Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-24 / 17. szám
1913. április 24. LOSONCI ÚJSÁG 5. oldal. magasabb régióba s mintha a jövőbe látna, lelke mélyén e fohász kél: Jó Istenem, engedd megérnem e boldogságot, óh add nékem Ilonkát! Lelkében már döntött: vagy Ilonka vagy senki. De hátra van a legnehezebb: Ilonka beleegyezése. Szőnyi várt, hogy Ilonka is jobban megismerhesse őt. Teltek, múltak a napok s ő egyre jobban s jobban érezte a bűverőt, mely őt folyton s folyton Ilonka közelébe vonzotta. Tiszta felkéből fakadó hatalmas indulat már-már kitörni készült s igy elhatározta, hogy a bizonytalan helyzetnek veget vet. Egy séta alkalmával egyszerű, keresetlen szavakkal, nyugodtan — pedig belseje úgy forrongott, szive úgy dobogott, hogy alig birt erőt venni magán — elmondta Ilonkának érzelmeit s választ kért tőle. Szegény fiú! Be kár, hogy annyi leányt ismertél már életedben s még mindig oly nagy idealista vagy! Azt hitted, hogy becsületes nyíltságodra hasonló nyíltsággal fognak felelni. Pedig az élet küzdelmei, viharai már megtaníthattak volna, hogy ne bízzál e földön senkiben és senkinek Óh, hányszor csalatkozott már az emberekben s még mindig volt hite, reménye, hogy lesz még jobb idő, lesz még tavasz neki is, talán nyílnak egyszer néki is rózsák. Óh, milyen nagy, milyen rendíthetetlennek kellett volna lennie az ő hitének, bizodalmának, hogy az a sok nyomor, szenvedés nem tudta megtörni akaratát, hogy az a sok szeny, piszok nem tudta lelkét bemocskolni. Ilonka ugyan nem mondott nemet, de viszont azt sem mondta, hogy igen. Lehet, hogy az ő ártatlan lelke még nem is foglalkozott soha e kérdéssel. Az ő lelke még tiszta volt, — nyugalmát még nem zavarta semmi földi kisértés. Lelke tisztán ragyog, mint a Montblank hófödte csúcsa ragyogó napfényben. Szőnyi lesújtva hallgatta Ilonkát, de lelke bízott; annyi vihart élt már át az élet iskolájában, hogy e válságos pillanatban is megőrizte külső nyugalmát, jóllehet, belsejében a kétségbeesés viharja dúlt, torkát mintha fojtogatná valami, csak néha-néha szakad fel kebléből egy nehéz sóhaj. Istenem, Istenem! leszek-e hát én is boldog valamikor?! Avagy nem szenvedtem már eleget?! E szókat azonban csak gondolta, mert beszélni képtelen volt e percben. Három hosszú év múlt el azóta, hogy Szőnyi és Ilonka közt ez történt. Ismét tavasz van, ismét nyílnak az ibolyák. A kis városi ligetben egy fiatal pár szorosan egymáshoz simulva lépeget. Emlékszel-e még Ilonka, három évvel ezelőtt mit mondtam neked ezen az utón ? A fiatal asszonyka szorosabban simul a férfihez s ragyogó két szemét a férfira emeli. — E két szem, e pillantás, megadott minden magyarázatot. — E delejes pillantás összébb vonta a párt, mig ajkuk egy örökkévaló csókban forrt össze. Vannak perceim Sigma. Vannak perceim, mikor azt hiszem Élni sem tudok maga nélkül, Mikor a szemem előtt minden elsötétül, És nagyon, nagyon fáj a szivem. A múltkor is pár ilyen percet éltem át. Mikor hosszan tartottam kezemben kezét, És néztem halványkék erezetét, És gömbölyű, puha, meleg karját. Számolni kezdtem hányat üt az ér. Az én fogásomra, gyorsabb forgást kezd-e? De minden ment a legnagyobb rendbe, Csak az én arcomba szaladt fel a vér. Magánál minden maradt, amint volt. Csak belőlem tört egy hangtalan kiáltás elő, Csak a szivemre szállt egy új bánatfelhő, Csak az arcomon támadt két tűzpiros folt. Maga mit sem sejtve incselkedett mással, Míg bennem az elfojtott kiáltás Riadtan küzdött a feltörő sírással. Sternlicht Lajos. A spekuláns Kerján. Szalma helyett lemérette a feleségét is. Kerján András kétkereszturi földmives e hó 17-én bejött a hetivásárra egyetmást bevásárolni. Mivel azonban a portékát csak pénzért adják és ez meg otthon nem igen találkozott ebben a cudar világban a ládafiában, egy szekérke szalmát akart előbb elsütni a jólelkü Kerján. A jószekér szalmára akadt is mindjárt vevő, kivel megalkudott András gazda sulyszerint akként, hogy a hiteles mázsálás megejtése és ennek cédulával való bizonyítása az eladó kötelessége előbb. Ettől nem is húzódozott Kerján és miután megnyugtatta a vevőt, hogy itt meg ott csak «várjék reá», mig ő előjön a cédulával, elment szekerével a mázsaházba, hogy Riegel Henrik hites «mérőkapitánytól» kérjen a szalmájára nézve igazságot. A szekér ráállott a mázsára és a «mázsakapitány» működésbe hozta a gépet. Ej de sokat nyom az a szalma gazd uram! Nem dugott maga abba valamit, hogy nehezebb legyen ? — igy Riegel. — De nem ám ! — felelt Kerján — Már hogy tetszik ilyet feltételezni rólam. — No-no, — motyogta a hangos szóra Riegel, — de azért mégis hitetlenül csóválta a fejét tovább. A mázsaházban tartózkodott Tornyay Lajos rendőr, ki egyet gondolva, — se szó, se beszéd, felkap egy létrát s hozzátámasztva a szalmásszekérhez, igyekszik annak tetejére. De már erre lekapta fejéről a kalapot Kerján András. Kiütött a veriték mindkét halántékán. Mert bizony a szemfüles rendőr megbolygatva a szalma tetejére terített lepedőt («hogy meg ne ázzék a szalma, - indokolta előbb Kerján), csupasz női bokához ért a tenyere. Hát nem egyéb, mint Kerján Andrásáé nénémasszony lapított a szalma tetején ponyvával leteritve. Éppen kilencven kilóval lett kevesebb a szalma súlya, amikor a piruló menyecskét letessékelte a rendőr a szekérről. — Elaludt a lelkem! — védte Kerján életepárját. Ezt azonban már nem hitték el neki, de csalás vétsége miatt feljelentették. MU1 A ft KÖZGAZDASÁG Q A Triesti Általános Biztosító Társulat (Assicurazioni Generali). Március hó 26-án a társaság 81-ik rendes közgyűlése tartatott meg. Besso Marco elnök jelenti, hogy a társaság vezérigazgatója terralbai Richetti Ödön súlyos egészségi tekintetekből és határozott orvosi rendeletre állásáról, melyet az intézet javára nagy szeretettel és felette fényes sikerekkel töltött be, lemondott. Az igazgatóság és igazgatótanács, bár nagy sajnálattal, kénytelen volt az érdemdús vezérigazgatónak lemondását a jelzett körülményekkel igazolt visszavonhatatlan elhatározásánál fogva tudomásul venni. De azon kívánságtól vezéreltetve, hogy Richetti úr értékes közreműködése és gazdag tapasztalatai a társaságnak továbbra is megtartassanak, az igazgatóság és igazgatótanács indítványozza Richetti úrnak, az igazgatóság tagjává való megválasztását. A közgyűlés Richetti úr lemondását a társaság körül szerzett hervadhatatlan érdemeinek hálás elismerése és mély köszöneté kifejezése mellett tudomásul vette és őt közfelkiáltással az igazgatóságba beválasztotta. A közgyűlés elé terjesztett 1912. évi mérlegek előttünk fekvő jelentéséből látjuk, hogy az 1912. december 31-én érvényben volt életbiztosítási tőkeösszegek 1,267.209.909 korona és 28 fillért tettek ki és az év folyamán bevett dijak 55,525.392 korona és 20 fillérre rúgtak. Az életbiztosítási osztály dijtartaléka 23,703.976 korona 65 fillérrel 375,547.656 korona 67 fillérre emelkedett. Az életbiztositottak osztalékalapja 7,141.183 korona 12 fillért tesz ki. A tüzbiztositási ágban, beleértve a tükörüveg biztosítást, a díjbevétel 18.926,541.149 korona biztosítási összeg után 32,462.892 korona 58 fillér volt, miből 11,326.023 korona 37 fillér viszontbiztosításra fordittatott, úgy, hogy a tiszta díjbevétel 21,136.869 korona 21 fillérre rúgott és ez összegből 15,302.274 korona 59 fillér mint díjtartalék minden tehertől menten jövő évre vitetett át. A jövő években esedékessé váló dijkötelezvények összege 155,630.256 korona 27 fillér. A betörésbiztositási ágban a díjbevétel 1,636.420 korona 93 fillérre rúgott, miből levonván a viszontbiztosítást, a tiszta díjbevétel 916.019 korona 81 fillért tett ki. A szállítmánybiztosítási ágban a díjbevétel kitett 6,048.766 koronát, mely a viszontbiztosítások levonása után 2,793.257 korona 34 fillérre rúgott. Károkért a társaság 1912-ben 49,019.662 korona 23 fillért és alapítása óta 1.112,818.121 korona 56 fillért fizetett ki. E kártérítési összegből hazánkra 222,758.821 korona 22
