Losonci Ujság, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-17 / 16. szám

1913. április 17. ______L O SO N Cl ÚJSÁG___________________3. oldal. kaja» sem, mit eddig fejtett ki a közérdek szolgálatában. Hát ez mindenesetre kemény dió. Elvégre akiben ennyire dühöng az ambíció, annak kár a kedvét szegni. Kár különösen nálunk, kik annyira vigyázunk mindenkinek érdekére és vagyonára, hogy például a jövőre meg­választandó tanácsnokokat már előre be­kötött agyuaknak tartjuk ari;a, hogy «árváink összebogozott ügyeit» elintézhessék. E cél­ból előrelátók lévén, öt helyütt is biztosít­juk az uj rendeletben számunkra a jogot arra nézve, hogy árváink védelmét városunk legnevesebb fiskálisai kezébe tegyük, ha jónak látjuk és vannak ilyen, erre méltó fiskálisaink. A kemény diót hát fel kell törni. Az am­bíciókat ki kell elégíteni. Törje tehát a fejét ezeken a képviselőtestület. Hátha talál vala­hol, esetleg a liget felé ezen ambíciók ki­elégítésére elég teret. Spec. A japánok gyakorlati érzéke azonnal MIonoM mm MM BERSDN KM sw Ferdére taposás, Kisiklás, fáradtság, az idegek rázkódtatása Kizárva! BERSONMÚVBK, Budapest, VII. A falu Tudvalévő, hogy a község szoros szer­vezeti kapcsolatban a közigazgatással mily fontos tényezője az államnak; bár azt sokan nem tudják, vagy nem akarják elösmerni, hanem a törvényhatóságok, továbbá a já­rás és városok megerősítésében keresik az állam létalapját. Kulturális és közgazdasági szempontból a községek nagyon elmaradottak, mert a falu népe és a közigazgatás kínai fallal vannak egymástól elválasztva. Községeink között csak a vagyonosabbak és a mezővárosok jellegével bírók emelked­nek ki valamennyire a népnevelési és köz­­gazdasági kultúra és jobb közigazgatásban. A községek nagyon igénybe vett források általában, de hogy e forrásokat gazdaggá is tegyük, közgazdasági erejét neveljük, a kul­túra és jó közigazgatás áldásaiban nevelve bennük jó falusi életet biztosítsunk, erre sok minden egyéb közt nem érünk rá a politikától. IU Látunk ugyan itt-ott akciót népjóléti és gazdasági intézmények szervezésében, de ál­talános, rendszeres programmon alapuló, céltudatos falusi közigazgatást édes keveset. Minden téren haladunk, kultúránk, közle­kedési eszközeink, közgazdaságunk, tekni­­kánk, szóval a modern élet csodás vívmányai mélyreható változásokat idéztek elő; de mindezek mintha nyomtalanul tűntek volna el a «falu» élete fölött. Azaz, hogy nem nyomtalanul, mert a civilizáció természet szerint sok kereseti forrástól fosztván meg a falvak népeit, ennek kellő pótlásáról gon­doskodás vajmi kevés arányban történt. Vasutaink a fuvarozást, gépeink a kézi napszámkeresetet, állami és más közüzemek megszűnése a biztos kenyeret vevén ki a műveltségnek, életrevalóságnak és vállalko­zási szellemnek amúgy is legalacsonyabb fokán lévő falusi nép kezéből, az ilyen minden előkészület és átmenet nélkül beálló változás sok falu lakosainak legnagyobb részét koldusbotra juttatta. S hogy állunk a népneveléssel? Talán sehol egy kultur államban annyi analfabéta nincs, mint minálunk. A felekezeti iskolák legnagyobb része nem áll azon a nivón, amelyen állani kellene. Állami iskoláink pedig kellő számmal nincsenek. A falusi nép legtöbbje igazán földhöz ragadt szegény. Különösen a felvidéken tapasztalhatjuk ezt, ahol a legtöbb gazdának a tenyérnyi kis udvarán, kertjén, a másiknak egy tehenén vagy kecskéjén kivül ‘nincs egyéb kincse és sajna, ezeket is nyomja a tudatlanság édes testvére, a pálinka-adósság. Az előrehaladás egyik legérezhetőbb uti­­társa: a drágaság sokszorosan nehezebb súllyal nehezedik a falusi népre, mint a városokra, mert ezek igazán nem tudják az emelkedő árakat másra áthárítani. Ezeken a bajokon kell a közigazgatásnak segíteni. A lelkészek, tanítók a népnevelés és belterjesebb okszerű gazdálkodás terén nemes gyümölcsfajok, méhészet, álattenyész­­tés, kosárfonás, gyermek játéktárgyak készí­tése, selyemhernyó-tenyésztés és számtalan másnemű kézi ügyességre oktathatnák a népet. Erre buzdítaná őket a jó közigazga­tás, állami szubvenció és jutalmak kiosz­tása. És itt már a jegyzőknek is szép feladat­körük nyílnék, ha . . . ráérnének a tenger­nyi munkától. Tudjuk, hogy a falu lakói leginkább egy­forma termények előállításával foglalkoznak, melyekből a helyszínén a kínálat nagyobb a keresetnél, vagyis olcsón adnak el. Ezt a helyzetet kihasználni jelennek meg aztán a vándorkereskedők, akik a piaci árak felől tájékozatlan (hiszen melyik paraszt olvas lapot?) lakóktól potom áron összeszedik terményeiket úgy, hogy a szegény nép nem tudja megérteni, hogy eladta mindenét, ami eladható volt, nagy volt a forgalom, és nem maradt semmi haszon, hanem az eladott csirke és tojás helyett vízzel főzött száraz málétokányon és kenyéren tengődik és pénze sincsen, mert hiszen sokat elvitt a köztartozás is. Jó erőt adó huseledeleket a paraszt legfelebb a korcsmárosnál láthat. Jó közigazgatás, népnevelés, a falu intelli­genciájának üdvös példaadása, lelkészek, tanítók oktató törődése a néppel nagyban elősegítenék ha nem is a jó, de legalább a türhetőbb falusi életet. A falu adja tulajdonképpen fundamentu­mát nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem az iparnak is nyersterményeivel és a falvak előhaladása képezi biztosabb bázisát a vá­rosoknak és mindezekkel egyetemben az államnak, mely ily utón bennük a köz­terhek bevételében is gazdagabb forrásra találna. Nemes. A vese és tiolyag rendes működé- ^ J ' ■ sétalythiumdűs 4« Lythia Gyógyvíz használata biztosítja. Mindenütt kapható. HÍREK Hubay Jenő udvari tanácsosnak a király megengedte, hogy őt a kolozsvári tudo­mányegyetem a bölcsészet tiszteletbeli dok­torává avassa. Dr. Kirchner Sándor vegyész és gyógy­szerészt, ki jelenleg Németországban van egy nagy gyárnál vezető-állással alkalmazás­ban, értesülésünk szerint meghívták Buda­pestre az élelmicikkeket vizsgáló állomás vezetésére. Dr. Kirchner fia Kirchner Dániel gyógyszerész, városi tanácsnoknak. Áthelyezés Jókuthy Miklós törvényszéki biró a budapesti váltó- és kereskedelmi törvényszékhez helyeztetett át. Vasúti áthelyezés. A betegsége folytán szabadságolt füleki állomásfőnök: Erőssy Gyula helyébe Sárffy József pelsüci állomás­főnök helyeztetett át Fülekre. Körjegyzőválasztás. Megyeri körjegy­zővé f. hó 11-én nagy lelkesedéssel meg­választatott Kovács Dezső. Beküldetett. E lap f. évi 12. számában megjelent soraimnak visszhangja gyanánt két közlemény is jelent meg a Losonc és Vidékében. Helyreigazítás címen a szerkesz­tőség, Válasz cimen Domber József úr fog­lalkozik ügyemmel. A «válasz»-ban Domber József úr azt kívánja megállapítani, hogy közvetítésre való elhatározása velem való beszélgetés közben «spontán» keletkezett és hogy amit mondott, nem volt informá­ció, hanem magánvélemény. Helyes. De mi is volt az a magánvélemény?— Biztosítás arról, hogy dr. Gergelynek nem volt ellenem irá­nyuló támadó szándéka. Cikke egy jóhiszem­­ben leadott egyszerű hírlapi tudósítás. — Mire én: Ha úgy van, akkor szívesen ki­fejezem sajnálkozásomat dr. Gergely iránt. Megadom ezt nyilatkozatban akkor is, ha a felmentő Ítélet (amit biztosra vettem és vehettem is) már zsebemben lesz. — Nyil­vánvaló ebből először is az, hogy nem tanubizonyitások kikerülése céljából adtam a nyilatkozatot. Sőt a nyilatkozat megadásának a pör visszavonása nem is volt okvetlen feltétele. De nyilvánvaló az is, hogy ha dr. Gergely most utólag azt állítaná, hogy cikke nem csupán tudósítás, hanem egy megindított jogos «akció», akkor a Domber József úr által mondottak, amelyek alapján nyilatkozatom dr. Gergely birtokába került — tévedés. Tévedés akkor is, ha nem in­formáció, hanem magánvélemény. — De mivel épen azon múlik, hogy dr. Gergely maga kivánja-e «aktiónak» tekinteni cikkeit,

Next

/
Oldalképek
Tartalom