Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-24 / 43. szám

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE

T^ÖF^ETÉS. ÄRAK HELYBEN:“ ■ ^KözségX egyesD.eteU, tovább* a ■ , SZERKESZTŐSÉ0:

Felévre.................................................4 K — f. « Nógrádmegyei Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagja! részére részét illető minden közlemény intézendő.

Negyedévre...........................................2 K — f. ® évi előfizetési dij 5 korona. ■ KIADÓHIVATAL*

VIDÉKRE! ■ Egyes szám ára 20 fillér. 0 Losonc, Kubinyi-tér u , hová az előfizeti-Egész evre...................................................10 K — f. ■ n sek, hirdetések, mindennemű penzkulde-Felévre . • • ■ ......................\ K - f. Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. _ menyek és a lap szétküldésére vonatkozó

Negyedévre.....................................2 K 50 f fi J n felszólalások intézendok.

VII. évfolyam 43. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 október 24.

A pápai szózat.

Lukács, — a munkapárti alkusz, hogy a Bécsben kommandóra végzett nemzeti munkában kifáradt csőcselékhadát felrázza legalább pár órára még, biztatóul behurcolkodik a budavári elnökségi palotába. Látjátok, — int kajánul szemüvege mellől, — egy félévre ismét kibéreltem az ország sorsának vezérleti jogát. Novembertől májusig csak az hurcolkodik^ ki nem tudja a bérösszeget kifizetni. Én nyugodt vagyok, hogy fizetni fogok. S amig zsebrevágott kézzel helyzetének biztosra váltán mereng s bárgyú szemekkel a Dunára tekint, ez alatt Pápán uj hang szólal meg az ellenzék küzdelme mellett s mond Lukács fejére újabb halálos Ítéletet. És e hang Andrássy Gyula gróf szava, kihozza sodrából a kiszáradt agyú szerelmes öreg urat újra. Hiába, soha se lesz jobb, szebb idő. A gyalázatos, de Bécsnek oly kedves delegációs munka után azt hitte végre, hogy minden csendes. Semmise késik el már, semmise aktuális. Reformok, választói jog várhatnak most már; Bécs gyomra betömve, a legközelebbi etetésig türelmes marad.

Andrássy szavára azonban aktuális ismét minden. «Egy-két hét és novemberben vagyunk, a november pedig meghozza az uj választójogot.» Minő lesz ez a reform, ugyan hogy is tudná most, amidőn az egészről megfeledkezett. Nem vághat elébe a dolognak; majd megtudjuk, ő még maga se tudja.

Felháborító alakoskodás. A pár nap előtt még cinikus gonosztevőből szemforgató farizeus lett újra. Hogyne, ha már Andrássy is az ellenzékkel tart. Andrássy is, kit a hivatalos és félhivatalos mungólapok a politikai megfontoltság, a higgadtság példányképének, a nemzeti szupremácia féltő harcosának ismertek mindég. Hogyne, ha már Andrássy is ott tart, hogy a történelmi osztályok feje felett tör pálcát és a haza jövendő boldogulását, az alkotmány megvédését nem ezek, de a nép, az eddigi «csőcselék» kezében látja megvédettnek. Hogyne, ha már Andrássy is ott tart, hogy Justh Gyulával szőrit kezet s e kézszoritásban benne van

egy hosszú, eddig általa is lenézett küzdelemnek magasztalása.

S amidőn mindez fülébe sivít a nagy felhajtónak, valószínűleg arra gondol, mily botor költekezés volt a behurcolkodás most, éppen téli időre; mennyi kellemetlenség, mennyi kár származik majd rövid idő múlva abból, ha azt a sok ócska holmit ki kell hordatni az elnöki palotából. Mert most már majdnem percnyi pontosságra bizonyos, hogy ez élet, melyet reakciós kompanistája kegyelméből élvez, — rövid lejáratú. Veszni fog ő s vele veszni az is, kinek lélekzetvételét eddig köszönhette.

De ahogyan mi Lukácsot ismerjük, megállapíthatjuk, hogy dicstelen távozása nem fog még minden kis zavaró aktus nélkül végbemenni. És ez jobb is igy. Gyülöltvolta mellett ekként nevetségessé válása is bizonyosabb. Hát csak hadd kapaszkodjon még egy darabig velőtlen karmaival a hatalom zsámolyába. Hadd Ígérjen még egy ideig reformokot, választójogot. Meghallgatni okos ember úgy se fogja. Ma már legkevésbbé. Hiszen rövidesen itt lesznek Andrássy után azok is a mi csapatunkban, a választójog táborában, kik eddig ellenünk a mellüket verték. Hiába, az idők szele mindenkinek arcába csap előbb-utóbb; a vihart még az állat is megérzi; sülyedő hajót még a patkányok is elhagyják.

Egy megtért.

VÁROSI ÜGYEK

Tiszti főügyész a IX. rangosztályban.

Irtunk múltkor arról, hogy a költségvetési bizottság a tiszti ügyészt a IX. rangosztályba sorozta be, holott a múlt évben készült pótszabályrendelet szerint az ügyész tiszti főügyészi címet és jelleget kapott. Sérelmesnek tartottuk tehát emiatt a költségvetési bizottság eljárását és követeltük az ügyésznek mint főügyésznek a VIII. fizetési osztályba sorozását. A tanács szavunkat meghallgatta ugyan, de csak olykép, hogy a kecske jóllakása mellett a káposzta megmaradását is szemmel tartotta. Megadta ugyanis ügyészünknek a tiszti főügyészi címet, de** a jellegről, a fizetésről (pedig ugy-e ez a fő?) megfeledkezett. Benne felejtette dr. Kfiszlert főügyészi mivoltja dacára a IX-ben. Kétségtelen, hogy abszurd a tanácsnak ezen intézkedése. Mert ha a város már egyszer t. főügyésznek nevezte el s sorozta be tisztviselői közé az ügyészét, akkor e tényének a mostani rendezés alkalmával összes következményeit is le kell vonnia s őt — mint ilyet — oda sorozni, hová az uj városi törvény előírja. S miután a törvényhez mellékeit C. utasítás a tiszti főügyészt világosan és kötelezően a VIII. osztályba osztja be, — a tanácsnak egy előbbi tényével szemben ma nincs joga az ügyész kárára a törvény ellenére cselekedni.

Apropos. Kérem szépen t. tanács, ha már annyira adakozó volt a címek osztogatásában, akkor már miért nem adta meg a mérnökének és számvevőjének is a ;«fő» cimet ?

Nincs viz a kórházban. Tűrhetetlen már az a vizszegénység, mely uralkodik városunkban. A kórháznak két kútja van, de viz egyikben sincsen. így a város gazdája kocsikon, hordókban kénytelen a legszükségesebb vízmennyiséget szállitani. Roppant égető szükség már az az artézikut s legyen azon a város vezetősége, hogy a szükséges formaságokon, pályázat kiírásán stb. mentői hamarább túlessünk. Egy éven belül meg kell lenni az első artézikutnak mindenképen.

Kövezetvámügyi bizottság. E hó

21-én délután 3 órakor vette át a kövezetvámügyi bizottság a Kissebesi Gránitkőbánya r.-t.-tól az 1911. és 1912. évben készült kövezési munkákat. A bizottság a vállalat munkájával általában nem volt megelégedve, mert süppedékesnek találta a kövezést sok helyütt s konstatálta a vállalat rovására azt is, hogy selejtes köveket használt. A bizottság felhívta a vállalkozót, hogy a megállapított hiányokat záros határid >elül pótolja és javításokat eszközöljön. /\ Füleki-ut kövezésénél különös meglepetés érte a bizottságot. Kétségtelenül konstatálva lett itt ugyanis az, hogy a kövező vállalat a szerződésileg megállapított 28 cm.-nyi homokágyból az egész ut mentén 5—6 cm.-t «lealkudott», amennyiben minden szó és hozzájárulás nélkül pusztán a saját jószántából csak 22—23 cm.-es homokágyat adott. A bizottság a vállalatnak ezen szerződésellenes magatartása miatt kimondotta, hogy a keresetkimutatások alapján a meg nem csinált munkák értékét mérnökileg megállapittatja és levonatja a különbözetet a város vezetőségével a kövező társaságnak még kijáró illetményéből.