Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-01 / 18. szám
LOSONCI ÚJSÁG A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE P ÄRAK HELYÍíTT 2 KOzségek, egyesületek, továbbá a ! . «ERKKZTŐSÉQ; PSí&fTM 5 SE=fc 2 iMint-»«** T.n,t6k * «»*»««1« emm. un-N egyed évf . 2 K — <• TM éri előfizetési díj 5 köröné. ICIADÓHIVATALi VIDÉKRE. ■ Egyes szén. éra 20 fillér. ■ L*^0,L‘p JíÍ,^In,yI tér1 11' hov<„“/,3, Egész évre........................................10 K — Y. a n sek, hirdetések, mindennemű pénzkGIde"lé"*..............................................5 K - f. " Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre....................................2 K 50 f. ■ ■* * ■ felszólalások intézendők. VIII. évfolyam 18. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1913. május 1. A proletárság ünnepe. Á szociáldemokrácia hatalmát mi sem bizonyítja élesebben, mint az, hogy a május elseji munkaszünetet világünneppé emelte és a többi társadalmi réteggel is elfogadtatta. Ma már május elseje a munkásnak és kapitalistának éppen olyan ünnepe, mint akár a karácsony a kereszténységnek. Magyarország kulturálódásának is feltűnő jele a szociáldemokrácia jelenléte. Csak kulturállamokban van szociálizmus és mentői műveltebb, gazdaságilag fejlettebb egy ország, - annál erősebb szociálista munkástömeggel rendelkezik. A magyar szociáldemokrácia is elérkezett arra a fejlődési fokra, hogy hatalomszámba menjen. Tekintélyének és erejének növeléséhez nagyban hozzájárult az a fellépése, hogy országunk egy válságos küzdelmében teljes erejével 'szállott síkra a parlamentárizmus és a magyar alkotmányos jogrend megvédése mellett. Ezzel szétoszlatta a hazafiatlanságáról szőtt hazug meséket és egyszersmind maga a munkástábor is nőtt erőben és tekintélyben. Ma, amikor a szociálista munkásság a magyar nemzet harcának egyik hatalmas faktora lett, a májusi ünnep alkalmával őket a bajtárs szívélyességével üdvözöljük. Kiadták a vásárbódékat! Nagy kő esett le a vezetőség szivéről! Hétfőn délután ejtette meg a polgármester a rendőrkapitány és mérnök közbenjöttével a «vásárcsarnokok» bérbeadását, illetve, mert voltak egyesek, kik már látatlanba siettek még egy év előtt helyet jegyeztetni maguknak azokban, — a bérbeadott helyiségek kijelölését. Három órakor egy sereg férfi és asszony töltötte meg a tanácstermet és miután az «értekezlet» megnyittatott, elkezdődött a tülekedés. Mindenki a főutra nyíló üzletet, vagy legalább is «sarokfofrfot» szeretett volna, miután fabatkát se fog érni az élete annak, ki a «szurdék-utcák» valamelyikébe kerül. Hasztalan volt minden lárma és kapacitáció, mert ez egyszer minden protekció csődöt mondott. Mindannyiuk megnyugtatására, de sokak megrökönyödése mellett ki lett nyilvánítva előzetesen ugyanis az, hogy az üzlethelyiségek bizonyos szisztéma, nevezetesen az áruk minősége szerint lesznek a bérlőknek kiszolgáltatva. Vagyis a gyümölcsösök ebbe, a zöldségárusok abba az utcába kerülnek valamennyien. Aki tehát valamit venni akar, kénytelen lesz minden körülmények közt a megfelelő utcácskát felkeresni. A bérlők elhelyezése kétségtelenül nem rrent valami nagyon simán és akadt nem egy, ki rugdalódzott a már előzetesen aláirt szerződés ellen. #Be a végén azután mindannyian megnyugodtak sorsukban. Ekként május 1-én már megnyílnak az üzletek a «vásárcsarnokban». És ezzel nyilván nem kis kő esik le sokak szivéről. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy elsejétől nem fogják többé a falusi atyafiak tömlöcöknek nézni azokat a kolerabarakokat. Neki falat töressenek! Állítólag — de nem felelünk érte — a vásárbódék kiadásánál történt. Az egyik gyümölcskereskedő — hatalmas vállas ember — mindenáron két üzlethelyiséget akart egymás mellett kivenni magának. Belement ebbe a polgármester. Erre azután azzal a kérelemmel állott elő, hogy hát neki azonban ez esetre a közfalat is töressék át, mert máskép egyiket se használhatja, sőt megtagadás esetén kénytelen stornirozni a bérleti szerződést. Csodálkozva néztek reá. De nem sokáig, mert felvilágosította őket a termetes gyümölcskereskedő: — Az egyikbe magam se férek bele nagyságos úr, hát a portékámat hová rakjam. Ezt már megértették s akceptálták. MERÉNYLETEK a vidéki pénzintézetek ellen! A hosszú pénzkrizis főleg a vidéken szedte áldozatait. Több mint száz intézet bukott meg és tűnt le a semmiségbe, mindenütt anyagi pusztulást és elkeseredést hagyva maguk után. Nem csoda, ha ilyen körülmények között a takarékgyüjtő közönség bizalma megrendült és szedte ki a betéteket a vidéki takarékpénztárakból, melyek pedig túlnyomó részben jól fundált, szolid intézetek, amelyek kritikus időkben mindig fényesen megállották helyüket. A vidéki pénzintézeteknél lényeges szerepet játszanak azok a betétek, melyeket községek, törvényhatóságok, testületek és más nyilvános ‘jellegű tényezők helyeznek el. Most azután, sajnos sok helyen azt kell tapasztalnunk, hogy akció indult meg arra nézve, hogy ezek az állandó jellegű betétek a vidéki pénzintézetektől elvonassanak. A legnagyobb baj pedig az, hogy éppen ebben az akcióban éppen a hatóságok és a hivatalos személyek járnak elől. Eleinte az Országos Központi Hitelszövetkezetnek csináltak reklámot és ilyen módon vontak el nagy tőkéket a vidéktőj. Később a főpapság agitált az egyházi pénzek biztosabb elhelyezése mellett, most pedig már a hatóságok lépnek fel nyíltan a vidéki pénzitézetek ellen, oly időben, amidőn azoknak a közönség bizalmatlansága következtében amúgy is igen nagy szükségük volna az állam és a törvényhatóságok nyomatékos támogatására. Csak legutóbb történt, hogy a kormány a községeknek azt ajánlotta, hogy a községek a szegényalapot vegyék ki a takarékpénztárad ból és fektessék azt állami járadékokba, a napokban pedig egy árvizmentesitő társaság gyűlésén a földmivelési miniszter kiküly döttje szolgált azzal a figyelmeztetéssel^ hogy a társaság a felvett kölcsönt ne vidéki pénzintézetnél helyezze el, ahol az veszélyeztetve van, hanem valamely fővárosi nagybanknál. Azt felesleges bizonyítanunk, hogy a vidéki pénzintézetek a perifériákon minő fontos gazdasági és kulturális missziót teljesítenek. Az a körülmény, hogy egy páratlan válság bizonyos könnyelműségeket, üzlet-! viteli hibákat és anomáliákat vetett felszínre, nem ingathatja meg a tőke bizalmát a vidéki pénzintézetekkel szemben. Még kevésbbé tűrhető az, hogy a bizalmatlanságnak hatósági személyek adjanak tápot. A mostani nehéz helyzetben éppen a kormánynak és a közhatóságoknak kellene arra törekedniük, hogy a szorongatott vidéki intézeteknek jelentékeny betéteikkel siessenek segítségükre. Arra pedig a jelenlegi idő éppen nem alkalmas, hogy a kormány a közpénzeknek járadékba való fektetését forszírozza. Tegye ezt pénzbőség idején, de ne most, amidőn a vidéki pénzintézetek amúgy is a legnagyobb nehézségekkel küzdenek. A válság megsebezte ugyan a vidék hiteléletét, mely azonban alapjában véve erős és egészséges. A nyugalmasabb idők rövidesen normális állapotokat fognak teremteni és a közönség bizalma csakhamar vissza fog térni. A hatóságok pedig járjanak elől a jó példával és siessenek a kivett közpénzeket ismét a vidéki pénzintézeteknél elhelyezni. Huszár fest, mos és tisztit. LOSONC, Kossuth Lajos-utca. 70.
