Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-12 / 24. szám
4. oldal. LOSONCI ÚJSÁG _____________1913. junius 12. Hajek Emil VI. o. t. karikatúráit, Schlattner Jenő VII. o. t. elektromos motorát és tükörszeksztánsát, Duray Károly VI. o. t. működő villanytelepét, Nemecz Béla VI. o. t. repülőgép modelljét, Brackl Ármin V. o. t. képkeretét és konyhaszekrény-modelljét, több tanuló régi római hadigépeit és hídjait, stb. E kiállítással kapcsolatban az összes iskolai dolgozatok és rajzok, geometriai testek, stb. is ki voltak állítva. A kiállítást Scherer Lajos tanár rendezte. A községi vagyonkezelés és számvitelről Ujházy Barna bgyarmati számvevőségi főnök igen ügyesen kezelhető és minden tekintetben kellő felvilágosítást adó gyakorlati útmutatót állított össze. A mű a szerzőnél kapható 15 koronáért. Záróvizsgálatok. Az állami elemi fiúiskolában az 1912/13. tanévi záróvizsgálatok a következő sorrendben tartatnak meg: Junius hó 11-én hittanvizsgálatok, junius hó 18- án az I., a II. és a III. osztály, junius hó 19- én a IV., az V. és a VI. osztály vizsgája, junius hó 21-én a magántanulók vizsgálatai és a bizonyítványok kiosztása. Úgy a hittani, mint az osztályvizsgálatok mindenkor d. e. 8 órakor kezdődnek; az iskolai bizonyítványok a jelzett napon d. e. 9 órakor osztatnak ki. Az évzáró vizsgálatokra a szülőket, az iskola és a tanügy barátait, valamint az érdeklődő közönséget tisztelettel meghívja a tanítótestület. Az iparos tanonciskolában az 1912/13. tanévi záróvizsgálatok a következő sorrendben tartatnak meg: Junius 17-én d. u. 6 órától kezdődőleg az Előkészítő, az I. A), a II. A) és a III. A) osztály, junius 18-án az I. B), a II. B) és a III. B) osztály vizsgája, junius 22-én d. e. 9 órától a tanoncok rajzés munkakiállitása a városház dísztermében; d. u. 3 órakor pedig záróünnepély az állami elemi fiúiskola helyiségében, mely alkalommal az arra érdemeseknek megítélt jutalomdijak is kiosztatnak. Úgy az egyes osztályok vizsgáira, a rajz- és munkakiállitásra, mint a záróünnepélyre az érdeklődő közönséget tisztelettel meghívja a felügyelőbizottság. A kereskedő tanonciskolában az 1912/13. tanévi záróvizsgálat junius hó 16-án délután 6 órától kezdődőleg fog megtartatni, amikor a tanulók könyvviteli füzetei és az irodai munkálatokat feltüntető füzetek is közszemlére tétetnek ki. Ezen vizsgálatra az érdeklődő közönséget tisztelettel meghívja a felügyelőbizottság. Jutalom a tűzoltóknak. Oriinfeld bérkocsitulajdonos a hétfői zólyomi úti tüzeset alkalmából 40 korona jutalmat adott helybeli tűzoltóinknak buzgó munkájukért és különösen azért, hogy házát és lovait megmentették. A Losonci Halásztársaság a f. hó 10-én megtartott árverés folyamán zárt ajánlat utján újból megszerezte az Ipoly folyónak a pinci hídtól a rárósmulyadi hídig terjedő négy szakaszára a halászat jogát. Vizsgahangverseny. Folyó hó 1-én tartotta Szegő Zsófia zongoratanárnő rendes évi vizsgahangversenyét. A szakavatott vezetés mellett haladó növendékek az idén is a kívánható legjobbat produkálták s a közönség elejétől végig élvezettel hallgatta a kis művészek zeneszámait. Két részre oszlott a hangverseny. Az első részt, melyben a kezdők mutatták be ügyességüket, Goldberger Antalka meglepő fesztelenséggel előadott szavalata fejezte be. A haladók élvezetes számai közt pedig Lévay Giziké adott elő a tőle már megszokott ügyességgel és rutinnal egy humoros magánjeienetet. Tűz. Hétfőn reggel fél hat órakor özv. Maróthyné Zólyomi-ut 5. sz. házában Ungár Gábor kovácsmühelyének tetőzete tüzet fogott, mely rövid idő alatt átterjedt a melléképületekre is. A lakók bútoraikat az utcára vitték, de sok minden bennégett. A városi tűzoltók kivonultak és sikerült a tüzet hét órára lokalizálni. A tűz valószínűleg gyújtogatásból eredt. Pusztító zivatar. A szombati zivatar különösen Gácson éreztette erejét és romboló hatását. Hat táviró oszlopot tört ketté úgy, hogy ezek miatt hosszabb ideig szünetelnie kellett a táviró-forgalomnak. Aki nagyon könnyen házasságot ígér. Amerikában börtönnel büntetik a férfit, ki egy leánynak házasságot ígért és aztán oknélkül odébb állott. Nálunk a házasság Ígérgetése, a tapasztalatlan leányfejecskék elcsavarása napirenden van és nincs ember, ki egy ilyen sokszor már közismertté vált szoknyavadász becsületében kételkedni merne. Nálunk megszokott dolog, hogy felbomlanak partiek; a férfi mosolyogva lép tova és nincs rá mód (legfeljebb az ostoba lovagiaskodás), mely az ilyen csibész tempót megbüntetni és a halvány leányarcot elöntő keserű könnyeket legalább némikép is felszántani képes lenne. Ha egy leány vagy anya bármelyikünkhöz tanácsért, orvoslásért fordul, hogy miképen lehetne ezt vagy azt a fehér ingmelles, monoklis, borotvált képű fiatal gentlemant, — ki már eljegyzését is megülte és ki egy szép napon hűvös bocsánatkérő levél után eltűnt mosolyogva a balfenekén — moresre megtaniatni — képtelenül, mindenre tehetetlenül állunk s legfeljebb annyit mondhatunk, hogy tessék az illető ficsurat a városból vagy faluból kipofoztatni. Amerikában udvarolni is alig lehet. Mert aki ma udvarlási szándékkal közeledik egy lányhoz, arról biztos az, miszerint holnap már megkéri. Nálunk nemcsak udvarolni, de ha megszűnt a viszony még rágalmazni, diszkrét dolgokat piacra kivinni is szabad. Gondolkozzunk csak: micsoda benső, a legszűkebb családi körbe tartozó dolgokat tudunk mi erről is, arról is, kihez semmi közünk. Nálunk a diszkréciót különösen a női becsületbe vágó dolgokban igen ismerik. Az eddig elmondottak után jogos a kérdés, hogy ugyan miért foglalkozunk mi ilyen témákkal? Hát nem eleget ir ilyenekről Molnár Ferenc a Vasárnapi krónikában vagy Táboriné a Tűzhelyben ? Hát ez igaz. Ami minket egy ilyen kérdés felvetésére és vele való foglalkozásra felhív, mégis azaz egy eset, amely nem régiben adta magát elő valahol, talán Nógrádvármegye egyik helységében. Nevek, hely, egyelőre mellékesek. Fő a téma. A történetet — ha bizonyítékok nem lennének — el se lehetne hinni. Megjelenik valahol egy orvos. Fiatal, csinos. Egyszerű, szegényes családból származó; olyan, ki magának szerzé meg diplomáját. Körorvosa lesz egy helységnek és körzetének. A faluban lakik egy özvegy asszony, szegény, becsületes iparos özvegye, kinek minden törekvése apátián árvái felnevelése és elhelyezése. Az özvegy asszonynak egy csinos, alig húsz éves leánya van, ki szépségével az orvos úrnak menten szemébe ötlik. Udvarol neki. Minden jót, szépet igér és amidőn az anya és leány már-már kiutasítják házukból a tolakodót, — megkéri a szegény iparos leánya kezét. Boldog, majd egy évig tartó mátkaságot él át a leány. A gyűrű még hiányzik ugyan ujjáról (felesleges egyelőre az efféle költekezés egy szegény körorvos részéről), vde a kelengye már készül. Idő múltával azonban mást gondol a doktor. Két szegény egy pár, — elmélkedik és jó, pénzes párti után tekint. Nemsokára volt mátkája iránt kihűlt szívvel és arany karikagyűrűvel ujján tér vissza szabadságáról. A lány csalódottan, sebzett szívvel vonul vissza és fájdalmának csak itt-ott rokonai körében ad kifejezést. A doktor úrnak azonban ma már kellemetlen, hogy őt a szegény iparos leány vőlegényének tudta és tartotta az egész falu. Ezért rágalmakat kohol. Gúnyos mosollyal aztán becsmérlő kitételeket használ róla és nem átalja elhadarni a női becsületet elrabló állításokat itt is, ott is. Beszéli, hogy a leány csak szeretője volt. A leányt felkapja a falu szája. A leány bánatában a vonat alá akarja vetni magát. Az orvos gúnyos kacagással... vágja oda: «Tegyen úgy, mint jónak látja». És az ilyen embert még csak ki se botozzák. ALMA Szerkesztői üzenetek. Rappromhányi részvényes. Nem tehetünk róla, hogy a múltkori cikke visszhangra nem talált. Hogy minek minősítsük a hallgatást? Hát kérem a római jog szerint: qui tacet... Meg kell jegyeznünk, miszerint (úgy mellesleg csak) elhangzottak hangok, hogy semmi közünk hozzá; beleszólni az ügyekbe
