünk attól, hátha még többet fizetünk. Mert mi ilyenek vagyunk. Jó fiuk vagyunk: aki kér tőlünk, annak adunk. ü HÍREK Spec. A tanítók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatok nemcsak csalódást hoztak, de óriási elkeseredést is okoztak a tanítók között. A tervezet szerint t. i. csak a falusi tanítók kapnak valamicske javítást, a nőtanitók az egész vonalon, a férfitanitók közül pedig a városiak nemcsak hogy nem kapnak semmit, de rosszabb helyzetbe kerültek az eddiginél. Különös sérelmeik az állami tanítóknak, hogy nem osztották be az állami tisztviselők rangsorozatába, hogy kotpótlékaikat eltörölték, miáltal részint rosszabb helyzetbe kerültek, legnagyobbrészt pedig semmi javítást nem kapnak (a városi állami tanítónők a javaslat szerint 22 évig semmi javítást nem kapnak, hat éven át pedig 200—200 koronával kevesebbet, mint az 1907. XXVII. t.-c. szerint. A felekezetiek még ennél is sokkal rosszabbul járnak), továbbá, hogy kezdőfizetést állapítanak meg és legfőképpen, hogy még ez a silány fizetés is attól függ, hogy miképen minősiti a mindenkori tanfelügyelő és gondnokság személye «szolgálati (értsd: politikai) magatartásukat». A felekezeti tanitók ezeken felül még azt is panaszolják, hogy nem részesülnek az állami tanítókkal egyenlő elbánásban, hogy az 1907. XXVII. t.-c. azon rendelkezését, mely szerint az iskolafenntartónak van joga tanítója fizetését az állami tanítókéval egyenlővé tenni, a javaslat hatályon kívül helyezi, hogy húsz évnél hoszszabb működést senkinek sem számítanak be, hogy oly Lakbéreket állapit meg nekik, aminőkért lakást sem kaphatni és aminőt az állami tanitók közül is csak a kezdők kapnak ideiglenesen. — Legközelebb még rátérünk részletesen a miniszteri indokolás hazug és elferdített állításaira, a teljesen önkényes és elejétől végig hamis statisztikai táblázataira és kimutatjuk különösen a losonci tanitók fizetése miként alakul a tervezet szerint. Addig is üdvözöljük a F. N.-t, hogy oly hamar megdicsérte mungóit «A munkapárt dolgozik» c. vezércikkében. Igen, dolgozik. De hogy benne mennyi a köszönet, majd meglátjuk. Merőcze. Közigazgatási bizottsági ülés. Nógrádvármegye közigazgatási bizottsága legközelebbi ülését február hó 15-én fogja tartani. Kinevezés. Kovács Lajos p. ü. igazgató, kir. tanácsos a VI. fizetési osztályba, Raschovszky Lajos salgótarjáni járásbiró a VIII. fizetési osztályba neveztetett ki. János napja. 27-én aranyszáju János napján sokan keresték fel városunk közkedvelt apátplébánosát dr. Valihora Jánost. Reggeltől-estig egymás kezébe adta a vendégszerető ház kilincsét a sok látogató. A minden évben szokásos köszöntőt csengő klapanciákban ezúttal Bartos Lajos főellenőr, forgalmi főnök-helyettes mondotta, ő lépve ezzel a Bogdán Ferenc távozásával megüresedett alkalmi poétái székbe. A sikerült köszöntő kézről-kézre járt s jót nevetett mindenki rajta. Halálozás. Dr. Diamant Már trencséni főrabbi f. év január 19-én halálozott el 75 éves korában. Az elhunyt 30 év előtt Losoncról ment Trencsénbe rabbinak és itt nálunk 14 éven keresztül működött. Az idősebb generáció tagjai nagyon jól emlékeznek még a derék lelkipásztorra, ki itt helyben buzgósága, emberszeretete és nyájas modora által közszeretetei vívott ki magának. Egyike volt a legelső magyarországi rabbiknak, kik magyar nyelven szónokoltak és a doktori címet megszerezték. Temetésénél a losonci izr. hitközséget dr. Vajda Béla rabbi képviselte, ki meleg szavakban méltatta gyászbeszédében az elhunyt itt szerzett érdemeit és adott kifejezést a hitközség hálás kegyeletének. Figyelmeztetés! A Losoncon állomásozó cs. és kir. 16. sz. tábori ágyuezred nagyobbmérvü tüzérségi (ágyú) éles lőgyakorlatokat fog tartani. Ezen lőgyakorlatok a Losonc—Oács—Tamási közötti területen f. évi február hó 10.,. 11. és 12-én, kedvezőtlen időjárás esetén 14. és 15-én fognak megtartatni s erről az illető községi elöljáróság idejekorán lesz értesítve. A lövések naponként körülbelül délelőtt 9 órakor kezdődnek és délután 2 órakor végződnek. A lőtérre bemenni, avagy ott tartózkodni az őrök felállítása és a jelzőzászló kitűzése után, vagyis a lövési gyakorlatok tartama alatt életveszélyes és ezért szigorúan tilos. Szerencsétlenségek elkerülése végett határozottan felszólítjuk az érdekelt lakosságot az alanti figyelmeztetésekre szigorúan ügyelni. 1. A lőtér és a rajta keresztül vezető utak a löv sek tartama alatt őrökkel (tüzérekkel) les elzárva. A lakosság köteles ezen őrök utas: Sásait híven követni. 2. Tájékcztatás végett a veszélyes hely határvona a n egy piros-fehér zászló lesz kitűzve es csakis az őrök, illetve a zászlók bevonása után szabad a lakosságnak az elzárt területre belépni. A lövések befejezése után egy low« tüzéraltiszt fogja a gácsi és tamási előljár«.- {ot erről értesíteni. 3. Figyelmeztetik továbbá az érdekelt lakosság, hogy a lövések után a lőtéren található lövedékrészek, úgymint gyutacsok stb., es“flcg szét nem robbant lövedékek,
