Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-10 / 28. szám
1913. julius 10. L O S O N CJ^JJ J S A G____________________________3. oldal. IALNA HÍREK A Kubicza-ház kisajátítási ügye. Napokban vette kézhez a város és Kubicza Istvánná jogi képviselője, dr. Vályi Béla ügyvéd a Kiskarsa-utcai Kubicza-ház kisajátítási ügyében a kir. tábla határozatát, mely a kártalanítási összeget 32.400 koronára emeli fel és annak megfizetésében a várost marasztalja. A városra még kedvezőtlenebb határozatot természetesen az ügyész megfogja felebbezni, de megfelebbezi tán azt a kisajátítást szenvedett is, ki a szakértői vélemény alapján 36.000 koronát követelt a várostól. A kisajátítási ügy ekként még elhúzódik egy-két évig. Ha a határozat jogerőre emelkedik, úgy attól számított 15 nap elteltével végrehajtás lesz kérhető a város ellen. Leghelyesebb lenne, ha a város vezetősége ezen már hosszú idő óta húzódó és a Könyök-utcai háztulajdonosokat valósággal megnyomorító ügyben egyességet kötne Kubicza Istvánnéval és megadná neki azon összeget, mit a kir. tábla megállapított. Valószínű, hogy ekként a további fellebbezés elkerülhető lenne és az ügy végérvényesen befejezést nyerne, mely mindannyiunk érdeke. Újból felmerülnek hangok, hogy a város vezetősége a kir. tábla ítélete folytán, mert az a kártalanítás összegét az általa kontemplált 20.000 koronánál jóval magasabbra tette, — el fog állani a kisajátítástól. Természetes, hogy ez lehetetlen. A kisajátítás befejezett tény, mely mindkét felet köti. A városnak tehát fizetni kell. Személyi hir. Nagy Mihály vármegyénk alispánja f. hó 3-án kezdette meg 6 heti szabadságidejét; dr. Fáy Albert vármegyei főjegyző ugyanakkor tért vissza szabadságáról s átvette az alispáni hivatal vezetését. A postafőnök szabadságon. Kis József losonci postafőnök megkezdte hat heti szabadságát. Helyettese Szentlványi Ervin dr. posta- és távirda fogalmazó. Gyászhir. A losonci uritársaság egyik kedves tagja szenderült jobblétre kedden Szinóbányán. Dr. Szabó Lajos a Kramervasgyár igazgatójának bájos neje, született Rachler Etelka hagyta itt fiatalon egy évi házasság után férjét és kicsi, nem is két hónapos leánykáját. Hosszú heteken át tartó kinos szenvedésektől mentette meg a halál a fiatal asszonyt, kit e város közönségének osztatlan részvéte és sokaknak keserű fájdalma kisért el utolsó útjára ma délután 2 órakor a szinóbánya-vasgyári temetőbe. A család a megrendítő gyászesetről a következő gyászjelentést bocsátotta ki: Dr. losonczi Szabó Lajos úgy a maga, mint Éviké leánya, úgyszintén az egész rokonság nevében szivének minden fájdalmával jelenti, hogy szeretett felesége, losonczi Szabó Lajosné szül. Rachler Etelka 23-ik életévében, egy esztendei boldog házasság után f. hó 8-án az Úrban elszenderült. Elköltözött kedvesünk sokat szenvedett testét f. hó 10-én délután 2 órakor fogjuk a szinóbánya-vasgyári temetőbe elhelyezni, az engesztelő szent miseáldozat pedig f. hó 11-én délelőtt 11 órakor fog a katalinhutai róm. kath. templomban az Úrnak bemutattatni. — Béke legyen porai felett! — Kuchinka Gézáné szül. Szentmiklóssy Etelka mint édes anyja; Kuchinka Géza mostoha atyja; Rachler Ferenc, Rachler Lenke, Rachler Ilonka, Rachler Carola testvérei; id. Szabó Lajos és neje mint após, iletve anyósa; id. Szentmiklóssy Pál és neje nagyatyja, illetve mostoha nagyanyja. Eljegyzés. Kiszely Endre salgótarjáni posta- és távirdatiszt eljegyezte Beliczky Ilonkát Salgótarjánból. Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Kerekes Miklós zsombolyai kir. járásbirósági jegyzőt a losonci kir. járásbírósághoz helyezte át. A gőzmalmi vágány. Ismertettük már többször lapunkban a gőzmalmi vágány ügyét és városunk képviselőtestülete e tárgyban hozott határozatát. A közgyűlés határozatához képest tegnap tartotta meg a balassagyarmati kir. törvényszék az ügyész kérelmére az előzetes helyszíni szemlét. A kir. törvényszék kiküldött bírája Kientzl Tivadar törvényszéki biró tegnap szállt ki és miután a szükséges felvilágosításokat völgy festői tájképe Jeszenszky Zoltán öcsém vázlatkönyvébe kívánkozott! Az első alagút félemletes sötétsége titokzatosságával a tündérmesék hőseit és sok gonosz manóját varázsolta lelki szemünk elé. És amint az Osztrovszki-Vepor hegység vízválasztójára, a kriványi fensikra értünk, milyen furcsa volt a «lazok» szokatlansága! A sok zsúpfedelű házikó, egy idegen világ, egy idegen népség kulturátlanságának szomorú képét tárta fel, de csak azért, hogy a Véglesi vár sziklafalaiban és fenyves erdeinek szépségében annál inkább elámuljunk. És micsoda szép és erős tótság-lakta vidékre vitt tovább robogó vonatunk! Mintha Nagyszalatna tótsága nem lenne rokon az eddig látott és elkorcsosodott tótok népével! No de végre elértünk Zólyomba. Füstölgő gyári kémények, dübörgő gőzmasinák élénk iparról és kereskedelemről beszélnek. Az újjáépítés alatt álló zólyomi vár Mátyás király dicsőségéről, Nagy Lajos hatalmáról regél. Micsoda világ lehetett itt hajdanta, amikor Lengyelország követei idefáradtak, hogy egy magyar királynak ajánlják fel országuk koronáját! Micsoda önérzet dagaszthatta a 14-ik század magyarjának keblét, látva királyának nagyságát, erejét, magyarságát?! Félórai várakozás után meginduló vonatunk a Szalatna patak völgyéből a Garamvölgyébe visz. A zólyomi lemezgyár gigászi munkába fogott turbináinak zaja versenyez a gőzparipa dübörgésével. Itt sikálják vékonyra és simára azokat a bádoglemezeket, amelyek Losoncra vándorolva, innen mint zománcedény a félvilágot bejárják, hirdetve a Rakottyay- és Sterniicht-gyár verejtéket izzó munkásainak ügyességét és a magyar ipar diadalmas fejlődését. Utunk a Garamfolyó partvidékén visz tovább. A sok kisebb-nagyobb szigetecske a földrajzi órák sok anyagát eleveníti föl. Arról is indul vita a vigkedélyü ifjú matematikusok közt, hogy hol terem több fa, a hegy lejtős oldalán-e vagy ugyanolyan lejtőnek vízszintes alapján-e, ami sok vitatkozó anyagot ád a tudós kis társaságnak. Garamberzencén megcsodáljuk a selmeci keskenyvágányu vonat apró kocsijait. Majd isteni látványt nyújt a Léva-felé siető nyílt Garamvölgy. A hegytetőn áll a romjaiban is délceg Saskő vára, amely hajdanta a bányavárosokat nem egyszer megsarcolta. Távolabb van a besztercebányai püspök szép nyaraló helye, Garamszentkereszt és túl, a Garam balpartján lombos, fenyves völgyekben rejtőzködik Szklenó- és Vichnye-fürdő a maguk kiapadhatatlan gyógyító vizével. És vonatunk mind feljebb visz! Most már két mozdony liheg, toporzékol, erőlködik szinte a megszakadásig, hogy a meredek utón előbbre jusson. Alagút és 6—800 méter mély völgy-katlan egymást kergeti. A magyar Semeringen járunk! A virító vadrózsa és a burjánzó páfrány jelzi, hogy hegyvidéken vagyunk. A levegő hüsebb, de ózondúsabb. És a nyerges hegyláncok sejtetik, hogy alattuk élet pezseg, vagy legalább pezsgett valamikor. Hiszen Körmöcbánya vidéke ősidők óta a nemes ércek bölcsője. És micsoda látványt nyújt a «Soolergrund», a zólyomi völgy, a mi néhai kedves Tóni bátyánk kedves nyaralóhelye, A magyar pénzverés székhelye, Körmöcbánya, háromszor is látható a vonatból, mintha tűnő és egyre jelentéktelenebbé váló bányászatának régi dicsőségét akarná elénk idézni. Pedig az aranygazdag időkből nem maradt már semmi, csak az ásító bányaüregek és a szomorúan kopácsoló kőzúzók és unalmas, barátságtalan, magába zárkózó népe, «die verschlafenen Kremnitzer». Körmöc után fel-feltünnek a hangyaszorgalmú és visító gőzfürészek. A ledöntött fenyőóriások deszkákká, lécekké hasadnak szét és a díszétől megfosztott vidék mind árvábbá válik; az életet csak a póznákra, rudakra rakott kicsinyke szénaboglya mutatja és a fel-feltünő zsíros, nagykarimáju tótkalap. Stubnyafürdőből csak a távoli fenyvesek erdejét látjuk és a magányosan álló hatalmas tanítóképző-intézetet. A vidék lapályossá válik. Zrnóváralja, Turócszentmárton csak a pánszlávisztikus hajlamú lakosait láttatja velünk, akiknek a jó magyar anyaföld — bár érdemetlenek rá — buja legelőt, csinos nyájat, gondmentesitő jólétet nyújt. Nyolc órára Ruttkára érünk, ahol utunknak első pihenő helye meleg vacsorával és nem épen a legpuhább ággyal vár. A ruttkai diákszálló jó hírétől többet vártunk volna! (Folytatjuk.) Scherer Lajos.
