Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-23 / 43. szám

2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1913. október 23. pókusz nélkül a természetet szeretni, cso­dálni s rajta ujjongani. Sokan vallják ezt; van is benne igazság; de a cserkészet mégsem hiábavaló. Először is gondoljuk meg, hogy az ifjúságnak egy hányada, ha szereti is a természetet, mégis csak nagy ritkán vonul a szabadba, hacsak külön nem csalogatják. Azután meg, sokan mennek ugyan a szabadba, de csak szét­szórtan kószálnak, hancuroznak s inkább a felületes semmittevéshez szoknak ott hozzá, semmint a természet megszeretéséhez. Épen ez a cserkészet fő érdeme: hogy az ifjú lélek ösztönszerü vágyait, a természethez való vonzalmát, cselekvőerejét s a regé­nyeshez és fantasztikushoz való hajlamát egészséges, józan mederbe tereli. Tőle tel­hetőén fölkelti benne az önálló cselek­vés ambícióját. Fejleszti benne az önérzetet s az önmaga megbecsülése révén képzi ki benne a mások megbecsülését. Emellett könnyebben áttekinthető gyakorlati célokat is szolgál s az iskolai elméleti oktatásnak mintegy kiegészítőjévé válik, mikor a gya­korlati életnek olyan elemi ismereteire ta­nítja meg, melyek az életben való eligazo­dásban nagy hasznára válhatnak — s melyeket a mai felnőttek legnagyobb része nem tud. Nem katonáskodás ám a cserkészet, nem is sport, meg turisztika, se nem holmi dib­­dáb ceremóniás játék, hanem egészséges emberek eleven élete! Azt akarja elérni az ifjaknál, hogy amikor majd megnőnek, ne olyanok legyenek, mint dicső elődeik, akik az utcák aszfaltján ődöngenek, akik a ká­véház füstjében üdülnek s a lóversenytéren áldoznak a természet szépségeinek, hogy ne legyenek olyanok, mint dicső elődeik mint amilyenek mi vagyunk ... Oh, ti gyönge, hiú és mégis szeretetre­méltó emberek, akik eszméknek hódoltok és hónotok alatt szemétládát cipeltek — nem kell-e tapsolnotok a gondolatnak, hogy fiaitok különbek legyenek, mint ti vagytok? ... Patak Károly. MZ US Berspi* minden ^^É«sarXöí 9 BERSOHMÖVEK BUDAPEST VJ Egy kis össze­hasonlítás. Hogy miért nem lehet az angol, német, francia vagy más nemzeti nyelvet elfogadni nemzetközi nyelvnek, csak azt lehet vála­szolni : mert az említett három nyelv, mint a többi nemzet nyelve is, oiy nehéz, hogy még remélni sem lehet, hogy a megtanulá­sukkal járó nagy munkát mindenki elvégez­hesse. Ezzel már meg is jelöltük azt a fő­elvet, mely a nemzetközi nyelv kérdésének megoldását nyújtja. Nemzetközivé tehát csak oiy nyelv vál­hat, amelynek könnyűsége lehetővé teszi, hogy minden ember az anyanyelve mellett megtanulhassa. Mivel a meglevő nemzeti nyelvek mind­egyikének szerkezete, vagyis nyelvtana olyan bonyolult, oly nehézkes, szótára a szóknak oly tömegével és rendszertelen árnyalatával rendelkezik, hogy a nyelvet megtanulni óhajtónak szinte leküzdhetetlen nehézségek­kel kell megbirkóznia; akár akarjuk, akár nem, a logika kényszerűségével következik, hogy a nemzeti nyelvek közül egyik sem alkalmas a nemzeti nyelv nagyjelentőségű szerepére. Minthogy pedig a haladó kor, gazdasági és tudományos életünk mindinkább erős­­bödő egymásrautaltsága feltétlenül meg kö­veteli egy nemzetközi nyelv létezését, nem marad más hátra, minthogy egy segédnyelv szolgáljon a nemzetközi érintkezés lebonyo­lítására. Ezen segédnyelvnek, vagy nevezzük mű­nyelvnek (ne féljünk a szótól) tulajdonságai tehát azon szükségletek kiegészítésére szol­gálnak, amely szükségletek életre hívták. Ezen tulajdonságok közül legfontosabb kettő: a könnyűség és nemzetköziség. A nemzetközi nyelvnek könnyűnek kell lennie, vagyis a nyelvtanulás megkönyitésé­­nek végső határáig el kell mennie, mert kü­lönben gyors elterjedése nem várható. A nyelvnek nemzetközinek kell lennie, vagyis a szótöveknek lehető legnagyobb ismert­ségére kell törekednie, hogy a lehető leg­több nemzet előtt ismerős elemei legyenek, mert különben npm terjedne el a világ min­den népe között. A könnyűség követelményének a legtel­jesebb mértékben megfelel az Esperanto nyelv. Hogy az Esperantóban valamely gondo­lat kifejezése a legkönnyebb, a legegysze­rűbb módon történjék, hogy az agynak semmi felesleges munkát ne kelljen végez­nie; ezért 1. a nyelvben nincs semmi olyan elem, mely szükségtelen, 2. szabályai olya­nok, melyek minden esetben érvényesek, melyed alól kivételek nincsenek. A nyugati nyelvek tanulását nagyon meg­nehezíti például a nyelvtani nemek megkü­lönböztetése. Minden főnév vagy him-, nő-, vagy semleges-nemű és ennek folytán rago­zása stb. attól függ, hogy milyen nemű. Minthogy pedig semmi szabály nincs arra, hogy valamely szó miért himnemü, vagy nőnemű (a németben például az asztal him, tinta nő, kisasszony pedig semleges nemű) minden egyes szó megtanulásán felül külön munkát kell végezni, meg kell jegyezni, be kell magolni, hogy az illető főnév milyen nemű. A nemzetközi nyelvben pedig nem sza­bad felesleges munkát végezni, tehát az Esperantóban nincs is meg a nemek ezen szükségtelen megkülönböztetése. A magyar nyelvet (de a többit is) pél­dául nehezen megtanulhatóvá teszi a rago­zás, főleg az igéké. A legtöbb nyelv rend­kívüli munkapocsékolást végez azzal, hogy az igeragozásban a személyt kétszeresen is jelzi, pl. én tanulok, te tanulsz stb., ich schreibe, du schreibst stb. Az Esperanto ezt a felesleges munkát nem végzi el, mert az ige ragozása mi lernas (én tanul) vi lernas (te tanul) li lernas (ő tanul) s. i. t. Minden nyelvre egyaránt áll az, hogy fő­leg a rengeteg kivétel, rendhagyóság nehe­zíti meg a tanulást. Már pedig a kivételek legdusabban épen a legfontosabb, a leg­gyakrabban használt nyelvi alakokban te­nyésznek. Hogy csak egy példát említsünk: a van ige ragozása. (A német ich bin, du bist, er ist.) Az Esperantóban teljesen egy­séges szabály szerint (mi estas, vi estas, li estas) történik minden ige ragozása. És minden részében a nyelvtannak az Esperanto a pontos kifejezésnek a lehető legkönnyebb, leggazdaságosabb módját ke­resi ki. Egy cikk keretében nem lehet rész­letezni ezeket, csak még a helyesírásra aka­runk kitérni. A francia, német, de főleg az angol nyelv tanulásával járó fáradságot meg­kétszerezi az, hogy szinte minden szót más­kép kell olvasni, mint ahogy Írva van. A magyar nyelv helyesírási szabályai aránylag igen egyszerűek, mégis csak a műveltebb emberek tudnak helyesírási hibák nélkül írni. Az Esperanto fonétikusan ir, ami annyit jelent, hogy minden betűnek egy-egy hang felel meg és viszont. Tehát a c mindig c­­nek, a t mindig t-nek olvasandó stb. A hanganyag pedig úgy meg van válogatva, hogy minden ember, bármely nemzetü le­gyen, a legcsekélyebb fáradsággal sajátíthatja el a helyes kiejtést. Az Esperanto nemzetközi jellegét főleg a szótár adja meg. Rendszeresen benne van­nak mindazon szavak, melyek mint idegen szók minden nyelvben otthonosak (telefon, koncert, sakk stb.). Azonkívül is lehetőség szerint olyan szavakból áll, amelyek több, illetőleg a legtöbb nyelvben megvannak (rozo, magyarban rózsa, németben Rose, franciában rose, angolban rose, cseh nyelv­ben ruze, a spanyolban rosa, olaszban rosa, lengyelben róza, a portugál nyelvben rosa, a svédben ros). A több nyelvben előforduló szótövek révén az Esperanto szóknak leg­alább fele ismeretes majdnem minden nem­zet előtt. A szók csoportosításának módja a kife­jezések, a szólamok kialakulása természetes utón történt és történik ma is. A nyelv szelleme a nemzetközi érintkezés közben alakult ki. Mivel az Esperantónak már első művelői (kik az első könyveket írták, az első lapokat szerkesztették) különféle nem­zetekhez tartoztak, azért az Esperantóban már a múltban sem tudtak, most és a jö­vőben még kevésbé fognak meghonosodni nemzeti sajátos kifejezések, hanem a gya­korlat, az élet, a nyelv használata maga kiküszöböli az olyanokat és kiválogatja a legegyszerűbb, a legnemzetközibb kifeje­zéseket. Az Esperanto nyelv ezen főelveinek kö­szönheti gyors elterjedtségét, ezen elveknek ügyes megvalósítása belátható időn belül feleslegessé teszi a nyelvben reformok lé­tesítését, ezen elvek folytán az Esperanto terjedése, az Esperanto fejlődése biztosítva van, olyannyira, hogy a tudatos terjesztés­nek jóformán más feladata sincs, mint a nyelvet megismertetni. Aki megismeri rög­tön megérti mozgalmunk nagy arányait és aki megszereti, rögtön terjesztő úttörőjévé válik. Nem lesz Önnek bosszúsága, ha óráját HAÁSZ csinálja, kinek üzlete Kossuth Lajos-utca 15. szM Sántha-féle házban van. NAGY RAKTÁR zseb-, fali és ébresztő­órákban, arany- és ezüstnemüekben. Grammofonokban és a legújabb fel­vételű lemezekben nagy raktár. A A A Óra- és ékszerjavitá­­sokat gyorsan és szak­szerűen készítek, m -Éhgyomorra étkezés köz­ben és lefek­vés előtt állandóan Papta niasi Lylhia €tyógryvi»et inni annyit jelent, mint a hólyag és vese rendes működését biztosítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom