Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-14 / 33. szám
LOSONCI ILII A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ „„„„.ni»*,.!, . ■ SZERKESZTŐSÉG: Egész évre.............................8 K — f. ■ ... . i5 • KJ f-„ ■ Loeonc, Jőkal-utca 4, hová a lap szellemi Félévre...........................................4 K — t. m Hógrád megyei Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét illető minden közlemény Intézendő. Negyedévre........................................2 K — f. ■ ívl előfizetési díj 5 korona. ■ KIADÓHIVATAL i VIDÉKRE i ■ Eirves szám ára 20 fillér ® Losonc, Knbinyl-tér 11., hová az előflzeté-Egész évre.......................................10 K - f. m tgy ■ *ek, hirdetések, mindennemű pénzköld*. «'íve.............................................5K -J. _ Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények ésalap szétküldésére: vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 f. 1 81 felszólalások Intézendök. Vili. évfolyam 33. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1913. augusztus 14. Á Kaszinó, mint Kúria Ez a Szápáry gróf meg Gerliczy báró közti csetepaté nagyon érdekes társadalmi tünet, amelyik fölötte alkalmas, hogy tanitópélda legyen. Maga az eset nem jelentőséges, akár igaz a vád, akár nem igaz. A büncselekedet nem érdekesebb, ha gróf követi el, mintha proletár az elkövetője. Az egyiket ugyanaz hajtja rá, mint a másikat — a gazdasági kényszer. Arra az emberre nézve, akit arra neveltek és úgy tartottak el, hogy más ital, mint francia pezsgő nincs, a pezső elvesztése és megszerzése épp olyan gazdasági kényszer lehet, mint a proletárra nézve a kenyér elvesztése és megszerzése. Sőt még az se jelentékeny momentum ebben az esetben, hogy a terhelt véletlenül a grófi családoknak talán legnemesebb és emberileg legjobb s legértékesebb egyéniségeihez tartozik. Minket más szempontból érdekel ez a dolog. Érdekel, mert szinte brutális világossággal világit rá a mi jogintézményeinkre. Mikor a szocialisták azt állítják, hogy a jog sohasem örök vagy efemer igazság megvalósítója, hanem hatalmi rendszabályok szervezete, mely mindig az uralmon levő hatalmat védi s érvényesíti az elnyomottak rovására, hogy tehát a jog voltaképpen nem egyéb, mint a hatalmon levő osztály kiváltságainak a statutumgyüjteménye, akkor őket felforgatóknak, rágalmazóknak, elfogultnak, rombolóknak nevezik és arra hivatkoznak, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő és hogy a büntető törvény nem tesz különbséget az egyes társadalmi osztályok közt. Be kell látni, hogy ez mind nem igaz és bizonyára a világtörténelem legnagyobb képmutatása a törvény előtti egyenlőségről beszélni. Hogy a magánjog egyes osztályok érdekeit védi meg, azt ma már ortodox juristák se vonják kétségbe, sőt öntudatosan védik azt az álláspontot, hogy ennek igy is kell lenni, mert a hatalom istentől való és a társadalom fennállásának a feltétele, hogy a kiváltságosak kiváltságosak maradjanak. De lassanként általánossá kell lenni annak a nézetnek is, hogy a büntető törvény is, bár a kiváltságok külső jeleit megszüntette, voltaképp mégis csak osztályérdeket véd és az uralkodó osztályt istápolja. A proletárbünöket sújtja leginkább, nemcsak a legsúlyosabb büntetései vannak ezek számára, hanem a legélesebb szeme is a felfedezésükben. Mikor a törvény ismeretét mindenkitől egyaránt megköveteli, a proletárt sújtja, mert ennek nincs módja s tehetsége a törvényt megtanulni, mint a jómódúnak. De leginkább szembeszökő a kiváltságosak kegyelése a csábítás és a párbaj-cselekedetek megítéléséből. A csábításnál, kerítésnél csak a szegény, nyomorult eszközt sújtja, de teljesen megfeledkezik a felbujtóról, arról, aki fizet és aki az eszközt a maga kéje kielégítésére felfogadja s aki e kéj kielégítéséért fizet. Mikor pedig a párbajt úgy bírálja el, ahogy elbírálja, valóságos kiváltságos fórumot szolgáltat az uralkodó osztály tagjainak. A törvény szentesíti és gyengéd szeretettel, félig szemérmesen, de sokszor teljesen szemérmetlenül istápolja azt a felfogást, hogy az úri emberek a becsületügyeiket lovagias utón intézik el. Ez a lovagias mód a künnlevő filiszterek megdöbbentésére bizonyos harcias külsőségekben nyilvánul meg, de a fegyver-, a harci zaj, a testi épség vagy élet kockáztatása csupán a bámészkodó szatócscsőcselék megdöbbentésére való. Az urak sokat lovagiaskodnak egymással, de nagyon ritkán verekednek s ha verekednek is nagyritkán, nem sok kárt tesznek egymásban. Az urak lovagias afférjei nem fegyveres afférek. A kardcsörtetés csak arra jó, hogy azokat a polgári elemeket, melyeknek kedvük szottyanna utánozni az ő példájukat, elijesszék ettől az úttól. Az urak, ha ilyen polgári lovagias csetepatéba keverednek, rendesen élet-halálra vivatják az ellenfeleiket és a polgári csőcseléknek azt szuggerálják, hogy a bátorság a becsület feltétele, de ők maguk közt nem tartják nagyon szükségesnek, hogy ők a bátor voltukat fitogtassák. Ok vértelenül intézik el a dolgaikat, mert ők született bátrak. A lovagias elintézések főfóruma pedig a Nemzeti Kaszinó. A lovagiasság kérdéseiben körülbelül olyan, mint egyéb jogi kérdésekben a kir. Kúria teljes ülése. A Kaszinó, mint becsületügyi fórum valósággal külön törvénykezési fórum, mely nemcsak becsületkörüli kérdésekben dönt, hanem mindenféle ügyben. Politikában csak úgy, mint minden egyébben. A Kaszinó ma is mint a kiváltságosak privilégiumainak az őrző és védő intézménye szerepel, nem körülirt, de épp azért mindenüvé elérő s érvényesülő hatalommal. Hogy milyen a jogfelfogás s milyenek a jogintézmények valójában, azt igen ékesen megvilágítja ez a Szápáry- Gerliczy-ügy. Egy báró megvádol a büntető és nyomozó hatóság előtt csalással egy grófot. Az egész Kaszinó felförmed. Egy bárónak és grófnak nem szabad egymást a rendőrség előtt bevádolni. A rendőrség egészen másra való. Teszem azt, ha egy nagyur a megunt macájától akar menekülni, vagy valamelyik szeretőjének valami szeszélyét kell kielégíteni. A rendőrség erre való, de egy grófnak meg egy bárónak a dolgában épp úgy nem nyomozhat, mint ahogy az ilyen ügyben a biró nem Ítélhet. A grófok és bárók dolgában egyetlen illetékes fórum az osztálybiróság, a Kaszinó. Ennek a keretén belül kell azt lovagiasan elintézni. Feltéve, hogy a Kaszinó mindkét felet még a maga tagjai közé valónak tekinti. És hiába mondja a törvény, hogy a csalás hivatalból üldözendő, hiába lehetetlen hát a fél visszavonására beszüntetni az eljárást, mikor a Kaszinó felszisszent és követelte, hogy az ügy a saját illetékessége előtt intéztessék el, a nyomozó rendőrség rögtön megszüntetett mindent, várván, hogy az ügy a Kaszinó illetékes köreiben, esetfest, mos és tisztit. LOSONC, Kossuth Lajos-utca 10.