Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-12 / 24. szám
2. oldal.________________________________LOSONCI ÜJS A G 1913. junius 12. politikai hive voltam. De csak addig, mig ama közismert parlamenti brutalitásokat el nem követte. Még abban tán nem láttam volna semmi rosszat, hogy az obstrukció erőszakos letörésével a véderőjavaslatot keresztülhajszolta, mert ezt kívánta a nyomasztó külpolitika, — de egy önérzetes államférfinak e nap után Lukácscsal együtt le kellett volna mennie a porondról. Ekkor még tán megtudta volna bocsátani neki az idő azt az erőszakot, mit a véderőnél az ellenzékkel szemben elkövetett és az ellenzék további provokálása hijján nyugodt állapotok teremtődhettek volna. Azzal azonban, hogy Tisza maradt és Lukácscsal együtt az erőszak, a rendőruralom fenntartásával igyekezett törvényjavaslatokat keresztül kergetni, hogy kaszárnyát csinált az országházból és a katonakardot jogosította fel igazságot szolgáltatni a törvényhozás házában, — teljesen lejáratta nemcsak magát, de esetleg pártját is, ami még nem lenne tán baj, ha a párt lejáratása a 67-es elvek bukását is kilátásba nem helyezné. Nem lehet azokat a köztársasági hangokat lekicsinyleni! A 48-as párt is mindössze hét emberből állott egyszer, ma pedig hatalmas párttá nőtte ki magát. Tisza missziója határozottan szerencsétlen sakkhuzás. Pláne a Désy-per után. Nevetségessé tesz minket e megbízatás a külföld előtt is, mert ugyan mi tekintélye lehet a nemzetnek ott az uralkodójánál, hol egy oly bukás után, minőhöz fogható még nem volt a világon, — Lukácsot, a vádlóból vádlottá lettet és ennek szövetségesét hallgatják meg fent csupán. Ez nemcsak a munkapárt és annak főbb emberei, de az egész nemzet lekicsinylését és azt is jelenti, hogy nekünk csak táncolni szabad, fütyülni tilos. Erre csak Bécsben van joga valakinek.- Részletesebben pártunk egyes tagjai hangulatáról nem beszélhetek még ez idő szerint, de nekem általában az a nézetem, hogy ma a legtöbben hasonló lehangoltságban szenvednek, mint magam. Nem tetszik a helyzet. Jó van lakva ma már mindenki a kardcsörtetéstől, a csendőrszuronyok bevezényelésétől. Elvégre akár tetszik a kormánynak az ellenzék, akár nem, ellenzék nélkül parlament nem dolgozhatik. Az ellenzéknek pedig műellenzéknek nem szabad lenni. Pláne nálunk, kiknek egy idegen, velünk egyet soha se értő állammal kell minden cseppecske jogáért megküzdeni. Nekünk öntudatos, erős kezű ellenzék kell, melynek fenyegető szava Bécsig elhangzik és lecsititja néha odafenn a hangoskodásokat. Isten mentsen holmi mandátumfosztásokkal előállani. Ha ebből bárki törvényt csinálna, — úgy ez rövidesen a Reichsratba való bevonulásunkat eredményezné. Nem mondom, hogy Tisza ezt akarja, de az eredmény bizonyosan ez leszi ha nem rosszabb ennél! Voila! Éhgyomorra étkezés köz_ ben és lefekvés előtt állandóan Paplamáii JLythfa gyógyvizet inni annyit jelent, mint a hólyag és vese rendes működését biztosítani. Erről-arról. A fukar kultuszkormány. — Mi van a kutakkal? — Hidakat és egyebeket a lizsében! Hábor Sándor áll. elemi iskolai igazgató vezeti a helybeli kereskedő tanonciskolát is. Ezzel járó igazán bokros tevékenykedése jutalmazásául 300 korona tiszteletdijban akarta őt részesíteni a felügyelőbizottság. Miután azonban a kereskedő tanonciskola büdzséje mínusszal zárult, — felirt az iskolabizottság a kultuszminiszterhez, hogy a losonci iskolát kb. 1400 korona segélyben részesítse. A kultuszkormány a segélyt 550 koronára redukálta és hogy ez 50%-os jóakaratot valahogy plauzibilessé tegye, redukálta a költségvetés egyes tételeit, köztük Hábor honoráriumát is. Redukálta pedig 100, azaz egyszáz koronára, egyenlővé téve azt a szolga hasonló 100 koronás dotációjával. Folyó évi május 27-én foglalkozott a tanonciskolái bizottság a költségvetéssel és a tárgyalás során Hábor igazgató bejelenté, miszerint évi 100 koronáért a kereskedőtanonciskola igazgatói teendőit ellátni nem hajlandó. A bizottság méltányolta Hábor eljárását és kimondá, miszerint felír a miniszterhez ezen abszurd rendelkezés megváltoztatása és a segély felemelése tárgyában. Szomorú állapott ez. Egy a jövő nemzedék neveléséért küzdő tanférfiu munkáját annyira lekicsinyleni, hogy az csak Vs-dát éri meg az amúgy is szűkösen megállapított díjazásnak. Bezzeg ha a parlamenti őrség viganójáról vagy arról lenne szó, hogy két detektív kisérje-e állandóan miniszterelnökünket, vagy hat detektív, nem fukarkodna az államkassza. De egy tanító . . . De hát jó ez igy a sópanama korszakában. Kellett nekünk mungóvilág? Mindenki, még Hábor is tanulhat ebből. Mi van a közkutakkal? Mért nem locsolunk? A hőség a múlt napokban irtóztató volt, de a bűz még százszorta elviselhetetlenebb ennél. Van seprőgépünk, vannak patent-öntözőgépeink is, de hogy mindez viz nélkül mii ér, azt csak az tudja megmondani, ki Losoncon kénytelen tölteni a nyarat. Ritka város, melynek oly vadregényes parkja lenne, mint Losoncnak. Egyedüli, mi az embert a rekkenő hőség irtóztató bűze mellett némikép megvigasztalja. Munka után egy kellemes séta a ligetben visszaadja az életkedvet. Azonban ha a parkon keresztül haladó nagy sétányon megyünk és aztán valaki megszólít a patakon túlról, akár egy kilométert is menni kell néha, még az illetővel kezelhetünk. A sétányt és a ligetet magát alig három hid köti össze, mindegyik egyegy kilométernyire egymástól. Ezt az állapotot nem lehet megfelelőnek nevezni. Kell, hogy gondoskodás történjék mihamarább arra nézve, hogy a partokon mentői több hidacska veressék. Sokszor emlegettük már, persze hiába, azt is, hogy bizonyára akadna vállalkozó, aki a ligetben egy kioszkot építene. Ennek megfizethetetlen voltát nem kell magyarázni modern embernek. Akik ellene vannak ennek, álláspontjukat a fürdő tönkretételével indokolják. Ugyan kérem, hát fürdő a losonci fürdő? Ne babráljunk azzal a 600 korona évi bérösszeggel, de teremtsünk kényelmes és a mai követelményeknek megfelelő állapotot. I n Jh, u/H Rphon ífummisaroR. tartóssága, rugékonysága, elegánciája utolérhetetlen! Küldöttség az árubódék ügyében! Eső után köpenyeg. — Akik fizettek azért, hogy konkurencia jöjj’ön a nyakukra. A napokban küldöttség járt a polgármesternél az árubódék ügyében. Az érdekeltek egy csoportja járult a polgármester elé azon kérelemmel, hogy legyen azon, miszerint az árubódék a hídról másüvé vitessenek és legyen a piac olyan, mint minő eddig volt. A polgármester válasza határozott és elszomorító volt. Három évig beszélni se lehet a bódék áthelyezéséről. De ha a bódék elvitetnek is majd egyszer, velük a piac is elmegy a hídról jobb hazát keresni. A küldöttség hosszú orral távozott és ezzel felvetődött, bele dobódott a város közéletébe egy újabb kérdés: miként lehetne tényleg javítani azon bódék áital előidézett lehetetlen állapoton. Merthogy csúnyák ama bódék, — ezzel már készen vagyunk. Erről már beszélni is kár. De az igazán uj és meggondolni való, nem-e jogos fájdalmat okozhat valakinél annak látása, hogy az ő 1000 koronájáért konkurens cégek ütöttek tanyát tőle tiz lépésre? Értsük meg jól ugyanis, hogy az árubódék eredeti rendeltetése nem lehetett semmi esetre se az, hogy azokkal a közel-
