Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-07 / 45. szám

2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. november 7. A város összes iskoláiba 2408 tanuló irat­kozott be. A könyvtár 24.358 kötetből állott a múlt év végén. Az 1912. évi költségvetés tárgyában leirat érkezett a belügyminisztériumtól a városhoz, amelyben Hodlik Imre kórházi gondnok évi járandóságát 1800 koronáról 1400 koronára szállítja le. Nevezett annak idején 1200 korona évi törzsfizetéssel válasz­tatott meg oly módon, hogy öt évenként 200 korona korpótlékkal szaporodik járan­dósága. A miniszteri intézkedés a legna­gyobb mértékben sérelmes, mert már meg­levő jogot koboz el. De bezzeg az árvaszéki ülnökök, — az más. A parlamenti cselédség. Fölösleges itt már minden vita. Andrássy Gyula egyenesen naiv, ha megokolt fejtege­tésekkel, hazafiasságra való apellálással akar hatni a munkapárti landsknecht seregre. Az udvari abszolutizmus teljesen berendezkedett Magyarországon ezúttal okosabban, mint a múltban. Felbérel 250 embert, azokat kar­hatalommal megválasztatja képviselőnek, ezt kinevezi a «nemzet» többségének és aztán kormányoz úgy, mint akár Kaunitz, Metter­nich vagy Schmerling idejében. Ez a többség aztán nem resonéroz, nem kritizál. Minek. Nem arra fogadták. Hajlong és szavaz. Ha van is észrevétele, az csak annyi, hogy vájjon be tud-e jutni az ellen­zék erre vagy arra az ülésre. Mert ettől fél. Ugyanis azt hiszi, hogy a bécsi udvar nincs tisztában a többség származásával és ka­rakterével. Az ellenzék tüntetése pedig fel­hívná az udvar figyelmét. Pedig nyugodtan lehetnek. Az udvar ismeri a többséget, hiszen ő szülte őt mint árnyát a fény. És éppen ilyen szerepre szülte. Az ellenzék opponálhat, tüntethet, forradalmaskodhat, — a parlamenti cselédségnek feladata az összes bécsi követelések beszállítása. Ha ez meg lesz, csak akkor érkezett el az ideje a cse­lédség komoly aggodalmának. És ha az udvar azt fogja mondani: most pedig radi­kális választójogot akarok! — nos, hát a személyében is oly dicső munkapárt csinálni fog radikális választójogot. Nekik ugyan mindegy. Szívesen liberálisok, ha megenge­dik nekik. És most itt az uj delegáció. Újabb száz­milliók, újabb terhek. Nyugodtan lehetünk. A mungóék elfognak mindent fogadni. Jó politika ez nagyon — a radikalizmusnak. Terhek és újabb terhek, amig le nem ros­­kad alatta a magyar társadalom. Azután jöhet az vízözön. A mungóknak persze ez az özönvíz sem fog ártani, mert azalatt olyan hatalmas bárkákat fognak összepana­­mázni, hogy ők valószínűleg szárazon ma­radnak. Elbukni csak mi fogunk, a polgár­ság, a középosztály. A munkapártnak azután is megmarad Bécs és Bécsnek azután is lesz cselédségre szüksége. Pecsovics. Ha jó és olcsó használt BÚTORT venni, vagy eladni akar, úgy forduljon tini Vilmos És íáFSÉz Rákzóczi-uLtca. 5. Levelezőlap-meghívásra azonnal jövök. Visszaemlékezés a 80-as évek parlamentjére. Újabb munkapárti röpirat. A szenyiratok valahogyan sehogyan érik el elérendő céljukat. Az ország nem lesz tőlük mungóbb, épp azért kormányék a röp­ködés mezejéről próbálnak áttérni a meg­tévesztés mezejére. Ez pedig úgy megy, hogy felfogadják a bősz alanyi költőt a zábrányi emilt és megrendelnek nála alanyi költeményt az obstrukció ellen. A zábrányi megfelelő tallérokért (mert ingyen a kutya se mungó) felborzolja haját, feláll a Kárpátoktól az Adriáig és lemenydörgi a «Nyepozvolim» cimü költeményt harminchat oldalon. A publikum a szemébe nevet a zábrányinak, kimondja a szentenciát: «agylágyult alanyi» — és vár újabb bérkölteményeket. A kormány tehát taktikát változtat. Kike­res a 80-as évek parlamentjéből itt ragadt hazafiakat, akik szintén akarnak valamit ke­resni. Ez a 80-as hazafi aztán megfelelő mennyiségű tallérokért visszaemlékezik a 80-as évek parlamentjeire. Ezeket a vissza­emlékezéseket aztán a kormány Hornyánszky­­nál kinyomatja, ráírja, hogy ára 30 fillér és szétküldözgeti az országba ingyen. Irta pedig ezeket a sirámokat valami Lyka Döme. Ki ez a Lyka Döme? Mi ez a Lyka Döme? Miért írja ez a neve közepére az ipszilont és miért Döme? Miért nem irja ki becsületesen nevét, hogy «Demeter». És mit Lykázik itten ipszilonnal? Mondja ki egyenesen a nevét, hogy Lyukas Deme­ter, punctum. Hát ez a Lyukas Demeter, megfelelő számú kopekek fejében visszaemlékszik a 80-as évekre, ahogy azt már mondottuk. Ezen visszaemlékezések1 folytán felsír az elaggott honfi, hogy micsoda egy fene par­lament is volt az, mikor még ő is képviselő volt. Az volt aztán egy parlament. Ott nem trombitáltak, ott nem fütyültek, ott jóneve­­lésüek voltak. Azt persze az elaggott honfiú a 80-as, nem említi, hogy akkor a minisz­terek nem lopták az ország pénzét, az al­kotmányos jogrendet tiszteletben tartották, a parlamenti többség gentlemanokból, nem pedig bérenc desperádókból állott. Ezt mind elfeledi a 80-as. Csak a trombita! Ez a sérelem ! Minden panamista mungó a trom­bitán siránkozik. A panamáját, — azt persze nem sérelmezi. A továbbiakban azt is előadja Demeter sógor a 80-as évekből, hogyhát micsoda legények is voltak a talpukon azok a 80-as képviselők! Helfy Ignác, Helfy Ignác, Helfy Ignác és végig a kiváló parlamentérek egész gárdája. Ma, — siránkozik a lykai aggas­tyán, — ma csak Apponyiak, Andrássyak, Károlyiak, Justhok, Bokányiak és egyéb ilyen alacsonyrendü népség trombitál a fórumon. Trombitál. Trombitál!! — Ezen sir Döme bátyánk. De hogy a trombitálá­sokat milyen okok idézték elő, azt nem akarja tudni a 80-as. Ezek előtt a megrázó tények előtt a Döme, a lyka bedugja fejét a Hornyánszky-nyomdába és ir 30 filléres röpirásokat a kormánynak és küldözgetik nekünk ingyen. A röpirat keresztkötés alatt jött. Úgy a keresztkötés, mint a röpirás papírja sajnos, nem eléggé vékony és nem eléggé puha Nyepozvolim. Városi közgyűlés. — 22 ember volt jelen. — Átment minden ügyben a tanács javaslata. Nem tudnak nyugodni a kültiszt­­viselők! Városunk képviselőtestülete — mint már jelzénk múltkor — múlt hó 29-én közgyű­lést tartott. A közgyűlés tárgyai iránt nagy volt az érdeklődés, mert 22 tag volt jelen. Ebből is mintegy 10 tisztviselő. így igazán nem lehet dolgozni. Ideje lenne már, ha a köz­gyűléseket délután tartanánk. Mi a lanyha­­ság, nemtörődömség legfőbb okát ebben látjuk. A közgyűlés minden pontnál a tanács javaslatát fogadta el egyhangú lelkesedés­sel. Hogyne, — mindenki szeretett volna minél hamarább otthon lenni. A közgyűlés azon­ban ennek dacára majdnem délig tartott, aminek az volt az oka, hogy a tárgysoro­zat 9. pontjánál: a tisztviselők fizetési osz­tályokba való sorozásánál egy kis vita kerekedett. Draskóczy, Honfi árvaszéki ülnökök és Aranyosi közgyám t. i. észrevételeket adtak be az 1913-iki költségvetés azon fejezetére, mely a tisztviselők fizetésével foglalkozik. Azt mondották ezekben az észrevételekben, hogy ez az intézkedés sérelmes és törvény­telen. Mert időelőtti. Alkossa meg előbb a város az uj szervezési szabályrendeletét. Erre két évi időt adott neki az 1912. évi 58. t.-c. Micsoda dolog az, — mondják ők, — hogy a város, mielőtt még jogerős uj szervezési szabályrendelete lenne, oly állá­sokat állit be, milyenek még nincsenek s olyanokat hagy ki (értsd őket!), melyek még nincsenek beszüntetve. Micsoda dolog az, — mondják ők, — hogy a költségvetés még eddig nem rendszeresített oly álláso­kat véglegesitettnek mond ki, oszt be fizetési osztályokba, melyek betöltői eddig csak dij­­nokok s igy előbb választás utján kell be­tölteni ez állásokat. Micsoda dolog az, hogy a képviselőtestület nem vonja meg mindenkitől a mellékkeresetet: igy nem az orvostól, főkapitánytól ? Micsoda dolog az, hogy a város magasabb állásokat kreál, (igy főügyész) de kisebb fizetést ad neki, mint amennyit a törvény előír. A képviselőtestület elvetette Draskóczy és társai indítványát: hogy mellőzze a szerve­zési szabályrendelet jogerőre emelkedéséig a tisztviselők fizetési osztályába való soro­zását. Elvetette s egy-két dolog kivételével helye­sen is tette. Helyesen tette, mert a törvény 32. §. el­várja kötelezőleg azt, hogy a beosztási munka 1913. január 1-re meglegyen. Helye­sen tette, mert az uj szervezési szabály­­rendelet, — melyet egy éven belül kell meg­alkotnia minden városnak, — jogerős már s illetve pusztán ama intézkedései nélkülözik a jogerősséget, melyek az észrevételt tevő kültisztviselőkre vonatkoznak. A szabály­­rendelet és költségvetés kreált két egészen uj, eddig nem létező állást, — a városi tanácsnoki állásokat, — ezeket azonban éppen a két felebbező fiskális szeretné megszerezni. Ezeken kívül oly állások, me­lyek eddig betöltve nem voltak s melyeket éppen ezért uj választással kellene betölteni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom